Ha kisbabánk születik, a legégetőbb kérdések egyike, hogy vajon fogjuk-e tudni szoptatni, lesz-e elég tejünk. Arra, hogy mikor és hogyan fogjuk befejezni a szoptatást, nem szoktunk előre gondolni. A fiam nagyon hamar lemondott az anyatejről, ő már fél évesen köszönte, nem kért belőle. Sok problémánk volt, kezdve a koraszülöttségével, így nem tűnt akkor túl nagy törésnek, hát, ha nem szopik, nem szopik, mások is felnőttek már tápszeren. Ma már több évnyi szoptatós tapasztalattal a hátam mögött másképp látom, igenis vissza tudtam volna hozni a tejtermelést, rá tudtam volna venni a fiamat, hogy fogadja el az anyatejet – ha más nem, akkor legalább cumisüvegből -, de akkor ez nem tűnt olyan vészesnek. A lányaimnál már sokkal jobban rákészültem a szoptatásra, mindketten simán vették is az akadályokat, ők akartak és tudtak is szopni. Így 2 éves koruk körül mindkettőjüknél felvetődött a probléma: hogyan hagyjam abba? Úgy tűnt, ők maguktól erre egyáltalán nem mutatnak hajlandóságot, ha nem vigyázok, cicivel a szájukban mennek férjhez.
Engem sosem zavart, ha nyilvános helyen kellett szoptatni. Mivel nem szándékoztam a szoptatás éveit a négy fal között bezárva tölteni, és a mellszívó-cumisüveg kombó sem képezte az alapfelszerelésünket, így sokszor, sok helyen tettem mellre a lányokat. Mindig igyekeztem diszkréten megoldani, nem vagyok ebben szüfrazsett, nem akartam teljes mellszélességgel kampányolni a szoptatás társadalmi elfogadottságáért, egyszerűen így alakult. De ahogy múltak a hónapok, egyre több kínosba hajló szituációba keveredtem, amikor a már a stabilan járó, jól beszélő leánygyerek elkezdte nyilvános helyen lebontani a ruházatomat. A figyelemelterelés sem működött ilyenkor mindig sikerrel. Tudom, hogy az emberek többségének egy járó, beszélő gyerek már túl nagy az anyatejhez. Noha ez egy anya számára teljesen másképp realizálódik, hiszen ő egy újszülöttet kezdett el szoptatni, aki időközben egy picit nagyobbacska lett. De eljön egyszer az idő, amikor vagy az egyik, vagy a másik félnek elege lesz a szoptatásból.
Table Document Cukorbeteg vagyok, aggódom, hogy ha a babám nem eszik, le fog esni a cukra! Az újszülöttek külvilághoz való alkalmazkodásának része a vércukorháztartás alkalmazkodása is. Normális esetben is van az első életórákban egy csökkenés, majd néhány naposan áll be a vércukorszint a felnőttkori normál értékre. A születés utáni bőrkontaktus önmagában tudja emelni a baba vércukorszintjét, míg a stressz, a sírás és a szeparáció csökkenti. Egészséges érett újszülöttek nem csak az anyatejben lévő tejcukorból nyernek energiát, hanem a saját szervezetükben lévő laktát, ketontestek átalakításából is, így a gyakori, hatékony, és normálisan még kis mennyiségű szopás mellett nem fognak éhezni. Az anyai cukorbetegség, az alacsony születési súly, a nagy születési súly, koraszülöttség rizikója az újszülött alacsony vércukrának, ezért az anya fokozott figyelmet és még több segítséget igényel a szoptatás terén. Amennyiben a babának megfelelő szoptatás mellett alacsony a vércukra, elsődlegesen az édesanya lefejt teje, másodlagosan donor női tej és csak utoljára tápszer adása szükséges!
Általában nem tudtam reálisan látni magam – de melyik tini tudná? Szúnyogok, kullancsok, bőrférgek: alapos vagy alaptalan nyári félelmek? Itt a felhőtlen nyár? Azért pár kérdés aggodalmakat ébreszt bennünk, például, hogy a klímaváltozás miatt olyan szúnyogok is megjelennek, amelyek nálunk eddig nem ismert fertőzéseket terjeszthetnek, vagy a gyakori grillezések káros hatására is érdemes odafigyelnünk. Utánajártunk a nyári félelmeknek. Édes otthon – De mitől lesz a lakás "édes" és harmonikus? Az otthonosság számomra azt jelenti, hogy egy lakás kényelmes, ötletes, egyedi és hangulatos. Ha másoknál járok, mindig szeretem megnézni az egyedi jellegzetességeket, legyen az családi fotó, valami feltűnő szín, forma vagy anyaghasználat, régi bútor stb. De azt is mindig elemzem magamban, hogy mennyire illik a lakás az ott élőkhöz, tükrözi-e azt a képet, amit esetleg korábban gondoltam róluk. Most nehezebb gyermeket nevelni vagy 100 éve? Önök szerint most nehezebb gyermeket nevelni vagy 100 éve? Ezt a kérdést több előadásomon feltettem az utóbbi időben.