Persze ezt akár lehet egy különös kapcsolat kialakulásaként is megélni, amikor saját figuránkat fedezzük fel David Lynch alkotásaiban feloldódva, de azért a felület csillanása zavarhatja ezt a határátlépést. A leginkább talán a fókuszba helyezett emberfejekkel lehetne eggyé válni a tükröződés jegyében, csak nehéz megtalálni, hogy a hangulatokat, érzelmeket előhívó, arctalan, néhol vidáman integető, néhol esőkönnyeket potyogtató lelkiállapotok közül melyik is lenne a legalkalmasabb a zavarodottság megjelenítésére, amely könnyen elfoghatja a tornagyakorlatoknak beillő mozdulatok között a szemlélőt. A kiállítás második termében szereplő alkotásokon sokkal inkább szűk terek, enteriőrök, ablakokból figyelt jelenetmozzanatok láthatóak, de a megfogalmazás nem teljesen pontos, mert ezeknek a képeknek valóban nem igazán van racionálisan megmagyarázható közük egymáshoz. Felfedezhetőek ugyan visszatérő motívumok, nyugtalanító és nyomasztó látószögek, de külön vizsgálva őket inkább mintha egy-egy motoszkáló gondolat keresne lehetőséget a megfogalmazódásra, mintha sikertelen kísérletek eredményeivel szembesülnénk.
Mondjuk ez senkit nem lep meg, aki látott már másfél David Lynch-filmet, de a mester Műcsarnok-beli fotókiállítása csak ráerősít minderre. Amint arról már beszámoltunk, különleges művészeti élménnyel indul az idei Budapest Fotófesztivál, a BPF: nem kisebb dobással, mint David Lynch fotókiállításával, amely önmagában is kellőképpen fontos, az, hogy ezt az anyagot most lehet először látni egész Közép-Európában, csak hab a tortán. A Twin Peaks, a Kék bársony és a Mulholland Drive zsenijénak fotóiból összeállított Small Stories/Kis történetek című tárlat március 1-től egészen június 2-ig nézhető a Műcsarnokban. Fotó: Mohos Márton / David Lynchről tudvalevő, hogy korántsem csak filmesként tevékeny, sőt, valójában az csak a leghangosabb Lynch kreatív kivezetései közül, de nem az első: a mester eredetileg képzőművészként, festőként indult, és már e közben sem zárta magát egyetlen médiumba, azóta se teszi. Így a fotográfiában is maradandót alkotott, amint ezt a Műcsarnok-beli kiállítás is bizonyít.
Nekem minden képéről egy kicsit Robert Crumb grafikái jutnak eszembe, mert ő is egy olyan figura volt, aki mindent alárendelt a saját ízlésének és fétisének, Newtonnál pedig ez azt jelentette, hogy magas, hosszú combú, vékony, általában erős, de mindenképpen meztelen nőket fotózott. A Big Nudes című sorozatában néha megváltoztatta a perspektívát, alulról fotózott, amitől az alanyai hatalmasaknak tűntek, a méretüket pedig az óriási printek még tovább növelték. Sem a hagyatékban, sem a kiállításon nem igazán szerepelnek férfiak, a Nudes válogatásán csak Dolph Lundgren szerepel, ahogy Grace Jonest öleli. Newton modelljei magabiztosak, direktek, konkrétak, és esztétikusak – mindegyik lehetne egy parfüm- vagy luxusórareklám szereplője is. Newton 2004-ben, autóbalesetben meghalt, mindenesetre kíváncsi lettem volna, hogy ez a kor hogy áll hozzá, és mi lenne most a megítélése. 12 A képre kattintva válogatást nézhet meg a kiállítás további képeiből. Galéria: Nudes (Aktok) (Fotó: Helmut Newton / Helmut Newton Estate) Imádom David Lynch filmjeit, reklámjait, klipjeit, zenéit, megszólalásait, könyveit, és egy percig sem tudok nem úgy tekinteni rá, mint egy hatalmas perverzre.
A kiállítás ismertetője szerint David Lynch tárlatának hangulatát a láthatatlan összefüggések izzása, a kimondhatatlan érzések felszínre hozása és a felszabadított fantázia kiteljesedése adja. Lynch egész munkásságára, így erre a sorozatára is meghatározó módon volt hatással a szürrealizmus, az ezotéria, a szorongás és az erőszak művészi és populáris megjelenítésének speciálisan amerikai tradíciója. Megörökített hátborzongatás (mti) Az 55 fotóból álló válogatás 2013-ban született, a kiállítás sorozatokból és egyedi képekből áll. A sorozat a 2014-es párizsi fotóhónapra készült, és eddig mindössze három alkalommal volt látható. A fesztivál keretében többek között a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban a 37. Magyar Sajtófotó Pályázat díjnyertes alkotásait mutatják be, a Kiscelli Múzeum a Távlatok/ Kortárs magyar tájképek című bemutatónak ad otthont. A Petőfi Irodalmi Múzeum három fotográfus bevonásával emlékezik meg Kányádi Sándor költőről. A fesztiválközpontban, a Budapest Projekt Galériában, a Francia Intézet és a Frankofón Fesztivál közös tárlatán Gilles Roudiere képei lesznek láthatók, valamint a portugál Camoes Intézet kortárs tájképeket bemutató kiállítása.
Mezítelen nő pisztollyal a kezében még akkor is rossz érzést kelt, ha a figura anyaga elnagyolt gyurma, az emberméretű kullancs pedig akkor is undorít, ha élettelen bábuhoz ér hozzá. A második terem java részét elfoglaló ablakok kapcsán pedig kikerülhetetlen kérdés, hogy vajon mi leskelődünk belfelé valahová, vagy minket fürkésznek kintről, és hogy a kettő között mi a különbség, és hol van az átmenet. A teremben két hatalmas, kívül fekete, belül vörös, plafonról lógó doboz szakít ki teret két videónak, amelyekben két szakember, Nemes Z. Márió és Varró Attila beszél David Lynch munkásságáról. Mindkét anyagot érdemes végignézni, fontos támpontot adhatnak Lynch alkotói világának a maga komplexitásában való megismeréséhez. A két termet szorosan egymáshoz kapcsolja a fotók színmentes, fekete-fehér világa és az a grafikus szemcsésség, ami miatt a jelenkor képfolyamának színes-szagos, szűrőkkel és effektekkel felragyogtatott művi megjelenésétől teljesen elkülönülnek. Mindkét térben találhatóak valóban nyomasztó gondolatokat előhívó képletek, de olyan alkotások is, amelyekkel különösebb megterhelés nélkül akár együtt is lehetne élni, ha a véletlen éppen a kanapé fölötti falra akasztaná őket.
Péntektől látogatható David Lynch amerikai filmrendező, zenész, vizuális művész Small Stories/Kis történetek című fotókiállítása a Műcsarnokban, amely a 3. Budapest Fotófesztivál nyitóeseménye is egyben. Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes a kiállítás megnyitóján kiemelte: a fesztivál szervezői a Műcsarnokban évről évre egy neves külföldi fotóművész tárlatával kápráztatják el a közönséget. Mint mondta, a mostani kiállításon a Twin Peaks, az 1990-es évek egyik legsikeresebb amerikai televíziós sorozatának készítője, David Lynch szürreális világával ismerkedhetnek meg az érdeklődők, és lesz lehetőségük elutazni a valóságon túlra a képeit megtekintve – fogalmazott a június 2-ig látható kiállításról szólva. David Lynch amerikai filmrendező, zenész, vizuális művész Small Stories/Kis történetek című fotókiállítása a FotóFesztiválon a Műcsarnokban (Fotó: MTI/Mónus Márton) A főpolgármester-helyettes a képekről elmondta: a közönség nem fog csalódni, az a képi világ, amely David Lynch-re mindig is jellemző volt, ezen a kiállításon is megjelenik.
Lynch 55 fotójából áll a kiállítás Fotó: Medgyesi Milán - Origo A bemutató második termében a látogatók felvételről hallhatják Varró Attila filmtörténészt, aki Lynch egyetemes és amerikai filmes jelentőségéről beszél, valamint Nemes Z. Márió költő-esztétát, aki a művész esztétikai vonatkozásaival és az egyetemes művészettörténetben betöltött szerepével foglalkozik. (A kettő lehet ugyanaz is. ) De itt, a Műcsarnok falán csak variációk egy mintára, minden tartalom nélkül. Az eredetileg 2014 elején, a francia Maison Européenne de la Photographie-ban kiállított, és akkor rossz kritikákat is kapó Small Stories összesen két termet foglal el a Műcsarnokból. Szuper megoldás, hogy az első terembe egy külön erre épített bejáraton mehetünk be, ami elkülönül a csarnok stílusától, és egy pár méterig reprodukálja a Twin Peaks legendás, cikkcakk-padlós és vörös függönyös Fekete Barlangját - még ha az egész kiállításnak semmi köze sincs a Twin Peakshez. Az egyik terem közepén levágott lábú, ferde székek vannak sorban, ezekről is lehet nézni a képeket, a másikban pedig két hatalmas, a plafonról lógó bódét építettek két tévés vetítésnek, ezeken Varró Attila és Nemes Z. Márió beszélnek Lynch-munkásságáról.