A legrosszabbkor jött A Szent Imre kórház kapacitásainak kiesése nem csak általában jött rosszul, hanem több szempontból is a legrosszabbkor következett be. Egyfelől két kórházban is kapacitásszűkítő felújítások zajlanak - a Merényi traumatológián ablakokat, a János kórház traumatológián uniós forrásból röntgengépeket cserélnek. Másfelől október óta az újpesti Károly kórház is kiesett az aktív ellátásból, miután a Honvédkórházba olvadtak kapacitásai. A sürgősségi, traumatológiai ellátás centrumaként 14, 5 milliárdból felépített Korányi projekt pedig továbbra is használatbavételi engedélyre vár, az Országos Egészségpénztár (OEP) szerint folyamatban van a támogatási szerződése, ezért kapacitásbefogadásról még nem nyilatkoztak, de értelemszerűen az Országos Tisztiorvosi Hivatalhoz sem érkezett még be a Korányiból engedélykérelem új ellátásra. Válságstáb kellene A sürgősségi ellátás szerkezetének kialakítása évek óta késlekedik, az elmaradás most válsághelyzethez vezethet, amelyet válságstábbal, rendkívüli intézkedésekkel - ellátási feladatok módosítása, a teljesítményvolumen-korlát (tvk) feloldása, szabadságolások korlátozása, kirendelések, stb.
Frissítve: Akut aneszteziológushiány lépett fel a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban: Fejér Csaba osztályvezető távozása után nyolc aneszteziológus szakorvosból hatan felmondtak - értesült több forrásból az Index. Aneszteziológusok nélkül szinte megbénul egy kórház, ugyanis ők végzik a műtéteknél az altatást, fájdalomcsillapítást, érzéstelenítést, valamint a sürgősségi ellátásban is fontos szerepük van. Ha valaki életveszélyes állapotban kerül kórházba, azt általában hivatalos nevén aneszteziológus és intenzív terapeuta veszi kezelésbe. A lap információi szerint a Szent Imre közel van egy bénult állapot beálltához: beláthatatlanul csúsznak el időben az előre betervezett műtétek, duzzadnak a várólisták, a szakembereket pedig nem tudják egyik pillanatról a másikra pótolni. Az ÁNTSZ ugyanakkor nem tud arról, hogy ellátási probléma keletkezett volna, ilyen bejelentés a Hivatalhoz nem érkezett - válaszolták lapunk kérdésére. Dominó effektus jöhet Ha jók az Index információi, akkor most a szemünk láttára omlik össze a budapesti kórházrendszer, mert innen indulhat a dominó effektus - mondták a által megkérdezett szakértők.
Ha a Szent Imre sürgősségi osztálya munkaképtelen, a fővárosi ügyeleti rendszer foghíjassá válik, és hatalmas nyomás nehezedik a maradék ellátókra. Ha ők meghajolnak a nyomás alatt, űr keletkezik az ellátásban, ha állják a rohamot, akkor az elviselhetetlen terhelés miatt újabb osztályokról vándorolnak majd el az orvosok, ezzel máshoz keletkezik betölthetetlen hiány. A budapesti sürgősségi ellátás anomáliáiról részletesen itt és itt is írtunk, a probléma biztosan nem új keletű, hosszú évek óta görgeti maga előtt az a most már minden eresztékében recsegő-ropogó budapesti kórházrendszer, amely a fővárosi és a Pest megyei lakosokkal együtt legalább hárommillió ember ellátásért felel. Intenzív ellátás nélkül nem lehet kórházat működtetni, ha a Szent Imrében két aneszteziológus-intenzív szakorvos maradt, az nem jelent mást, minthogy lényegében megszüntethetik, legalábbis korlátozni kellene az akut ellátást a sebészeten, a sürgősségi osztályon és a nőgyógyászaton is, legfeljebb a belgyógyászatra elég, engedmények árán, ennyi szakember - vélik a lapunk által megkérdezett szakértők.
Az ötödik órában be is jutottam az orvoshoz, aki egy nagyon fiatal kishölgy volt, és láthatólag nem volt még nagyon gyakorlott. Mi történt? Semmi! Újra egy vérnyomásmérés, kis beszélgetés, szombat lévén megkértem, hogy legalább valamilyen gyógyszert adjon nekem, hogy vasárnap ne kelljen még egyszer magas vérnyomással felkeresnem ezt a segítőkész Sürgősségi osztályt. Megígérte, hogy elintézi, és várjam még meg a kórházi jelentést. Újra egy óra várakozás, szólítottak hogy hazamehetek, gyógyszert, sajnos semmilyet nem adtak, mert nem lehet. Ha mégis rosszabbul leszek, akkor keressem fel újra ezt a kis kedves helyet. Szóval 6 óra várakozás után, semmit nem kaptam, sem gyógyszert, sem pedig receptet. Mehettem haza boldogan, persze a szédülés még nem szűnt meg, hétfőn megyek keresek egy ORVOS-t. A Szent Imre kórházat mar "Gyilkos" kórháznak becézgetik, én csak örülhetek hogy nem voltam rosszabb állapotban, mert akkor lehet, hogy az ilyen hozzáállású kórházi dolgozók miatt a temetésemet kellene intéznie a családomnak.
Eközben a mentők újabb és újabb hordágyon lévő szerencsétlent hoztak be volt aki már szinte gépen élt és palackból kapott oxigé is várt a jobb sorára?! Ápoló a betegektől a folyosón vette le a vért! Nem tudom hány orvos lehetett szolgálatban de háromnál nem több ezek közül kettő biztos hogy még rezidens volt! Kiszolgáló személyzet aki a folyosón sokszor futkosott maximum abból tízet számoltam össze! Hajninak bevittem egy kemping matracot egy úgynevezett polifoamot. Mivel állni már nem tudott a kórház folyósólyán feküdt le az emberek lába között! Úgy húsz óra tájban többszöri általunk kivert balhé után végre behívták az egyik kezelőben. Majd a folyosón kapott a földön fekve infúziót. Az ugyan egy kevésbe forgalmas kórházi folyóson cseppeget le de ez is a találékonyságunknak köszönhetően! Kilenc és félórai ottlét után éjfél előtt valamivel távozhatott zárójelentés nélkül mert arra is lehetett volna várakozni ki tudja meddig. Mindez elvileg éhen szomjan kell elszenvedni. Az ott lévő kávé és üdítő automatákon kívül még egy harmadikban ropit is kaphat akinek van pénze, aprója meg járóképes.
Miután beértünk, kb. 20 perc múlva meg is mérték a vérnyomásomat, ami tovább emelkedett 175-110 re. De nem kaptam rá semmit. A mérés közben a nővérke kikérdezett, hogy mi is van pontosan velem. Gondolom azért, hogy ne veszítsünk egy percet sem, és gyorsabb legyen az ellátásom. Bár én azt hittem terheletlen állapotban kell a mérést végezni, és nem szabad beszélnem. Idáig rendben is volna a dolog Aztán várakoztunk, kb 8 beteget számoltam meg, a kórházi személyzet az kétszer annyi volt de még annál is több. De mégsem láttam azt, hogy valakinek a vizsgálata befejeződött volna. Egyre többen lettünk a váróban, a betegek és a hozzátartozók elkülönítve külön váróban. Senki nem mondta el, hogy mire várok, mi következik mi lesz a vizsgálat menete. Így telt el kb. 3 óra reményteljes várakozással. A körülettem lévő betegek már jobban ismerték a magyar egészségügyet ezért ők, beletörődtek a sorsukba, de azért mindenkinek meg volt a maga kis megjegyzése a dolgozókról. A sürgősségi osztályon senkinek nem volt sürgős az ellátás.