Az aranyforint később körmöci arany néven Közép-Európa egyik legkedveltebb pénze lett. Az ezüstdénárok azonban továbbra is évi kényszerbeváltás alá estek (kamara haszna), ami zavarokat okozott a pénzforgalomban, ezért 1336-ban megszüntették az ezüstdénár kényszerbeváltását. A pénzreform következő lépéseként így a váltópénz értékét is stabilizálták. 1338-ban az ezüst nagyarányú áresése miatt Magyarország visszatért az aranyvalutára, az ezüstgaras és az apródénár megszűnt, és új értékálló ezüstdénárokat vezettek be váltópénzként. [1] A találkozó Thuróczy János krónikájában " Az Úr 1335. évében, Szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz, hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Visegrádi királytalálkozó – Wikipédia. Ez meg is történt. A cseh király ebédjére a magyar király bőkezűségéből mindennap kétezerötszáz kenyeret adtak, és a királyi étekből is bőségesen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszert bőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki.
Először lázadó alattvalóit legyőzte, visszafoglalta tőlük Muraközt és csak ezt követően csatlakozott az ennsi egyezményhez. Végül Károly Róbert is kiegyezett az osztrákokkal, sőt még szövetséget is kötött a hercegekkel. Ez a szövetség sem teremtett teljes békét az osztrák-magyar határon. Teljesen megújul a visegrádi vár és környezete. 1341-ben bizottságot hoztak létre a villongások kivizsgálására. Nyereségnek számított, hogy a Visegrádon megkötött szövetségi viszony északi és északkeleti irányban érvényben maradt. Kir á lyi lakoma a Visegr á di Kongresszuson (Fellegv á r, panoptikum ki á ll í t á s) J ános cseh király 1335. december 3. -i, feltehetően Visegrádon kiadott oklevele
A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében. Új kereskedelmi utakat jelöltek ki, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A Buda – Brünn -útvonal főbb állomásai Esztergom, Nagyszombat és Holics voltak. Buda és Brünn teljes árumegállító jogot kaptak. A lengyel–orosz kereskedelem magyarországi központja Kassa lett. Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte. [2] A Visegrádi Nyilatkozat aláírása Az együttműködés modern kori felújítása [ szerkesztés] Ennek az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. Visegrádi téli lovagi játékok és lakoma – Hello Dunakanyar. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.
A 14. század elején Csák Máté fegyveresei elfoglalták, tőlük az országot egyesítő Anjou Károly király ostrommal vette vissza. Amikor Károly Róbert a fővárost ide helyezte, még a Szentkoronát is Visegrádba hozatta, két évszázadig őrizték itt. Károly Róbert kibővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres visegrádi királytalálkozóra is. A napjainkban is sokat emlegetett visegrádi találkozót Károly Róbert invitálására Luxemburgi János cseh király és Nagy Kázmér lengyel király részvételével tartották. A diplomáciai találkozó eredményeképpen megszűnt a Lengyelország és Csehország közötti ellenségeskedés, helyette a három ország között szövetség és kereskedelmi együttműködés jött létre. Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették az erődítményt és palotát, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is. Később megépítették a kényelmesebb lakhatást biztosító Duna melletti Palotát, így a fellegvárban csak a helyőrség állomásozott. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a felsővárbeli ötszögletű öregtoronyban őrizték a koronát.
Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben. Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait. Károly Róbert, vagyis I. Károly magyar király évtizedeken keresztül harcolt, hogy stabilizálhassa a belpolitikai helyzetet – miután ez sikerült, törekvéseivel végre a külpolitika felé fordulhatott. A cseh és lengyel kapcsolatok eseménydúsan alakultak a 14. század első felében: a lengyel részfejedelemségeket egyesítő Lokitelek László királlyá koronáztatta magát, a trónra azonban Luxemburgi János cseh uralkodó is igényt tartott, a lengyelek ugyanakkor a Luxemburgok vazallusává lett Sziléziát akarták megkaparintani. Lászlónak kétfrontos harcot kellett vívnia a csehek és a Német Lovagrend ellen.
Az ünnepélyes búcsú előtt drága ajándékokkal halmozta el vendégeit. Azok felsorolását mára Képes Krónikából vett idézetből részletesen megismertük. Magyarország szempontjából a szövetségkötés igazi politikai siker volt, amelyet a résztvevők kötöttek egymással. Minthogy a politikai egyezség vesztese a Habsburg herceg volt, ezért nem is maradt adósa válasszal. Bajor Lajos 1336 januárjában Bécsbement és felhatalmazta az osztrák hercegeket, hogy a magyarországi hűbéreket az ő nevében eladományozhatják. A hazánkba betörő osztrák hercegek csapatait a magyar király ellenségei, a Ba-bonicsok és a Kőszegiek is támogatták. Ez a katonai erő azonban nem volt igazi ellenfél a magyar, cseh, és lengyel seregekkel szemben. Három oldalról rohanták meg Ausztriát, utána a Morva folyónál egyesültek és itt egyeztették haditervüket. A katonai túlerő hatására az osztrákok békét kértek. A kedvező ajánlatra a csehek királya Ennsben kiegyezett az osztrákokkal. A magyarok királya azonban csak fegyverszünet megkötésére volt hajlandó.