1929. május 10. -én született Nagygalambfalván (Hargita megye). Apja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát, korán elvesztette. (1940 karácsonyán halt meg. ) Az elemi iskola öt osztályát szülõfalujában végezte. 1941 és 1944 között a székelyudvarhelyi református kollégium diákja volt. Az 1944-1945-ös tanévben az udvarhelyi Római Katolikus Fõgimnázium magántanulója. 1946-1950 között, ugyancsak Székelyudvarhelyen, elvégezte a Fémipari Középiskolát. 1950 nyarán jelent meg elsõ verse a bukaresti Ifjúmunkás ban, majd a kolozsvári Utunk is közölte verseit. 1950 õszétõl él Kolozsvárt. Kányádi Sándor: Édes málna, kásás vackor. Rövid ideig a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fõiskola hallgatója, 1951-1953 között az akkor Kolozsvárt megjelenõ Irodalmi Almanach szerkesztõje, 1953-ban néhány hónapig az Utunk szerkesztõségében dolgozott. Közben, a színinövendékként eltöltött félév után, átiratkozott a Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karára. 1954-ben magyar irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Hónapokig írásai tiszteletdíjából tartotta fenn magát.
A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges. Zuhoghat akár negyvenezer nap és negyvenezer éjjel, ha egy buboréknyi lelkiismeret- furdalás sem követi a bárkát. Mert leapad majd a víz. És fölszárad majd a sár. És akkor a megőrzött, a meglevő szóból újra- teremthetjük magát az első búzaszemet, ha már igével élnünk tovább nem lehet.
Megjelent a Cimbora 2009/9-es számában
Derűs nyugalommal végzik megszokott tevékenységüket: "Málnásznak a medvebocsok, / hol négylábon, hol kétlábon. / így szokott ez lenni minden / áldott nyáron. " Az élelemszerzés őszi formája, a "vackorászás" már ügyeskedésre, leleményességre kényszeríti a mackókat. A télre való készülődés diktálja a cselekvés módját és formáját: a fára mászást, a kapaszkodást, az ágaskodást. Mindkét tevékenységben a kényszer mellett ott van a játék is. Szórakoztató játék a málnászás ("hol négylábon, hol kétlábon"), de a "vackorászás" is ("Egymás hátán kapaszkodva, / ágak felé ágaskodva, / föltornásszák egyik a mást / a magosba. "). A játékhelyzetből maga a költő sem maradhat ki: játszik a témával, a formával és a nyelvvel is. Gyerekversek / Kányádi Sándor: Három székláb. Az utóbbira legszebb példa az analógián alapuló szóalkotás, a málnászás mintájára alkotott sajátos kifejezés, a vackorászás. Többszörös telitalálat ez a játékos szóalkotás: a gyermeknyelvben is közkedvelt, továbbá megfeleléseket találunk a medvebocsok és a gyermekolvasók málnászás és vackorászás közbeni viselkedésében (ágaskodás, kapaszkodás, majszolás) is.