Visszaállítja jogaiba a feltűrt ingujjú, jóízű vacsorázást, a kártyapartikat és győzelemre vezeti a diéta elleni lázadást. Ez a pillanat a mozitörténet egyik ünnepe, az öntudatos, harcos kispolgár és örömei megdicsőülése. Amíg az egyik kispolgár, a régi barát, Gózon Gyula megbukik vőlegényként (Köszönöm, hogy imádott), addig Kabos győz, győz ahányszor csak színrelép. De azért egyszer még eljátssza a nyomorult kispolgár drámai kiszolgáltatottságának legnagyobb szerepét, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének Marmeladovját, vagyis "lekvár-emberét", aki képtelen bármiféle gerinc, jellem kifejlesztésére, szegény és aki mégis a Raszkolnyikovot megváltó Szonya édesapja. A kispolgár tündöklése és bukása: tragédia és komédia Kabos Gyula párhuzamos alakításában. És az ezt követő rövid években Szabadka és Nagyvárad után újra az övé a dicsőség és a hírnév, immár egész Magyarországon. Pénze továbbra sincs, ezért dolgozik olyan rengeteget, ezért maradt ránk aránylag sok filmje, de ő az első számú sztárok egyike az országban, a magyar hangosfilm első éveinek Chaplinje a Meseautótól a Kölcsönkért kastélyig és a Lovagias ügyig, amely arról szól, hogy mindent még egy szegény kispolgárral sem lehet megcsinálni.
Annak ellenére, hogy rendkívül nagy népszerűségnek örvendett egyik napról a másikra közellenséggé vált. Egyes feljegyzések arról írnak, hogy szélsőjobboldali tüntetések is szerveződtek a színész zsidó származása miatt. Számos cikket írtak róla, ellenségei pedig követelték, hogy fosszák meg állásától. Filmjeit és színházi darabjait levették a műsorról. Kabos Gyula értetlenkedve állt a helyzet előtt, nem értve azt, hogy pusztán a faji származása miatt miért akarják egyik pillanatról a másikra mindenétől megfosztani. Tehetetlenségében egyetlen pozitívum azt volt, hogy kiváló angol és német nyelvtudást szívott magába az évek során. A kiutasított színész 1939-ben végleg kiköltözött feleségével az Amerikai Egyesült Államokba ahol szegénységben és magányban éltek. Miután Kabos angol tudása színpadképessé vált elkezdett angol nyelvű darabokban játszani. 1941-ben egy brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben váratlanul összeesett. Az orvosok szívproblémát állapítottak meg nála és ágynyugalmat írtak neki elő.
Talán már ismerős lehetek számotokra, hiszen a Pécsi Egyetemisták Magazinjánál én vagyok a Gyógyszerésztudományi Kar arca. Mivel már kiskorom óta nagyon szeretek írni, ezért döntöttem úgy, hogy a vloggerkedés mellett bloggerkedésre is adom a fejem a magazinnál. Olvashattok majd tőlem cikkeket többek közt gasztronómiai, zenei, egészségügyi témákban is. Ha érdekel Titeket, kövessétek írásaimat. Tags: csortos gyula, hyppolit, kabos gyula, magyar filmek, meseautó, páger antal, perczel zita, retro, szilveszter, törzs jenő, turay ida
Egy rémes, bűbájos, elbűvölő köpcösen fontoskodó, akit megmenteni a vezérigazgató úr és a kis titkárnő megható románcát ezerszer újramesélő, két háború közötti magyar filmet, amelyet nélküle rég elfelejtettünk volna. A megtestesült, diadalmas, halhatatlan kisember, aki blődlikben, kedves ostobaságokban lett nagy és megrendítő jellemszínész. 1887. március 19-én született Budapesten. A két világháború közötti magyar filmek annak ellenére népszerűek még ma is, hogy teljességgel nézhetetlenek: a jóképű ifjú, szánalmasan banális akadályok leküzdése után örökre karjába zárhatja kedvesét és persze az osztálykülönbségek is eltűnnek, felfelé: a sofőrről kiderül, hogy nagy ember, szép jövő vár rá, és aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak az igazgató urak és gépírólányok számára fenntartott külön celluloid-Édenkertben. Csak közben ott téblábol egy hadaró-dadogó szerencsétlen, mindig feltűnik, és ha feltűnik és pofát vág és kinyitja a száját, akkor azonnal hullámokban tör fel a röhögőgörcs és a szimpátia.