Elhasználtuk mindazokat az erőforrásokat, amelyek rendelkezésünkre álltak. Semmi szükség arra, hogy tovább szaporodjunk. Általában ezt válaszolom a firtató kérdésekre. " Cana Ulutaş 34 éves oktató, fordító, különböző társadalmi szervezetnél önkéntes, házas, Isztambulban él: "Elég régóta úgy gondolom, hogy nem akarok gyereket szülni. Sokan gondolják úgy, hogy ahogy telik az idő, majd jelez a biológiai órám, és megváltoztatom a véleményem. Eddig nem történt meg, szerintem nem is fog. Igazán meglep, hogy az emberek ész nélkül szaporodnak a változó körülmények, feltételek közepette. Számos oka van a döntésemnek, az egyik legfontosabb a túlnépesedés. A föld kapacitása véges, a természeti erőforrásokat kimerítettük, az elmúlt két évszázadban 1 milliárdról 7-re nőtt az emberiség száma. Azok, akik azt az álláspontot képviselik, hogy mindenkinek gyereket kell szülni, a nő természete az anyaság, figyelmen kívül hagyják, hogy a világ már nem az a hely, ami erre alkalmas lenne, az elmúlt 200 évben a természetes igényeinktől eltérő hellyé vált.
Ennek oka lehet a javuló életkörülmények (higiéne, táplálkozás, egészségügy stb. ), az orvostudomány fejlődése, Talán divat? Lehet, de akkor sem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy egy nő kb 35 éves koráig van a szülésre legalkalmasabb biológiai kondicióban, s arról, hogy 35 év felett bizonyos betegségek (pl. Down szindróma)nagyobb valósziínűséggel betegíthetik meg a magzatot, azaz nagyobb az orvosikockázat. S harmadszor, a gyereknek arra van szüksége, hogy a szülők egészségesen felbnevelhesséjk, s minél tovább követhessék felnőtt gyerekük sorsát, megélhessék unokáik, akár dédunokáig születését, tehát minél tovább életük részesei legyenek. A szülőknek ugyanez a vágya! A siker, a karrier édes dolog, jó dolog a sikerélmény, de nem pótolhatja a gyereknevelés örömeit és nehézségeit. Az anyaság megéláse nem zárja aki a karriert, a munkahelyi sikereket, előremenetelt, sőt, az anyasággal kiteljesednek a női szerepek, a személyiség érik, kiteljesedik az anyaság által, s ez a munkába visszatérve méh inkább segíti a szakmai kiteljesedést.
Nézzünk végig az ismeretségi körben, tudunk-e olyan férfiról, aki felelőtlenül ment bele a gyermekvállalásba és esetleg már nem is él a családjával. Biztosan legalább egy ilyet ismerünk. És ugye nem szeretnénk, ha a mi párunk is ilyen lenne? Becsüljük a felelősségteljes gondolkodását és ezt hangoztassuk is! Ha meg is győzzük a párunkat, előfordulhat, hogy nem mutat különösebb lelkesedést és vágyat a gyermekvállalás iránt. Ettől ne rettenjünk meg, a férfiak nagy része akkor válik igazán felkészültté, amikor először a karjában tartja a gyermekét. Ha belemegy a próbálkozásba, az már fél siker! Biztosítsuk arról, hogy milyen nagyra értékeljük, hiszen ez azt bizonyítja, hogy mennyire szeret bennünket! Mi se kényelmesedjünk el, továbbra is tartsuk be ígéreteinket, és tegyünk meg mindent a tervek megvalósítása érdekében! Így nem kell azt éreznie, hogy csak ő engedett, hiszen látja, hogy mi is teljesítjük az általa megszabott "feltételeket". Ha végleg nemet mond Előfordul, hogy hosszas győzködés és várakozás után a férfi még mindig nem készül fel, az évek pedig csak rohannak.
Az ember 20 évesen még nem érzi magát készen arra, hogy apa legyen. Talán még 30 évesen sem. De ha majdnem 40 éves vagy, és még mindig nem állsz készen, az valami másra utal. A depresszió szélén állok. Ha a férjemmel a gyerekekről beszélek, annak csúnya vita, szidalmazás és hibáztatás a vége. Ez azért van, mert én szeretnék gyereket, de a férjem nem. Mindig azt mondja, hogy még nem áll készen rá. Megértem, hogy 20 évesen még nem állsz készen. Talán néhányan közülünk még 30 évesen sem állunk készen arra, hogy betoppanjon az életünkbe egy gyerek. De majdnem 40 évesen azt mondani, hogy nem állsz készen arra, hogy apa legyél, nálam felvet néhány igen komoly kérdést. Szeretnék gyermeket, de a férjem nem akar. Felelőtlen és éretlen Szeretem őt, nem szeretnék semmi rosszat mondani róla. Végül is, nem is hiszem, hogy az ő hibája, hogy így érez. Ha találnom kellene egy – vagy két – felelőst, akkor a szülei lennének azok. Isten bocsásson meg az apjának, aki különösen durva és erőszakos ember volt, és végleg elférfiatlanította őt.
Törvényszerű, hogy az ember ott is kialakít baráti kapcsolatokat, s ha stabil párkapcsolatba születik a gyerek, az újonnan szerzett barátok segítséget jelentenek. A mai világban(legalábbis ahol mi élünk) kevesebb gyerek születik, a párok megfontoltabban döntenek a család létszámának gyarapodásáról, inkább 1-2 gyereket akarnak felnevelni, s nekik minél több lehetöséget megadni anyagiakban, iskoláztatásban, mindenféle lehetőségben. Ez a fajta megfontoltság a világ "másik" felére is ráférne, a fogamzásgátlás rerjedéséhez talán az is hozzájárul, hogy a Vatikán engedélyezte az óvszerhasználatot házasságon belül. Vissza a cikkekhez