Szeretem Heltai szabadságát, nyíltságát, humorát, nyelvezetét, és azt, hogy a szexet, szerelmet nem tartja egy korosztály kiváltságának. Sorozatot indítok a szexualitás megjelenése a költészetben címmel. Válogatásom szubjektív, olyan művészeket, műveket fogok bemutatni, amelyek elnyerték a tetszésemet. Elsőként a szívemhez közelálló Heltai Jenő verseiből válogattam. Szeretem Heltai szabadságát, nyíltságát, humorát, nyelvezetét, és azt, hogy a szexet, szerelmet nem tartja egy korosztály kiváltságának. "Budapesten született, 1871-ben. Heltai verseinek szinte egyetlen tárgya a szerelem. Érdeme az is, hogy kamaszos szemtelenséggel felfrissítette a költészet nyelvét, elfogulatlan bátorsággal használva a nagyvárosi élet oly szavait, mint turf, redakció, szenzáció, hangverseny, blazírt, impotens, korzó, toalett, s főképp hogy a prüdériát kicsúfoló, új szerelmi erkölcsöt mutató magatartásával bátorító példát nyújtott az új nemzedéknek. Iróniája, szkepszise ezzel előkészítette az új lírát. Vallomás Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom.
Heltai Jenő – A másik Heltai Jenő: Apám Heltai Jenő: Csavargó Heltai Jenő – Mert dalaimnak Nagymamácska Nagypapácska, nagymamácska, Két fehérhajú öreg, Akik együtt megvénültek, Lent a kertben együtt ültek, Harmatos volt még a regg, Trallala, trallala, Harmatos volt még a regg. És megszólalt nagymamácska, Mint egy régi zongora: "Rajta, valld be most barátom, Nem haragszom, megbocsátom, Nem csaltál-e meg soha? Nem csaltál-e meg soha? " Nagypapácska fejvakarva Szól: "Bevallom hát… no jó… Fordítsd félre most az orcád, Egyszer voltam hűtlen hozzád, Egyszer voltam áruló, Egyszer… érted, kis bohó? " "Látod, látod, milyen kár volt" Mondja most a nagymama – "Hisz az ember gyönge, gyarló, S az az egy is, te pazarló, Nékünk mily jól esne ma, Nékünk mily jól esne ma! " Szívem falán Szívem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog.