Juhász Gyula: Szerelem - Für Anikó (Vers mindenkinek) Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Gyakorlófüzet Az Rl Hangok Tanításához. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Ez a vers szerepel a 19 legszebb szerelmes magyar vers című gyűjteményünkben is. A sors megrázta lelkemet, Mint a vihar a jegenyét És lelkem mindig énekelt S csókolta a vihar egét. Letörték legszebb ágamat, Hajtottam újat s csöndesen Megülték, mint a madarak, A vágy, a jóság s szerelem. S ha őket is elűzte mind A végzet, mégis megmaradt Egy álom, fájó és szelid, Mint csíra tiszta hó alatt: Hogy nem hiába nyílt az ág, Madár hiába nem dalolt, Hogy mindig lesz nekünk hazánk, Ó jegenyék, ó csillagok!
Juhász Gyula (1883. április 4. – 1937. április 6. ) Nagyon csöndes ember, nagyon csöndes költő volt, akinek visszahúzódó, félszeg magatartása mögött egy meg nem alkuvó férfi, egy szent eszméi iránt tántoríthatatlanul hű lélek húzódott meg, aki magában és költészetében összebékítette a hazulról hozott áhítatos hitet és a világ megértéséből haladó világnézetet. A Nyugat egész nemzedékében Ady után ő áll a legközelebb a szocializmushoz, és ő a legvallásosabb. Élete bánatok és szerencsétlenségek sorozata, a szerelmi boldogság soha nem adatott meg neki - és ő lett a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa. Ahhoz az idegbetegségig túlérzékeny fajtához tartozott, amelyről azt szokták mondani, hogy "nem e világra való". S ezt olyannyira tudta, hogy életében több ízben is ki akart lépni az életéből, míg végre ötvennégy éves korában sikerült öngyilkossággal véget vetnie az életnek. Versek temetésre juhász gyula az. Költői skálája nem túl széles, nem olyan látványos, mint nemzedéktársainak leghíresebbjeié, de érzelmek mélységében, szívhez szóló meghittségben senki se tehető elébe.
Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad, Mint elhervadt virág az õsi kertben. Köröttem mindenütt békés keresztek S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat. Mely minden bölcsességnél igazabb. Gyász versek - Istenes versek. E kicsi hant elõtt, e nagy magányban Megölelem az édes életet, Mely ragyogást küld jeltelen sírokra S virágözönt az ódon temetõkbe S az õszi nap csókjával arcomon Megindulok rózsásan, dalosan, A boldog elmúlás víg vőlegénye. Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét. Mi a véleményed a Temető írásról? Írd meg kommentbe! halottak napján vers Juhász Gyula Juhász Gyula versek Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És tovább mennek, mert az élet int, Majd egyszer ők is jönnek erre mind.
Majd egyszer, ó, de addig áll a harc És vár a győzelem, vagy a kudarc. Majd egyszer, ó, de addig nem lehet Sokat időzni a halál felett. Menni, sietni és rohanni kell, Versenyt rohanni még a többivel. Csak egy gyerek s egy költő, két gyerek Bámulja még tovább a szekeret. A költő lelkében egy húr remeg És rajta egyszerre fölzengenek A végtelenség és a semmiség. A gyermek is fölsóhajt: ó mi szép! Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre. " William Shakespeare "Meghalni milyen szomorú lehet, Mikor mienk még mind a kikelet. Mikor a rózsák legszebb kora van: Meghalni, elmenni magányosan! Versek temetésre juhász gyula gyakorló. Meghalni milyen szomorú lehet, Mikor a köd már küldi a telet, Mikor az őszirózsa oda van: Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong, Szomorúak voltunk vagy boldogok, Későn, korán, - keserű bárhogyan: Meghalni, elmenni magányosan! " Juhász Gyula "Éveknek súlya nem mindig teher, Sok ember lassan mindent kihever. Deres hajával gyakran béke jár, Nincs szenvedélye, csak emléke már. A sír felé szép, nyugalmas az ut, Az élet úgyis szomorú s hazug. "
Jöjjön Ady Endre: Temetés verse. Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom, Temetem elhervadt, boldog ifjuságom, Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba, Azt mind belezárom sötét koporsóba… – Szól a harang búsan, végsőt üt az óra. Nincs ember szivében oly keserű bánat, Mint az én szivemben. Elnémítja számat… Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta, Aki nekem dalolt lenn a koporsóba Ki fog majd dalolni boldogságról nékem? Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten? Versek temetésre juhász gyula. Ki ad szent álmokat a rideg valóra? … Minden kincsem ott van, ott a koporsóba Sötét koporsó, bár mindenem elzártad, Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat! Szeretni vágy szívem minden kis atomja, Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna? Temetek. Temetem éltem ifjuságát, Temetem szívemnek minden édes vágyát. Oh, de megsiratnám – hogyha könnyem volna – Kedves halottaim, ott a koporsóba… 1898. június 26.
Édesanyám A Tisza partján él egy özvegyasszony; Szeméből könnyet egyet se fakasszon A nyomorúság, a gond és a bánat: Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat! A Tisza partján él egy özvegyasszony... Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony, Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat: Holtig siratja édes jó apámat! Muzsika A házban, ahol az olcsó mámor vár, A zongorához ült le valaki És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompán A nagy Chopin holdfényes dalai. Egymásra néztek a szegény leányok, Tág karikára nyílt mindnek szeme, Az idegen ujjongva zongorázott És mint egy álom, úgy fájt e zene. A tánc megállott, a kacaj elállott; Némán, fehéren állottak a párok És kipirult a sápadt idegen. Versek Temetésre Juhász Gyula. S a kopott szalon úgy érezte mostan, Hogy valami bús, óriás szív dobban A sántalábú, ócska hangszeren. Fejfámra... Szegény magyar volt, Költő volt, senki, Nem tudott élni, Csak énekelni. Nem volt rossz, sem jó, Csak ember, fáradt, Várt, várt és nem lelt Soha csodákat. Mély szürkeségben Színeket látott, Magyar volt, költő: Átkozott, áldott!
Olvass hasonló verseket: TÁJÉKOZTATÁS A 2020. JÚNIUS 22-I ISKOLAKEZDÉSSEL KAPCSOLATBAN 6-9. ÉVFOLYAM RÉSZÉRE Tisztelt Szül ő k! Iskolánk igazgatója Mgr. Andruska Csilla az előzetes igények felmérése alapján ezúton tájékoztatja a Tisztelt Szülőket, hogy 2020. június 22-től, hétfőtől a fenntartó döntése, a belső rendelkezések módosítása értelmében illetve az előírt szigorú higiéniai és biztonsági intézkedések bevezetésével újraindul iskolánkon a 6. -9. évfolyamokban is az oktatási és nevelési folyamat, továbbá biztosítjuk az iskolai étkezést is. Ki akarod próbálni magad? Szeretsz rajzolni vagy írásban fogalmazni? Ez a Te Versenyed! Iskolánk esszéíró versenyt rendez a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. Téma: A Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon 100. évfordulója. (mit jelent nekem ez a nap? mit jelent számomra az összetartozás? ) Az alsó tagozatos diákok munkájukat rajz formájában adhatják be. A felső tagozatos diákok pedig egy szöveges dolgozat formájában, amelynek terjedelme maximálisan 2 A4-es gépelt oldal.