Vörös István: Harc az egyetemért Kik hatnak, mindig ölni tudnak, / és gátat szabni a mesének, / ha kell, szolgálni a nagyoknak, / a poénoknak vetni véget, / Olvass tovább Az emberek kora, Nem repül, Eddig nem hittem, Oszlop de láthatom, ahogy az istenek, / a tisztaság, a tér/ lehetőségeket tolnak alád. / Ráeszmélhetsz a lét/ jól kihasználható hibáira. / Vörös István – A vers beszél, Kaland és más versek minden megfoghatót felejts el, a fundamentumok meginganak. Amikor verset ír az ember, a szó nem vers, a víz nem tenger. Vörös istván verse of the day. Egy merész terv és más versek Az nem úgy van, hogy nincs már semmi dolgom, / hogy nincs már semmi megtennivaló: / mert házat kell építenem a Holdon. Vörös István: A Krúdy-féle katarzis "Addig a töpörtyűt utáltam, / de megkívántam, úgy írta le Krúdy. / Az olvasástól változott a vágyam. " – Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Vörös István verse. Olvass tovább
Az idő metszeteiben (A tűzlopó) Ultima realitas (Rapszódia a hűségről) Eszmék és tánclemezek (Rapszódia a hűségről) Költözés (A tűzlopó) Mikor a rózsák nyílni kezdtek (Rapszódia a hűségről) Nem számít (A tűzlopó) A kimondhatatlan (A tűzlopó) Mindig előre (A tűzlopó) Nyárban az ősz (Rapszódia a hűségről) Etruszk szarkofág (A tűzlopó) Ki mást se tud... (Ki mást se tud) Független Magyarország (Ki mást se tud) Rapszódia a hűségről (Rapszódia a hűségről) Cambridge-i elégia (Rapszódia a hűségről) Pesti elégia (Rapszódia a hűségről)
S a fájdalom a sűrű bajba visszaránt. Ne Nemes Nagy Ágnes soraira Ne mondd soha a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót. Ne éld soha az él-hetetlent, ne hald a nehezen hal-hatót. Persze hol nem könnyű meghalni? A falban elszakad a drót. Ne halld soha a hall-hatatlant, fogj ki egy kikapcsolt adót, éter alatti hallgatásba merül az egyszer volt, ha volt. Nem mindenkinek az a vágya, hogy mondjon alig mondhatót. Ne nézd soha a nézhetetlent, inkább a valótlant, ha bírt eséllyel, hogy a lehetetlent eladja, mint egy sima hírt, ne vedd be a bevehetetlent, mint aki légvárat ostromolt, és létrát támasztott a falnak. Így falnak fel a nagyhatalmak, így vagy mindenkinek adós, akinek jót tettél, vagy éppen tette a ki nem bírhatót. Ne birkózzál meg a mesében szörnyekkel, másra hagyd a szót, ami varázshatalmat adna ne indíts onnan indulót. amíg hozzád át nem gurult kis valami a valamitlen időből, mondjuk némi múlt. Vörös istván versek. Ne múld soha a múlhatatlant. Aki még ennyit sem tanult, nem érti a tanulhatatlant, a magyarázata okult, az értelem hitébe robbant, és félő, hogy elég vadul.