Családi ünnep, a szeretet ünnepe… Hasonlóan lett Szent Miklósból, Mikulás, majd Télapó. Az ajándékozás mikor terjedhetett el? A 19. század közepéből már vannak erre vonatkozó adataink, egy újsághír számolt be arról, hogy egy földbirtokos megajándékozta a cselédeit és béreseit. Így terjedt, de a szociális helyzettel is összefüggött – az ajándékozhatott, akinek volt miből. Aztán még a kereskedelmi kínálat sem volt olyan lehengerlő és csábító, mint manapság. Az egyszerű nép ebben is igyekezett másolni a felsőbb rétegek kultúráját és szokásait, tehát amint megtehette, egyre gazdagabb ajándékok kerültek a karácsonyfák alá. Kicsit sarkítva – lehet, emiatt megköveznek –, de voltaképp az egész népi kultúra arról szól, hogy a nép a magasabb társadalmi osztályok kultúráját, viselkedésmódját, öltözködését akarta utánozni. RÉGI KARÁCSONYI - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Akkor a néphagyományok megőrzése ennek pont a fordítottja. Igen, mert a nép, az istenadta, mindig fölfelé igyekezett, levetkőzni akarta a saját viseletét, egyszerűségét. A német kutatás többet foglalkozott ezzel a kérdéssel, egy kismonográfiában például leírták egy hesseni hercegnő esküvői ruháját és azt, hogyan terjedtek el ennek a ruhának a másolatai a nép körében.
De ez csak egy egyedi eset volt – két évszázadig nem sok változás történt. A viktoriánusok azonban már imádták a képeslapokat, s ennek bizonyítékát is adták. Az egyenruhás postások Angliában már 1793-tól járták az utcákat, de csak az 1840-es évtől szaporodott meg igazán a küldemények száma. KARÁCSONY RÉGI KÉPESLAPOKON - Numizmatika - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Ekkor hozott egy olyan jogszabályt az angol parlament, amely a küldemények árát 1 penny-ben határozta meg, s ezt egy bélyeg vásárlásával kellett megfizetni, amely Viktória királynőt ábrázolta. Az is változott, hogy már nem a címzettnek kellett fizetnie, hanem a feladónak a bélyeg megvásárlásával. Ezzel a küldemények száma rohamosan nőni kezdett, viszont eléggé időigényes foglaltosság volt a számos üzenet megírása. Azelőtt csak a gazdagok engedhették meg, hogy levelet írjanak, de ez már az átlagember számára is elérhetővé vált. A levélküldés árának csökkenésében komoly szerepe volt a vasútak elterjedésének is, amelyek nagyobb mennyiségű levelet tudtak olcsón és gyorsabban elszállítani. A sorozatgyártás 1843-ban Sir Henry Cole, aki egy magas rangú kormányzati alkalmazott volt, s komoly szerepe volt a postabélyegek bevezetésében is, azon töprengett, hogyan lehetne az embereket segíteni a levélírásban.
Biztos, ami biztos. Ez volt december első hete. A következőben már csak Tóth Pali bácsit, a nagy tányérsapkás postást kellett lesni, kitől, mikor és milyen kellemes ünnepeket kívánó lapot kapunk. Mamám sebtében rendezgette is a felhozatalt, leleltározta a kimenőket és a beérkezőket, és teóriákat gyártott azokról, akik nem viszonozták a figyelmességünket. Azt is rendszerezte, hogy fennforog-e valamilyen azonosság a miénk és a nekünk küldöttek között. RÉGI KÉPESLAP 64 DB ÜNNEPI 1960-1970 ÉVEK - 1945-től - Magyarország. Végül az ünnepek előtti napokban mindig akadt egy-két család, amelyekről megfeledkeztünk. Az igazi katasztrófát viszont az jelentette, ha olyantól kaptunk, akinek mi nem küldtünk. Ahogyan a katonai kesergő is mondja, muszkaföldön lassan jár a posta, ilyentájt nálunk is három napba telt a levélváltás. Vészhelyzetben aztán rám maradt a konspirációs feladat, a bélyeggel is ellátott lapot magam csempésztem a címzett postaládájába. Tessék elképzelni egy olyan bérházi lakást, amelynek a bejárati ajtajába vájták a levélnyílást. Nekem úgy kellett észrevétlenül, s hangtalanul besuvasztani a színes lapot, hogy ne hozzak esti frászt az ottaniakra.
Vagyis a régi karácsonyainkat is csak a szelektív emlékezet szépíti meg? Mindig nagyanyám jut erről eszembe, aki idős korában egyszer arról mesélt, milyen szép holdvilágos éjszakák voltak lánykorában, amikor aratni jártak, és munka után még késő éjjelig táncoltak. Ilyenkor elrévedt és azt mondta: ilyen szép holdvilágos éjszakák már nincsenek. Pedig biztos, hogy vannak, de nyilván azoknak emlékezetesebbek, akik most fiatalok és szerelmesek. Hasonlóan lehet ez a régi karácsonyokkal is, az idő és a kedves emlékek szépítik meg őket. Lehet tudni, mikor kezdtek eleink ezen a tájon karácsonyfát állítani? Azt tudjuk, hogy az 1820-as években a társadalom felsőbb rétegeiben kezdett terjedni. Sokáig úgy tartottuk, Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát a család aszódi kastélyában, de mint később napvilágra került, Podmaniczky Frigyes már egy évvel korábban beszámolt a naplójában, hogy lipcsei származású édesanyja révén náluk is volt karácsonyfa. Azt hiszem, Budán. Az arisztokráciától átterjedt a szokás a nemességhez, a nagypolgársághoz, és csordogált lefelé a nép közé.
Hobbija immár hazai viszonylatban is igen híressé tette, hiszen gyűjteménye meghaladja a 30 ezer darabot. Számtalan kiállítást szervezett már tematikus kollekcióiból, nyilvánossá téve azt, hogy mások is megismerhessék. A 19. század végének ez a gyorsan népszerűvé vált, hatalmas iramban elterjedt találmánya mindent megörökített. Neves történelmi eseményekről, háborúkról, uralkodó családok ünnepeiről, a divat változásairól, rangos kiállításokról is készültek képeslapok. Anyagában és technikájában is igen változatosak voltak a kezdeti anzikszok. Ki gondolná, hogy a papírban szegény I. világháborús orosz hadifogolytáborokból gyakran nyírfakéregből készült lapokat küldtek haza a katonák? De készültek acélmetszetes és kőnyomatos, úgynevezett litografált kiadványok is. A fotóeljárás elterjedésével ért a képeslap pályája zenitjére. Számtalan kiadó látott üzleti lehetőséget a lapkiadásban. A 18-19. század fordulóján nagy divattá vált a képeslapok küldése és gyűjtése is. Magyarországon 110 évvel ezelőtt – 1899. december 8-án jött létre az első hazai képes levelezőlap-gyűjtők egyesülete.
Megesett, hogy Kati néni megelégelte édesanyám hosszas mérlegelését, nehezen viselte a kritikát. Bosszúsan mentegetőzött, nem ő készíti ezeket a lapokat. Nem tehet róla, hogy a Képzőművészeti Alap minden évben ugyanazokat a közhelyes, sablonos giccseseket küldi. Úgy tucatnyi variációban adták ki a fénylő karácsonyfás, télapós képeket. Előfordult, hogy mindezt patkós, kurta farkú malacot markoló kéményseprővel kombinálták. Majd egyszer beütött a krach. Hogy, hogy nem, drága mamám sasszeme kiszúrta, a pezsgőspoharat emelő, estélyi ruhás hölgy mögött az óesztendő évszáma virított. Gyakran felemlegette, micsoda blama lett volna, ha nem veszi észre, hogy egy lejárt képet küldünk valakinek. Innentől a szomszédos állami írószerboltba jártunk mustrára. Szerintem Kati néni is így akarhatta. Majd ezután következett a neheze. Nehezen vetkőztem le a gyerekes írást, így aztán apám halála után is mamám töltötte, címezte a lapokat. Nekem csak a postaládába kellett begyömöszölnöm, persze nem egyszerre, és a fontosabbakkal a postára jártam.