Születésnapodra Harminckét éves lettem én, férjem írta e költeményt, csecse-becse. Ajándék, melyet írt nekem, e kisasztalnyi szegleten velem, s nekem. Harminckét évem itt hagyom, vár rám még a holnapom, veled-veled. Lehettem volna enyingi de nem lettem, mert elvinni vágytál és akartál. Lakásunk is volt vagy ót, s autónkból is huszonöt borult, s szorult. Itt van ez a két gyerek, gyönyörűek, kedvesek, Lili, Beni. Őket etetem éppen én, míg férjem írja e költeményt, hevét, nevét. Neveljük őket rendesen, fölnőnek e verseken, azám-babám. Szeretlek most is édesem, s bírállak majd szívesen, tán-ezután is. Feleségem 32. születésnapjára, s egyben József Attilára emlékezve. 2009. február 11.
– merengek el a pályaválasztásomon. Délutánra újra felcsillan a tudományos remények üstököse. "Na jó, az lettem, ami lettem! " – verem ki a fejemből a Parlamentnél üldögélő alak versét. Úton vagyok Bnei Brakba. Szarvasi ismerőseim háza előtt, megtorpanok. Mintha ez a fehér kocsi nem Smuel bácsi autója lenne. Más a márka, kicsit újabbnak is tűnik. "Csak a 32 év…" – legyintek, s megnyomom a csengőt. Vacsora közben kedélyesen meséli, változás állt be, eladta az autót, többet nem vezet, már a szomszéd parkol a helyén. Percek alatt tiszta lesz kép (mégse a 32 évem…). Hirtelen mindent átértékelek. Büszke vagyok rá, hogy ezalatt a 32 év alatt megadatott nekem, hogy jó párszor Smuel bácsi mellett ülhettem a kocsiban, s miközben minden ellenkezésem ellenére hazafuvarozott, hallgathattam a végtelen történeteit… Mire vége az estebédnek már mosolygok. A tábori éveket idéző gombalevessel és rakott krumplival a szatyromban lépek ki az otthonukból… Odakacsintok a szomszéd autójára… Már csak egy óra és itt a második szentföldi születésnapom!!!
S aztán együttesen, értelmesen elhangzott a kiválasztott költemény, melyet együtt mondott a diákokkal Dióssi Csaba polgármester is. S aztán és munkatársai az eseményt követen Smile palacsintával lepték meg a fiatalokat. Katona M. Istvn (Dunakeszi Polgr) A szerz felvtelei Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj – Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! (1937) Forrás József Attila költeményei Kosztolányi Dezső költeményei Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első! HarminckÊt Êves múltam el, csatĂĄban mĂŠgsem hulltam el, sinen se nem. Csak ĂĄmulok, hogy jĂŠ, nekem fĂŠlig lefolyt az ĂŠletem gĂźgye ßgye. A volna lettbe billen Êpp, lÊtÜsszegeznem illenÊk emitt. De mit? HarminckĂŠt ĂŠv elslattyogott, nem tĂśrtĂŠnt semmi nagy dolog, kis ez, kis az. Van mĂĄr nejem, van kisfiam, s jut asztalomra kifli, jam, diĂłs briós. De elcsigåz a teperÊs, az Ăşt, mely csupa hepe, ĂŠs csupa hupa, s ki lát, azt mondja: "Haj, Dani, nem vagy te mĂĄr a hajdani! "