Eizenstein példának okáért nem lehetett F. Murnau példaképe, mert évekkel később kezdte a pályáját, és az sem egészen világos, hogyha a tükörben nem látszik a vámpír, mégis hogyan marad meg a celluloidon? De hát miért is ne maradna meg? Extrák: Dokumentumfilmek, audiokommentárok, interjúk, kisfilmek, zenés fotógaléria. Kulcsszavak: 1920-as évek, 2000-es évek, filmtörténet, Horror, Játékfilm, német film, USA film, vámpír,
Áldozataink után tapasztalati pontokat kapunk (ha haláluk előtt észrevesznek, akkor kevesebbet), amikből aztán tetszőleges sorrendben fejleszthetjük a képességeket, aktívakat és passzívakat egyaránt. Használatuk gyorsan apasztja vértartalékunkat, ezért időnként muszáj megcsapolnunk egy-egy szerencsétlen flótást, mert például, ha nincs elég vérünk, meggyógyítani sem tudjuk magunkat. Lépéseink megtervezésében felülmúlhatatlan érdemeket szerez majd a speciális vámpírnézet, ami felfedi a veszélyt jelentő környezeti elemeket és az ellenséget is, és ebben még az sem akadályozza meg, ha masszív betonfal húzódik közöttünk. De - és ez fontos - nemcsak az ellenfelek próbálják megnehezíteni a dolgunkat, hanem a Realmforge is, mert erősen limitálta a pályarészenként igénybe vehető manuális mentések számát. Van persze automatikus mentés, de az ugye folyamatosan felülíródik, emiatt stratégiai jelentősége lehet annak, hogy mikor és hol tároljuk el az épp kedvezőnek tűnő állást. A vámpír étvágya Részben a grafikusok által favorizált képregényes látványvilágnak köszönhetően a Dark egy ma már a legnagyobb jóindulattal is csupán adminisztrációs feladatokra alkalmas PC-n is működésre bírható.
A vámpírt alakító színészről, Max Schreck-ről nem akar elárulni semmit, csupán zseniális karakterszínészként emlegeti. Később eme tulajdonságával próbálja magyarázni, hogy Herr Schreck miért nem akarja lemosni magáról a fehér sminket, miért nem hajlandó beszédbe elegyedni a stáb tagjaival, és miért tesz úgy, mintha semmit sem tudna a modern technológiákról, és a filmkészítésről. Később persze kisül: Murnau egy régi népi folklórokat tartalmazó könyv alapján kutatott az egykori szlovák despotikus uralkodók után, míg végül rátalált Maximilien-re, a több száz éves élőhalottra, és ördögi alkuszt kötött vele: ha segít neki megvalósítani a látomását Drakula grófról, Murnau neki adja a főhőst játszó színésznőt, Greta Schroedert. Maximilien azonban képtelen meghazudtolni önmagát: hiába látja el Murnau kisállatokkal és vérrel telített ampullákkal, megtámadja a stáb tagjait, egyre több dologban összeszólalkozik a rendezővel, és egyre kevésbé tartja be az ördögi szerződésben foglaltakat. Nem említettem eddig a színészi játékot?
KÖNYVKRITIKA - LVI. évfolyam, 14. szám, 2012. április 6. Benedek Szabolcs: A vérgróf. Libri Kiadó, Budapest, 2012. 478 oldal, 3490 Ft Tisztelt Olvasó! Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk. Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét. Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a "Megnézem a reklámot" gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra. Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.