A mű végére tárgyként elveszti a funkcióját, már nem fontos, a narrátor is csak mellékesen említi. Nem a kamraajtó kinyitása miatt lényeges, hanem a metaforikus jelentése miatt. A kulcs szerepe a műben (metaforikusan): hozzásegít addig elérhetetlen tudás megszerzéséhez hozzásegít a felnőtt világ megismeréséhez, s ezáltal a felnőtté váláshoz hozzásegít az apa életének, jellemének megértéséhez Apja helyzetén és viselkedésén keresztül Pista betekintést nyer a felnőtt életbe, "megkapja hozzá a kulcsot". Ez a beavatódás a novella fő motívuma, s ezért lett a beavatódás jelképe, a kulcs a mű címe is. 2. hivatal A hivatal maga a felnőtt világ jelképe. Franz Kafkánál is megjelenik az a téma, hogy a hivatal mint a bürokrácia gépezete elidegenítő hatással van az emberre (számmá, adattá fokozza le), ezért az egyszerű emberek bizonyos félelemmel, idegenkedéssel tekintenek rá. A szomorú az, hogy Pisti apja pont a rideg hivatalban tesz a fia felé természetes, meleg emberi gesztusokat, amiket otthon kéne, ráadásul csak a főnök kedvéért, holott mindig így kéne viselkednie.
Értő olvasó egy Kosztolányi versről, vagy prózai bekezdésről akkor is felismeri, hogy ki írta, ha még nem olvasta. Kosztolányi írása tudatosan megszerkesztett alkotás, minden egyes mondatnak fontos szerepe van. Nem valódi történetről van szó. A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad, és az olvasóra bízza az értelmezést. Az elbeszélői magatartás sokféle lehet. Sokszor egyes szám első személyben közli az eseményeket. A novella "hőse" főszereplője egy 10 éves kisfiú Takács Pistának hívják. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író, a gyermek élményeivel azonosul. Azt tudjuk róla, hogy illedelmes, jól nevelt, tisztességtudó. S megtudjuk még, hogy szegény. Szánalmas külsejét szégyelli, takargatni próbálja. Az édesapját keresi fel a hivatalban a kamrakulcsért, de még sosem járt ott, csak hallomásból ismerte. Most meglátja a hatalmas épületet. A harmadik emelet 578-as szoba. - Balra - utasította a fiatalember, s anélkül hogy rátekintene, beleharapott kolbászába. Pista a terem tömegén átfurakodva, a bal szobába tartott, mely pontról pontra hasonlított az előbbihez.
- Balra - utasította a fiatalember, s anélkül hogy rátekintene, beleharapott kolbászába. Pista a terem tömegén átfurakodva, a bal szobába tartott, mely pontról pontra hasonlított az előbbihez. Itt egy nagy íróasztalt látott. Annál se apja ült, hanem egy nyakig kopasz úr. De már megismerte apja szőke-deres haját, izmos tarkóját. Háttal ült neki, egy falhoz támaszkodott kis íróasztalnál, a sarokban. Lábujjhegyen közeledett feléje. Az íróasztalnál nem tudott tovább jutni a könyvek fölpolcozott halmától. Mélyen meghajolt. Apja nem vette észre. Zavarában köhögött. - Kezedet csókolom, édesapa. - Mit akarsz? - kérdezte Takács. - A kamrakulcsért. Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésből. - Mindig zavartok - fakadt ki Takács, és fölkelt. Turkált a zsebeiben. Az asztalra csapott egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsömlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet meg egy zsebkendőt. - Nincs - állapította meg dühösen -, nincs. Keressétek otthon. Pista lesütötte szemét. Az íróasztalt nézte, a kis, nyomorék, hektikás íróasztalt.