De ami még nyilvánvalóbb, hogy Schilling Árpád tényleg nagyon dühös, a katarzist például arra a momentumra hegyezi, amikor a projektoron számszerűen megjelenik, hogy 2010 óta mennyibe került nekünk a korrupció. A csúcspont pedig az, amikor kiderül, hogy a horvát autópályához képest mennyivel volt drágább a magyar. Sokkal, nagyon sokkal. Ráadásul mennyivel rövidebb. Az irodalmi ismereteinkből emelkedettnek vélt katarzisérzést ezért menekülési vággyal helyettesítjük. El lehet menni. Ha nem is a Trafóból (ahol csupán három alkalommal játszották a darabot, eztán külföldre távozik, és missziót teljesít), hisz a két óra alatt azért lehet bőven nevetni, legfőképp a saját nyomorunkon. Nagy Zsolt belépője például a híres Kontrollos jelenet, amikor a filmben ellenőrt játszó Nagy egy külfölditől kéri a vonaljegyét: Ticket, nem érted bazmeg? A kibaszott kurva anyádat, azt! Krétakör a párt part of scandinavia. Így még megbocsátható az a karikatúra-halom is a magyar mindennapokról, amivel kezdődik a darab. Már-már unalmas: ráérősen nyammog a banánon a hivatalnok, míg a szerencsétlen ügyfél a vonalon túl kénytelen várni, az orvos otrombán kiabál a szülő anyával, a diákot szidalmazza a tanár - váltakozó alázott-alázó szerep, ami a magyarságtudatunk alfája és omegája.
Értékelés: 2 szavazatból Hogyan lesz a hatalom a Párté? Hogyan válik a demokrácia a hatalom játékszerévé? Hogyan lehetséges, hogy folyamatosan róla van szó? Egyáltalán mire jó és hogyan működik a Párt? Schilling Árpád új produkciója a közélet újragondolására szólítja fel a jelenlegi rendszer kritikusait, de azokat is, akik szerint minden a legnagyobb rendben. Krétakör a párt part time. A Krétakör előadásában színház, koncert, film és cirkusz keveredik egymással. A választások előtti hétre időzítették A Párt című darabot, van várakozás tehát (és küzdelem bejutni a Trafóba, mindössze háromszor játsszák). A darab elején megalakul az A Párt nevű zenekar: a közvetlen, lágy, fiatal francia színésznő, Juliette Navis jelenti be mindezt. Majd megkéri a nézőket, hogy tegyenek egy igaz állítást Magyarországról. A magyar néző nemigen szereti az efféle megszólítást, ritkán tud neki jól megfelelni - reputációnk: zárkózottak, komolyak vagyunk, kevéssé spontának és felszabadultak. Valaki az első sorban olyasmit mond, hogy "Magyarországon jó élni", de aztán nemigen tudnak sem a színpadon, sem a nézőtéren ezzel mit kezdeni, a semmiben lóg.
Az ebédlőasztalnál kedélyesen románozó-cigányozó iskolaigazgató ( Terhes Sándor) és építési vállalkozó ( Nagy Zsolt) életében sztereotip jelentetek láncolataként sűrűsödik össze a magyar társadalom minden baja: a politikai apátia, az önkormányzatok pénztelensége, az iskolák államosítása, a fogyatékosok kirekesztése, a nők elleni erőszak, a korrupció, a családok szétesése, a bűnözés, a stadionépítések és a mezőgazdaság visszásságai. Megismétlődik a közéletet tematizáló összes ismert szólam (a dicső múltban élő nemzeti-konzervatívtól a balliberálison keresztül a pragmatikusan cinikus populizmusig), és a szemünk előtt épül ki a rendszer, amely tévedhetetlenül tesz különbséget jó és rossz között, kitüntető figyelmet szentel a fiatalok erkölcsös életre nevelésének, és amelyben az erőszak kultúrája és a többség akarata érvényesül mindenek felett. A színre vitt világnál csak az a riasztóbb, ahogy a nézőkben aktiválódnak a Kádár-kori kettős beszéden és nyíltan odamondogató politikai kabarén iskolázódott befogadói reflexek, és mintegy a gőzt kieresztve nagyot kacagnak, amikor Sándor és Zsolt az iskola problémáit taglaló beszélgetésében ráismernek az államosítás logikájára.
De a külföldi - francia, belga - szereplőkkel tarkított részek ki tudják szabadítani a nézőt a nyomott hángérien hangulatból. A Party zenekar egzotikus énekesnője, és az akrobata fiúk például, akik a vállalkozó eleven gyerekeit alakítják, majd rittyentenek egy Spiderman-filmből koppintott fejjel-lefelé csókjelenetet a lánnyal, csak még szexibben. Krétakör – A Párt - Mindörökké Off. Ők azok, akik a magyaros családi kört is megpróbálják kizökkenteni, az asztal alatt-fölött mutatványoznak, miközben egyre nevetségesebb és semmirekellőbb a keserű magyar asztaltársaság búskomor büfögése. A Párt, bár nyilván erősen politizál, ugyanilyen aktuális lesz őszel is, amikor újra műsorra tűzik Magyarországon. Bárki is lesz a kormányon. Kövesse a Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!
Morgan freeman magyar hangja biography Morgan freeman magyar hangja man 2009. szeptember 2-án, hosszan tartó rákbetegség után, 67 éves korában elhunyt Kristóf Tibor színművész. Kristóf Tibor (1942-2009) Kristóf Tibor 1942. március 20-án született Miskolcon. 1967-ben szerezte meg jogi diplomáját. Kiemelkedő munkássága során egyaránt szerepelt színpadi darabokban, a magyar filmművészet remekműveiben, arról nem is beszélve, hogy Magyarország egyik legismertebb szinkronszínészét is tisztelhettük a személyében. Ez utóbbi tevékenysége kapcsán humorral idézte fel emlékeit 2005-ben: "Az volt a meggyőződésem, hogy az olasz színészek beszélnek a leggyorsabban, egészen addig, amíg szembe nem kerültem Viszockijjal, a híres orosz színésszel. " A legnagyobb sztárok magyar hangja volt Több mint négy évtizedes pályafutása során közel félezer szinkronmunka fűződött a nevéhez. A legtöbbször Hollywood két nagy öregjének, Sean Connery-nek és Morgan Freemannek volt a magyarhangja, de például Gene Hackmant is többször szinkronizálta. "
A biztonság és a védelem mellett kitér a felmérés arra is, hogy a megkérdezett férfiak és nők a mélyebb hangot az idősebb korral, így a bölcsességgel állítják párba. Ezért hallgat mindenki az idősebbre. Morgan Freeman ezzel kapcsolatban annyit mondott egy interjúban, "minél mélyebb a hangod, annál jobban hangzol". morgan freeman hang tudományos magyarázat film sztárokű
Kristóf tekintélyes szinkronéletművet tud a háta mögött: a filmtörténet olyan alakjainak kölcsönözte a hangját, mint Gregory Peck, Marcello Mastroianni, Sean Connery, Laurence Olivier; az ő hangján szólal meg Darth Vader is. " A jellegzetessége mellett igyekszem azért úgy bánni vele, hogy a különböző karaktereket, amiket csinálok színpadon, azok megfelelő hangon szólaljanak meg. A szinkronban is megnézem a képernyőn a kollégát, akinek a hangomat kölcsönzöm, és anélkül, hogy kitalálnék valamit, egyszerűen másképp kezdek beszélni, mint amilyen a természetes hangom. A figurák nem szólalhatnak meg ugyanazon a hangon. Turpi úrfi, a macska másként beszél, mint Frédi. Martin Sheen mint amerikai elnök másként beszél, mint Morgan Freeman. Ahogy ránézek a képernyőre, ösztönösen módosul a hangom lágéja. Az ön számára fontos az önismeret? – Abszolút. Egész életemben ezzel küszködtem. De ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül, vagyunk pár millióan, akik ezzel küszködünk, hogy az önismeret egy bizonyos fokára eljussunk, és próbáljuk elfogadni önmagunkat.