3. oldal / 3 Varró Dániel: Boldogság A tévéhez leültünk megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Napjainkból...: Varró Dániel: Boldogság. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztük ezt a filmet, pisztáciát is ettünk. De gyorsan elfogyott, és félóra múlva kábé szép, szőkített fejecskéd a mellkasomra tetted, én kissé hátradőltem, a vállad átkaroltam, és elnyomott az álom. Most arra ébredek fel, hogy vége már a filmnek, a farpofák sajognak, jól elzsibbadt a lábam, és el van gémberedve a vállam is rohadtul, fejem nem dönthetem meg, nincsen mögötte támasz, valami ócska pornót sugároz a csatorna, éjfél is régen elmúlt. A távirányitóért nyúlnék, de el nem érem, van egy pohárnyi kólám, miből kiment a szénsav, de azt sem érem el, mert te rajtam fekszel éppen, szemed becsukva tartod, a szád kinyitva félig, meleg fuvallatocskák szállnak nyakamra onnét.
I. Most, kilencszázkilencvenhatban, Én, Varró Dániel diák, Lógást, lapítást abbahagytam, Bevégezvén az iskolát, Számomra megszűnt egy világ, - Fordulhat-e sorsom naposra? -, Hűlt helyemen legyen virág E csöppnyi testamentumocska. II. Egy tanteremben üldögélek, Befúj a szél az ablakon, Belül már szárnyat bont a lélek, Kakukk egy őszi hajnalon, Hittem, hogy lesz oly alkalom, Mikor szivemre gyűlne minden: Azt gondoltam, hogy itt lakom, S lám, mégis el kell mennem innen. III. Pedig szerettem idejárni. Mikor még szinte csillagos Az égbolt, elindulni, várni, Hogy jönne már a villamos; Az ember persze hajlamos Mérgelődni, míg van, a kincsen. Jaj, minden olyan kajla most! Silány rímként nyekeg a nincsen. IV. Varró Dániel: Boldogság - Sziasztok! Esetleg valakinek nincs egy elemzése Varró Dániel Boldogság című alkotásárol?. Szerettem szabad lenni, léha, Lábat lógázni könnyű kedvvel, Óra helyett sakkozni néha (Hiába no, gyarló az ember), Szerettem kicsit késni reggel, Ha nem matek volt (mert a Harsi, Ha késnek, bősz akár a tenger, Épphogy csak azt nem mondja: mars ki! ). V. Szerettem a tanári önkényt, Mert nem volt öngúny nélküli, A menzát is csütörtökönként, Meg pénteken, ha volt süti, Bendőmet már a hold süti, S a szél babrál az ingemen, Szívem sok lim-lom mért üli?
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. Varró daniel boldogság . – Röviden ennyi. Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát. Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
XI. S ha már ily bőkezu vagyok, Minek tartanám meg a csücskét Annak, mit elszórtam? Hagyok a Press-re is hát valamicskét - Tudom, hogy elkel a segítség, Ki szerkesztő, firkálni restell -: Híres szorgalmamat vegyítsék A vasmarokkal, mely a Mester. XÍI. De jaj, batyumból fogy az olcsó Portéka, és sokat beszélek, Kicsinyke hagyatékról volt szó, S lám, egyre duzzad, no az ének, Bűn volna már az, szörnyű vétek, Ha még hosszabbra nyúlana; Ki nem tud semmit még övének, Azokhoz szól e ballada. Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Varró Dániel: Boldogság. Az elköszöngetés balladája Belőletek hogy mit se látok Többé, okosok, ostobák, Portásbácsik, magyartanárok S ti sok sínylődő kisdiák (Nektek se légyen mostohább A sorsotok, mint volt nekem), Szivembe kardok kínja vág, S hiány ül majd a lelkemen Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen. Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok, Kerámiák, köcsögdudák, Könyvtárosok és csillagászok, Vegyétek szívem búcsúját!
– Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet. De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? Varró dániel boldogság verselemzés. – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
b. válasza 2 éve Mi nekünk a boldogság? A nagy drága autók, a luxus villák? a pesti panelok bája? Esetleg a tudatmódosító szerek által adott érzet? A sok a like instagrammon? A péntek esti buli? Vagy csak egyszerű megfoghatatlan pillanatok egy napból? Itt ne valami nagyra gondolj hisz nem biztos hogy a gyereked vagy más nagynak mondott pillanatokban leszel a legboldogabb Varró verse is erről szól A vershelyzet egyszerű képzeld szombat este ( most amúgy se mehetünk sehova) leülsz az általad legjobban szeretett lénnyel filmet nézni. Minden átlagos és nem történik semmi radikális. Nincs eljegyzés csak egymás mellett létezés. A film jónak ígérkezik de egyáltalán nem szépnek és nem olyannak amitől boldog lenne az ember. A hideg lábát a hasadhoz nyomja ez nem kellemes és nem jó és egy hideg érintés bárkitől nem tenne boldoggá de ez az ő lába. A költő nem szépíti saját testi adottságait se ez a puritán igazság hisz ő nem a megtestesült dávid szobor csak egy ember. A pisztácia se tart örökké ahogy semmi ezért kén megbecsulni az ilyen apró pillanatokat is.