Minden Héten Háború Trailer | Film - Letöltés Online | letolt-online Minden héten háború teljes film | A legjobb filmek és sorozatok Minden héten háború Kritika: Minden héten háború - Minden héten háború – a megyei foci világában | Warner Bros. A Minden héten háború volt Al Pacino utolsó igazán emblematikus filmszerepe, és Oliver Stone utolsó igazán ütős mozija. Már a nyitójelenet képsorai sokkolják az embert, mintha egy izgalmasabb akciófilm látványos expozíciója lenne. Stone rettentően mozgalmassá teszi a meccseket, rendszerint a játékosok között mozog, így mi is a pálya közepén érezzük magunkat, de – szemben a legtöbb kézikamerás megoldással – ez sosem válik zavarossá. Egyrészt egy egyszerű futás nincs 10-szer megvágva 1 másodperc alatt, és sorsdöntő pillanatoknál mindig minden belassul, hogy hadd izguljon a néző. Mindezek mellé nemcsak pazarul összeválogatott és megvágott soundtrack dukál (Fat Boy Slim, Black Sabbath, Garry Glitter), hanem a hangeffektekkel is bevágtak néhány emlékezetes ziccert.
Ezúttal a rögbi sportágát választotta, amely legalább annyira küzdelmes, véres és drámai, mint eddigi vietnámi, sorozatgyilkosokról vagy éppen tőzsdeügynökökről szóló filmjei. Stone nem tudja az élet olyan szeletét megragadni, amely ne lenne életre-halálra menő harc. Ezt persze nem hibájaként róvom fel neki, sőt! A minden héten háború az emrikaiak - európai szemmel furcsált - rajongott sportágát, a rögbit veszi alapul, e köré építi fel magát az embert, aki aztán vagy nyer, vagy elbukik. Középút nincs, s nem is lehet. A sztori maga nem mentes kliséktől: gyengélkedő csapat feltámadása egy öreg, családtalan edző vezérletével. Ami új, az egy olyan játékos felemelkedése, akit nem az edző fedez fel, hanem aki saját magát fedezi fel, s mindenek ellenére (konfliktus a csapattagokkal, az edzővel) válik sztárrá úgy, hogy végül megérti a CSAPATKÉNT működés többleterejét. Értékelés: 258 szavazatból Mindegy, hogy ki az ember, mindegy, miből él, mindig lesz valaki, aki fiatalabb, gyorsabb és erősebb.
A meccs végét jelentő sípszó pedig általában a pályán keletkező konfliktusok végére is pontot tesz, hiszen nem ritka, hogy a riválisok másnap majd ugyanazon a munkahelyen húzzák az igát. Igen, egy külső szemlélő számára megmosolyogtató lehet, hogy mindezek ellenére, mi, akik játékosként vagy éppen szurkolóként tagjai vagyunk e sajátos világnak, mennyire komolyan vesszük magunkat. De ha belegondolunk, hogy mennyi áldozat és lemondás van abban, hogy az év vasárnapjainak jelentős részét a futballpályán töltöd úgy, hogy ezért semmit nem kapsz, máris másképp fest a dolog. Fox gyakran eltűnik a képből, és sokkal inkább Al Pacinóra és Cameron Diazra koncentrálunk, akik igazán elemükben vannak (mindig elcsodálkozom, hogy Diaz milyen jó is tud lenni, ha megkívánják tőle), mialatt a kisebb mellékszereplők sem fulladnak érdektelenségbe, mindegyikük jelöl egy-egy mozzanatot, amiben a főszereplők kiteljesedhetnek. A sport meg, hát az sport marad. Lehet, hogy a pénz ott ólálkodik mögötte, de itt elhivatottságra és lélekre van szükség, nem lehet másokra mutogatni.
A játék itt nem babra megy, néhány szomszédvári rangadó presztízs értéke mellett még az El Clásico is elbújhat. A parázs hangulat sokszor durvaságba is átcsap, melyet a – jobb esetben delegált – két játékmester általában nem igazán tud megfékezni. De aggodalomra semmi ok, a megyei foci orvostudományának letisztultságával semmi nem ér fel: Ha nem vérzik, szóda, ha vérzik, Leukoplast. A félidei frissítést itt nem profi masszőrök végzik, sőt izotóniás italkészletek sincsenek a szertár hűtőjében, de a korlátot támasztó jó barát söréből mindig jut egy korty a megfáradt harcosnak. A meccs végét jelentő sípszó pedig általában a pályán keletkező konfliktusok végére is pontot tesz, hiszen nem ritka, hogy a riválisok másnap majd ugyanazon a munkahelyen húzzák az igát. Igen, egy külső szemlélő számára megmosolyogtató lehet, hogy mindezek ellenére, mi, akik játékosként vagy éppen szurkolóként tagjai vagyunk e sajátos világnak, mennyire komolyan vesszük magunkat. De ha belegondolunk, hogy mennyi áldozat és lemondás van abban, hogy az év vasárnapjainak jelentős részét a futballpályán töltöd úgy, hogy ezért semmit nem kapsz, máris másképp fest a dolog.
A leghangsúlyosabb persze a sztárság buktatóit sikeresen átvészelő, nagy jellemfejlődésen átmenő Jamie Fox sikersztorija, de mellette nem fásulnak el a többiek sem, sőt! Kedves Olvasó! Ha Te a labdarúgást csak a nagyképernyős tévéden szemlélted, ahol világsztárok mutatnak be hétről hétre kifogástalan produkciókat, e cikk olvasása során ismeretlen vizekre fogsz evezni. Olyan hétköznapi hősök világába, akik szabadidejüket és utolsó energiáikat nem sajnálva szállnak harcba minden hétvégén valamelyik település pályájának csodálatos zöld gyepszőnyegén (melyen jó eséllyel tényleg találni füvet a vakondtúrások, fagyökerek és a murvás részek eklektikus tengerében). Nézzük, mik is egy derék falusi állampolgár fő hétvégi elfoglaltságai! A rituálé jelentős része a templom-kocsma-focipálya Bermuda-háromszögben zajlik. Minden valamire való ember a szentmisén kezdi a vasárnap reggelt, ahonnan természetesen a közeli ivóba vezet az út, ahol a szentbeszéd megtárgyalása mellett már megkezdődik a délutáni mérkőzésre való hangolódás.
Értékelés: 258 szavazatból Mindegy, hogy ki az ember, mindegy, miből él, mindig lesz valaki, aki fiatalabb, gyorsabb és erősebb. Erre döbben rá az idősödő Tony D'Amato, a négy éven át bajnok Miami Sharks focicsapat vezetőedzője. A legújabb bajnokságban a csapat háromszor egymás után veszít, a rajongók elpártolnak, a jól bevált, idősebb csapat kapitánya és sztárja súlyosan megsérül, ám ennek ellenére ragaszkodik a sportban szerzett hírnevéhez. D'Amatónak eközben elromlott házasságával, tőle elpártoló gyerekeivel és a csapat fiatal társtulajdonosával, Christina Pagniaccival is meg kell küzdenie. Pagniacci az apjától örökölte a csapatot, és a marketing diktálta feltételeket szem előtt tartva akarja a Sharkst menedzselni. Márpedig egy vesztes csapat rossz befektetés. Cap Rooney a Sharks dicső múltjának szimbóluma, ám öregszik, és csak a saját legendája megtartásáért küzd. Amikor megsérül, a fiatal hátvéd, Willie Beamen lép helyette pályára, aki nehézkes kezdés után mind a nézőket, mind a csapat vezetőségét ámulatba ejti.