Vajon ha költője megírta volna a teljes ciklust, kitartotta volna-e végig a kétértelmű hangot, vagy elkomorult volna a beszéde, mint Akhilleuszé az Íliász utolsó énekében? Nem tudhatjuk; az utolsó ciklus nyitott maradt. "Drága Szilárd, nem értettelek. Szerettelek. " Krasznahorkai László Három nappal ezelőtt sétáltam az utcán, és hirtelen, minden előzmény nélkül – pontosan emlékszem, melyik sarkon – belém nyilallt, hogy mihez kezdenék, ha Borbély Szilárd meghalna. Nem tudom, honnan jutott eszembe éppen akkor éppen ő, de hát végül is elég gyakran eszembe jut, mióta kamaszként megtapasztaltam azt a csodát, amit a Halotti Pompa verseinek olvasása jelent. Elhunyt Borbély Szilárd. Azóta sem akadt senki, se élő, se holt, se magyar, se külföldi író, akihez olyan kivédhetetlen közöm lenne, mint hozzá. Nincs tehát abban semmi különös, hogy rá gondoltam, de gyorsan el is hessegettem, hiszen mit is tehetnék mást, mint hogy a szavait, a mondatait olvasom, ismételgetem. És különben is, miért halna meg? Pedig ha figyeltem, figyeltünk volna, ha lett volna merszünk, hogy komolyan vegyük, amit ír és mond, akkor láthattuk volna közelíteni azt, ami most bekövetkezett.
A morális fogalmak spekulatívak és hazug világot hoznak létre. A teremtés iszonyatos és közönyös, fogalmak előtti. A nyelvnek is van egy ilyen rétege, vagy egy efféle használata, ahol a szavak már nem tárgyak, nem szerszámok, nem a közlésre szolgálnak. Ott a metaforák összeroppannak a súly alatt, ott új jelentések születnek, ahol megszólal a közvetítő, nevezzük Krisztusnak, Messiásnak, Múzsának, Szellemnek, ahol az ember és a világ között történik valami. De ez talán nem is a költészet vagy a próza, hanem a nyelv titokzatos ereje. Jelenkor | Archívum | Borbély Szilárd (1964–2014). " Ő kapta 2013-ban a Litera-díjat, számos írása jelent meg oldalunkon. 2008-ban 2Flekk írónk volt, publicisztikáit itt olvashatják el. 2007-ben írt nálunk Netnaplót, 2013-ban pedig a Vörös Postakocsi folyóirat műhelynaplójában is közölt írást. Bedecs László Beszélgetések kortárs költőkkel című interjúkötetében jelent meg Borbély Szilárddal készített nagyinterjúja, amelyben Borbély így beszél egyik legfontosabb művérőll, a Halotti pompá ról: "De ha így volt, vagyis ha a szüleid tragédiája ilyen elemi módon változtatta meg a gondolkodásodat és a költői nyelvedet, akkor, felteszem, volt, hogy nem is tudtad kézben tartani, irányítani ezeket a változásokat.
A humánminisztérium ezúttal viszonylag gyorsan reagált az egyik legfontosabb magyar író-költő halálára. Borbély Szilárd hétfőn a Müpában még a közönség elé lépett. A minisztérium nevében Halász János államtitkár jegyzi a közleményt. Mint írja, "Borbély Szilárd, miközben korszakos költemények sorát írta, úgy élte meg az élet és a halál viszonylagosságát, hogy közben közéleti kérdésekre is kereste a választ, tanított, szolgálta Debrecen és az ország közösségét". Borbély Szilárd súlyos terheket cipelt – jegyzi meg, de egész lényével fordult oda tanítványaihoz, lelkiismeretesen, hatalmas szakmai alázattal készült az óráira, írta a tanulmányait, tárta fel a régi magyar irodalom új dimenzióit. Két művét, a Halotti Pompá t és a Nincstelenek et a magyar irodalom kivételesen nagy teljesítményei közé sorolja. De "hiányozni fog szelíd mosolya, hiányozni fog mindaz, amivel Magyarország demokratikus mentalitását formálta". Az Emberi Erőforrások Minisztériuma osztozik a gyászban – zárul a közlemény.
1995–1998 között adjunktus volt. 1998-tól docensként tevékenykedett. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának tagja volt. 2005-től a Szépírók Társaságának tagja volt. 2006–2009 között az Alföld folyóirat szerkesztőségi tagja volt. 2008-tól a MAOE tagja volt. Művei 1988 – Adatok (versek) ( ISBN 963-471-539-7, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 9634715399) 1992 – A bábu arca. Vázlatkönyv, 1987. 11. –1991. 04; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992 ( ISBN 9637488650) 1993 – Hosszú nap el. Drámai jambusok (versek) ( ISBN 9637770496) 1995 – A Vanitatum vanitas szövegvilága (tanulmánykötet, ISBN 963851454X) 1995 – Mint. minden. alkalom (versek) ( ISBN 9635060335) 1999 – Ami helyet (versek) ( ISBN 9636761876) 2002 – A Gólem (zsidóoperett, Almási Tóth Andrással és Vajda Gergővel) 2002 – Az ólomkatona története (gyermekopera, Hans Christian Andersen meséje nyomán Weber Kristóf zenéjével) 2003 – Berlin – Hamlet (versek) ( ISBN 9636763178) 2004 – Halotti pompa.
Az Íliász utolsó énekében, Akhilleusz és a fia holttestének kiadásáért könyörgő Priamosz jelenetében, a gyász és a megbékülés ritka pillanatában, így szól a trójai királyhoz Akhille-usz: "Most hát ülj le a székre; s a fájdalmat, mi szivünkben van, hagyjuk szunnyadni, akárhogy sujt is a bánat: mert a fagyos zokogás nem használ semmit a földön. Isteneink a szegény múló embernek eképen szőttek bús létet, míg őket a gond sose gyötri. Mert hisz Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszal duzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad.
Vajon miért van ez? "-veti fel Borbély. A nők álmában síró babák-kötettel véletlenül találkozott egy könyvesboltban, s amit benne meglátott, megrendítette. Hiába kísérik politikai viták az abortusz kérdését, mégsem válik valóságos társadalmi beszédtémává, mondja. A test ügyeit újabb és újabb tabuk teszik kibeszélhetetlenné. A prózaversek nyelvhasználata ezt a tabu-képzést igyekszik megmutatni és átlépni is egyben. Az erőszak pedig maga az abszolút tabu. "A családon belüli erőszakról, a nemi erőszakról, a nőkkel szembeni erőszak bármely formájáról ma Magyarországon, ebben a férfivilágban nem lehet beszélni. A Zsanett esetén lehetett látni, hogy a médiát, a politikát átható férfibeszéd ezt a témát kiveti magából, nem tud mit kezdeni vele. " Hiányzik a közoktatásból, a közgondolkodásból a testhez való viszonyról, testkultúráról való őszinte beszéd. Pedig az eddig érintetteken túl még rengeteg kérdéssel foglalkoznunk kellene, mondja Borbély, ilyen a mesterséges megtermékenyítés is, vagy az eutanázia – "egy egész kultúra öregszik el és vágyik arra, hogy méltóságteli halált halhasson, de nem lehet erről sem beszélni". "