Ez a film nem foglalkozik az újságírás társadalmi szerepének fontosságával, nem követi végig ennek a munkának az összetettségét, de még csak nem is mutat be érdekes vagy szórakoztató sztorikat – Wes Anderson világában ennek a hivatásnak a romantikája a vagányul kattogó írógépek zajában, a folyton füstölő cigarettavégekben, a fennkölt beszédstílusban és a zsurnaliszta munkával járó bohém életmódban merülnek ki. A bemutatott éráról szintén nincs állítása a filmnek. Citroënek sztárszerepben az Oscar-díjra is jelölt rendező új filmjében | Autoszektor. Látjuk és érezzük, hogy a rendező a fél karját odaadná, ha egyik reggel a '60-as években ébredne, de velünk nem sikerül megkedveltetnie ezt a korszakot. És ez különbözteti meg leginkább a másik nagy nosztalgiafilmtől, a Volt egyszer egy… Hollywood tól. Tarantino és Anderson is a kulturális forradalomban pezsgő '60-as évek iránti áhitatukat viszik vászonra, de előbbi arra használja a filmes eszköztárát, hogy autentikusnak ható atmoszférát teremtsen, míg utóbbi válogatott módokon idegeníti el nézőjét, így lehetetlenítve el az azonosulás bármely formáját.
Az alkotót eddig sem realista látásmódjáért és hiteles ábrázolásmódjáért szerettük, de ezúttal olyan bántóan életidegen minden, amit mutat, hogy hihetetlennek tűnik, hogy filmje alakjait valóban létező figurákról mintázta, és esetenként valós eseményekből indult ki. A jelek szerint Wes Anderson az eltelt évek során ellazult, ellustult, és mára beéri annyival, hogy a lehető legkisebb ellenállás felé mozdul. Ezen a szinten pedig totál érdektelen, amit ábrázol: nem több művészi onanizálásnál. Édes vízi élet. Már A Francia Kiadás előzetesének bemutatásakor feltűnő volt, hogy nem igazán lehetett érteni belőle, hogy miről akar szólni a film – a megoldás most derült ki: azért, mert nem szól semmiről.
Öröm az ürömben, hogy egyetlen vagy akár 15-20 éves, ideiglenes alkotói bukások után dőreség volna temetni a rendezőt. Anderson ugyanis befejezte a Tom Hanks és Scarlett Johansson sztárperszónájával is támogatott, nagy ívű szerelmi történetnek bélyegzett Asteroid City spanyolországi forgatását, így a remény hal meg utoljára, és talán bízhatunk abban, hogy imádott hipszter-hősünk egy apró kilengés után visszatalál ahhoz az érvényes gondolatokat sugalló karneváli pompához, amely 25 éve gigásszá teszi őt.