- 1 - következő - 2 - - 3 - - 4 - Ady Endre Eldönti a Sors Rossz vagy, vagy jó vagy? Nem születtem én kitalálónak S nem is születtem rossznak vagy jónak, De kedves, gyűlölt Hiábavalónak. Akarsz maradni? Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni, Ígérni tudok és megfogadni, De beváltani? Inkább elszaladni. Téged szeretlek, Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos: Két ember s mind a kettő bolondos. Mi lesz velünk, majd eldönti talán A Sors, a bölcs, gondos. A türelem bilincse Üzenem: Vedd magadra a türelemnek Rozsdás bilincsét S ha talán rossz a zár, Várj, míg megigazíthatom. Bilincsem voltál, Bilincsed voltam, Bilincs volt egész életünk, Szerelmünk és Napunk, Kikapóságunk és hűségünk, Csókunk, elernyedésünk, lángunk, Téves, sok esküvésünk, De jó bilincs volt, Derék béklyó S rabok voltunk volna mindétig, Ha nincs rabság és nincs bilincs. Ady Endre Tüzes Seb Vagyok, Tüzes Seb Vagyok - Ady Endre | Érettségi.Com. Vedd hát az utolsót, A legszerelmesebbet, A türelem bilincsét S várd, hogy mihamar Kegyetlenül lezárom. De várd, De akard a végső rabságot, Minden élet s öröm tetejét: A türelmet, Akarom, Üzenem.
Ady Endre: Ásít a tükör Ásít a tükör, Hogy gyáván belenézek: Régi hitvesek búcsúzása, Késések, Unott ellenfelek vagyunk mi. Ásít a tükör: Egykor mint jó barátok Bámultuk bámulóan egymást S az átok Közénk most fagyasztóan állott. Egymást tán elfeledtük? Milyen furcsák vagyunk, bámultak Mi együtt, Egymást nem lelő ismerősök. Ady Endre: Tüzes seb vagyok | Verstár - ötven költő összes verse | Reference Library. Ady Endre: A Nincsen himnusza A Hajnal nem ragyogó, Az Éj fehéren lebben, Az Isten nem jóságos, Az Ördög nem kegyetlen. A Nyár fagyos jégverem, A Tél hevítő hőség, Piros virág a Bánat S barna-bús a Dicsőség. Bivaly-fekete a hó, Fehér a szurok korma, A Van csak egy rossz álom S a valóság a Volna. A Halál ős dáridó S kis stáció az Élet, A Bűn szebb az Erénynél S legszebb Erény a Vétek. A méz maró keserű S édes íze a sónak, A Ma egy nagy hazugság S az igazság a Holnap. Nincsen semmi, ami van, Egy Való van: a Nincsen, Az Ördög a rokonunk S ellenségünk az Isten. Ady Endre: Vándor, téli Hold Este volt, idegenben, távol, Tarka, rossz népek jártak és szerettek S mi bucsuztunk, szólván így: Ölelkezniök kell a jobb embereknek, Hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. Küldd el ezt a verset szerelmednek! További versek honlapunkról: » Alig kér már szerelmet... Ady endre tüzes seb vagyok bakker. Alig kér már szerelmet, Ritkán riad a rest... » Nászdal Bontsd ki a gyönyör rejtekébül forrón lihegő... » Ajkak és ölelés Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,... » Tiltott szerelem Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder dézsa... » Csókolj még, csókolj, egyre többet Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet; és... » Két test Két összesímuló test van hogy két lomha...
Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött - sok keserű álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk. Ez a mi sorsunk, mindörökre ez, Szívünk a vágyak tengerén evez, Hajónkat szélvész, vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva, Nincs egy reményünk, mely valóra válna, Míg sírba visz az önvád néma átka. A végtelen szerelme Mindent akartunk s nem maradt Faló csókjainkból egy falat, Vágy, emlék, bánat, cél, okság, Egy pillanatnyi jóllakottság. Ady endre tüzes seb vagyok 2. Vonaglottunk bizón, nagyon, Hős estén és hideg hajnalon. Pállott harctér szegény testünk S jaj, örömre hiába lestünk. Roskadjunk le a Sors előtt Két gyáva, koldus csókmivelők. Mindegy, kik küldték, kik adták, Nem ért a csókunk egy fabatkát.