Ha a játék elején úgy döntünk, hogy csak és kizárólag a célt próbáljuk meg teljesíteni, igen hamar rádöbbenhetünk, hogy ez nagyjából mindösszesen másfél, két órát emészt fel – ennyi idő alatt lehet nyílegyenesen átrohanni a Hours of Darknessen. Persze már ennyi idő alatt is feltűnik, hogy, miután megváltozott a helyszín és a korszak, a fejlesztők igyekeztek hozzáigazítani az alapprogramot. Ez elméletben korhű fegyvereket jelent – amelyek érzésre azonban semennyire nem térnek el a Far Cry 5 gyilkolóeszközeitől –, meg egy megközelítésbeli változást is. Miután ellenséges területen járunk egy háború közepén, ezért az alkotók egy speciális rendszerrel arra biztatnak bennünket, hogy próbáljunk meg csendben gyilkolva, osonva sikereket elérni. Ez nagyjából úgy működik, hogy ha észrevétlenül intézünk el valakit, akkor elkezdünk erősödni. Minél több emberrel végzünk, annál gyorsabbak leszünk, illetve akár automatikusan ki is jelöljük az ellenségeket, ha viszont kiszúrnak bennünket, akkor ezeket a spéci képességeket gyakorlatilag elveszítjük.
Aki szeretne saját tartalmat létrehozni, annak ott a pályaszerkesztő, melyben kilencezer tárgy közül válogathatunk. Ezek között ott lesznek a Watch Dogs és az Assassin's Creed Origins pályaelemei is, szóval aki ügyes és elhivatott, az akár egy ókori egyiptomi Far Cry térképet is készíthet. Természetesen érkeznek majd a DLC-k is: a vietnami háború, a zombiapokalipszis és az idegen rovarinvázió egyaránt remek alapanyag, kíváncsian várjuk, mit hoznak ki ebből a készítők. A Far Cry 5 kifejezetten jó játék, mely forradalmat ugyan nem robbantott ki, de hosszan tartó és igényes szórakozást nyújt. A Far Cry 5 belemenősebb, fejlesztői interjúval kiegészített tesztjét megtaláljátok majd az áprilisi GameStar magazinban. Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!
Adva van ez a Joseph Seed, aki önjelölt prófétaként irányítja a csapzott szakállú, állig felfegyverzett nyáját. Ez a viselkedés nem tetszik a szövetségi hatóságoknak, ezért odaküldenek egy maroknyi bátor, de nem túl sok ésszel megáldott ügynököt, hogy tartóztassák le a vezért. Menet közben azonban az isteni gondviselés megsegítette az őrülteket, a helikopter lezuhant és a rendfenntartók fogságba estek. Egyedül nekünk sikerült egérutat nyerni, innen indul az igazi játék, melynek során három hatalmas területet kell felszabadítanunk a szektások rémuralma alól. A remény hal meg utoljára Nehéz lenne pontosan megsaccolni, hogy mekkora az új térkép, a készítők elmondása szerint ez az eddigi legnagyobb és legkidolgozottabb terület, amit Far Cry játékban bejárhattunk. Az biztos, hogy még helikopterrel vagy légcsavaros vadászgéppel is több percig tart átrepülni a megye felett. Jó néhány Far Cry játékkal volt szerencsém már játszani, de ennyi járművet még egyikben sem láttam: quadok, terepjárók, teherautók, csónakok, hidroplánok, vadászrepülők és harci helikopterek segítenek abban, hogy gyorsan és hatékonyan eljussunk az aktuális küldetés helyszínére.
A Far Cry 5 2018. március 27-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re. Tesztünk a PS4-es verzió alapján készült.
Eddig olyan harminc órát sikerült belepakolni a játékba, két nagy területet szabadítottam fel, de messze nem sikerült az összes mellékküldetést megcsinálni. Úgy saccolom, hogy összesen 40-50 óra lesz a hadjárat végigjátszása, de ez persze függ attól is, hogy mennyire vagyunk maximalisták. 30 óra után azt kell mondanom, hogy ez az eddigi legjobb Far Cry játék. Nem akarta megreformálni a sorozatot, követte a jól ismert formulát, a rajongók nem fognak benne csalatkozni. Tény és való, hogy kevés benne az újdonság, így aki az összes résszel játszott, annak nem nagyon tudnak új dolgokat mutatni, nagyhirtelen a horgászatot és a kaszkadőr küldetéseket lehetne kiemelni, mint friss tartalom. Ennek ellenére borzasztóan élvezem a kalandot, és gyanítom, hogy az egyjátékos hadjárat végigjátszása után rengeteg órát eltöltök a co-op missziókban, a játékosok által létrehozott eszement küldetésekben és a multiplayerben is. A beharangozott Arcade mód mód egyelőre még csak részleteiben működik, van benne néhány dögnehéz pálya, amit a játékosok raktak össze, de a multiplayer rész egyáltalán nem működött, nem elérhetőek a Live eventek, szóval egy csomó jó dolog vár még a játékosokra a közeli és a távoli jövőben.
Az apa például tipikus republikánus baromarc: istenadta jogának tekinti a fegyvertartást és már azért is szívességet kér, hogy nem puffantott le helyben, amikor beléptem a birtokára. Már a játék elejétől tudunk társakat felfogadni, akik segítenek bizonyos küldetésekben. Lesz azonban köztük kilenc specialista, ezek mindegyikéhez egyedi küldetéslánc tartozik, melyeket teljesítve bármikor előhívhatjuk őket. Alapból egy ilyen segítő küzdhet mellettünk, de később már hármasban is oldhatunk meg feladatokat. A kutya, a barátságos szürkemedve és egy játékos puma mellett összebarátkozhatunk íjászlánnyal, robbantási szakértővel, helikoptervezetővel, sőt még egy mesterlövészt is az oldalunkon tudhatunk. Ezek a karakterek egyébként egészen jól dolgoznak önállóan is: azt talán túlzás lenne állítani, hogy ők képviselik a jelenlegi mesterséges intelligencia csúcsát, de azért elfogadható a teljesítményük. A hagyományos és eddig kötelező toronymászást most megússzuk: lesznek rádiótornyok, melyekre felmászhatunk, de ez szigorúan a saját döntésünk lesz.
Ráadásul a túszmentés (amely melléktevékenység is visszatér) kicsit személyesebb is, hiszen ezúttal a csapatod tagjait mentheted meg, akik ráadásul döbbenetesen sérülékenyek is, vagyis igencsak vigyázni kell rájuk, mert hamar elhaláloznak. Előny, hogy mintha aktívabban próbálnának meg nekünk segíteni – felszednek például a földről, ha megfekszünk –, hátrány, hogy az AI-t itt sem piszkálták meg, vagyis továbbra is ostobán szuicid hajlamúak a srácok, ami azzal kombinálva, hogy sokkal könnyebben kerülnek veszélybe, bizony inkább frusztráló, sem mint élvezetes. Ha nem nyílegyenesen igyekszünk a cél felé, hanem például megmentünk mindenkit és ehhez hasonlók, akkor azért 5-6 órát egy tempósabb játékos is beleölhet a DLC-be. Nekem tízet sikerült, de én tényleg minden helyzetet igyekeztem csendben megoldani. Ha pedig eljutunk a végére, akkor két új játékmód nyílik meg, amelyekkel még pár órát el lehet szórakozni. A Survivor Mode-ban gyakorlatilag jelentősen kevesebb az életerőnk és kisebb az inventorynk, vagyis itt már szinte rá is leszünk kényszerítve a sunnyogásra, az Action Movie Mode pedig szó szerint Rambóvá varázsolja a játékot, szinte minden robban, mindenki elképesztően látványosan esik el, több cuccot vehetünk magunkhoz és úgy általánosságban véve könnyebbé válik az egész.
Önmagában az még nem elég érdekes, hogy volt egy nagyon gazdag nő, aki imádott énekelni, és bár semmi tehetsége nem volt hozzá, mégse szólt neki soha senki, csak hagyták, hadd éljen a kis álomvilágában. Az igaz történetnek ráadásul tavaly már láthattuk egy megfilmesítését, a szintén remekül sikerült Marguerite – A tökéletlen hang a húszas évek Párizsába helyezte át a cselekményt, és a naiv énekesmadarat a szürrealisták kedvencévé tette. Meryl Streep és Simon Helberg a Florence – A tökéletlen hang című filmben Forrás: Freeman Film Az angol nyelvű változatban nincs ilyen kézenfekvő magyarázat arra, hogy miért hagyta meg a New York-i művészvilág Florence-t abban a hitben, hogy tud énekelni, sőt, az igazságot megírni akaró kritikust a film gonoszává züllesztette a forgatókönyv. Florence a tökéletlen hang seng. Frears azonban a korrajz (néha persze hidegrázós belegondolni, hogy Európában tombol a háború, mialatt Florence luxushotelben lakik, és a legelőkelőbb koncerttermeket bérli ki a fülsértő óbégatásához) helyett elsősorban arra koncentrált, hogy miért lehetett mégis szeretni ezt a nőt.
A tökéletlen hang - a film teljes adatlapja a, a Magyar Filmadatbázis oldalán: Több mint 270 ezer film, és 1, 2 millió személyiség adatlapja a Magyar Filmadatbázis oldalán:
Kedvencelte 11 Várólistára tette 165 Kiemelt értékelések Theana 2017. február 2., 18:29 Van egy üzenete a filmnek, amivel az elején nem nagyon tudtam megbarátkozni, de Florence spoiler mondata valahogy, nem is tudom hogy mondjam, szíven ütött. Mondhatják, hogy nem tudok, de azt nem, hogy meg sem próbáltam (nem szó szerint). Meryl Streep és Simon Helberg fantasztikus. (Helberget eddig még csak a Big Bangben láttam, de határozottan mondom, itt sem semmi! ) Solo_Mayer 2018. április 5., 02:49 Florence olyan, mint egy nagy baba. Egy tüneményes, imádni való, nagy baba. Meryl Streep káprázatos volt a szerepében, leborulok színészi nagysága előtt most is. Hugh Grant sosem tartozott a kedvenceim közé, St. Clairként mégis nagyon-nagyon tetszett, akárcsak Simon Helberg mint Cosmé, mindhárman szenzációsak voltak. Florence - A tökéletlen hang (DVD). A sztoriról ha nem tudtam volna, hogy valóságos alapja van, elkönyveltem volna az egészet egy buta hálivúdi mesének. Néha az élet írja a legfurcsább, leghihetetlenebb történeteket. A film rengeteg érzést hozott felszínre, elszórakoztatott, megnevettetett, megríkatott, elgondolkodtatott, meghatott és iriggyé tett.