Keresztszalag szakadás és egy teljes strandszezon kihagyást követően Braun Csenge a homokon is visszatért. A nyáron megjárta hétszeres magyar bajnok szentendrei klubcsapatával a szicíliai EBT döntőt, majd a felnőtt válogatottal a krétai világbajnokságot. A hétvégi prágai Eb-kvalifikációs tornát ugyanakkor most kihagyja, hogy a regenerálódásra és a hétfői terem rajtra fókuszáljon! Ifjú balszélsőnkkel beszélgettünk nyári élményeiről! Amint kiléptél a teremből célba vetted a homokpályát? Pontosan, május végén már a női válogatottal készültünk a görögországi világbajnokságra, amire beugróként jutottunk ki. A közös munkát egy rövid időre megszakította az EBT döntő, ahol ötödikek lettünk a Szentendrével. Előzetesen többre számítottunk a társakkal, de ebben most ennyi volt. Ezt követte az ominózus vb, ami az eredményt tekintve sajnos szintén csalódás volt. Mi történt Krétán? Azt gondolom, nem ez a realitás, sokkal jobbak vagyunk a 9. Meghosszabbította a bajnokcsapat az edzője szerződését - NB3.hu. helyezésnél. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy késő tavasszal tudtuk meg, hogy beugróként ott lehetünk a tornán, ami az összetartások és a bevethető játékosok számán is érezhető volt.
A zárófordulóban aztán mégis összejött a csoda, az utolsó pillanatban az élre ugrott a Nyírbéltek. – Az ifimeccs csúszása miatt a felnőttmérkőzés kezdése is csúszott tíz percet. Ópályiban időben kezdődött a találkozó, ott a hazaiak a bennmaradásért, a vendég Csengersima a bajnoki címért küzdött. Telefonos kapcsolatban voltam a helyiekkel, nem hittük, hogy kettő kettőre áll az a meccs. Az ottani lefújás pillanatában mi kilenc nullára vezettünk a Szatmárcseke ellen, bekiabáltuk, hogy bajnokok lettünk, majd a hátralévő időben fejeltünk még egy gólt. Horváth Zoltán Tiszakécskén folytatja - Amíg Élek Én. Spontán ünneplést csaptunk, nem volt "bajnokcsapat" pólónk, vagy ilyesmi, abszolút nem készültünk a bajnoki cím ünneplésére – tette hozzá. A nagy siker ellenére sem volt egyértelmű, hogy a csapat el tud indulni az első osztályban, de nemcsak a pályán, hanem a háttérben is jól alakultak a dolgok. – Fontos lépés volt, hogy felkaroltuk az utánpótlást: a Bozsik-programba beneveztük a korosztályos csapatainkat, szakképzett edző foglalkozik a fiatalokkal, több mint negyven gyereket sikerült megmozdítani május óta – árulta el.
A nézőszámot tekintve NBIII-ban, sőt NBI-ben sincs mindenhol annyi néző, mint ami azokon a meccseken volt. A szurkolók olyan hangulatot varázsoltak, ami felpörgette a csapatokat, egyébként mindkét oldalon jó futballisták szerepeltek. Sajnos fájó emlék ez abból a szempontból, hogy nem tudtunk egyik meccsen sem nyerni, de mindig nüansznyi dolgok döntötték el ezeket a meccseket, ezekből akkor a Kécske jobban jött ki. A feljutás ezt követően majdnem hibátlan mérleggel sikerült, azt a szezont hogyan értékelnéd visszatekintve az osztályozóval? Az egy nagyon jól sikerült szezon volt, minden mérkőzést behúztunk a bajnokságban, kivéve az utolsót. Ez azért kicsit keserű emlék, csak jó lett volna hibátlan teljesítménnyel megnyeri a megye I-et. Így lettünk bajnokok szigete. Talán túlzottan is az osztályozóra figyeltünk már akkor, de ott meg az első meccsen gyakorlatilag eldöntöttük a feljutást. Három évig szerepelt a csapat megye I-ben, most a harmadik év jöhet az NBIII-ban. Reménykedhetnek a drukkerek, hogy ez jelenthet akár egy újabb osztályváltást?
A döntőre előzetesen a 6-os pályát kaptam, amire fejben fel is építettem volna a versenyzésemet, viszont a finálé előtt szóltak, hogy a 8-as pálya lesz az enyém. Azt nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha a 6-os pályán futok, de ennek már nincs is jelentősége. A második és a hatodik hely között gyakorlatilag bárhol végezhettem, ez a futás most az ötödikre volt elég. A harmadik versenyszámom volt, úgy jöttem le a pályáról, hogy kifutottam, ami bennem volt. Ha éppen nem edzettél, vagy versenyeztél, mivel töltötted az időd? Így lettünk bajnokok 2012. -Főként a versenyre fókuszáltam, de azért természetesen voltam kint az olimpiai faluban. Nagyon hangulatos kis hely volt, a japánok nagyon kedvesek voltak, szívélyes fogadtatásban volt részünk, és mindent elkövettek, hogy ne érezzük azt, hogy ez paralimpia más, mint az eddigiek. A falu "plázájában", ami egy fából készült kis utca volt, többször is jártam. Ott voltak boltok, múzeum, bank, posta, mintha tényleg egy faluban lettünk volna. Volt például a kerekesszékeseknek, illetve a protéziseseknek javítóműhely, de olyan cipőbolt is, ahol lábról vettek méretet, így tényleg csak azt tudom mondani, hogy nagyon felkészülten és szeretettel vártak minket Tokióban.
Hírek Híreink Védőnk 2015-ben talán a legelső igazolása volt az újjáépülni készülő keretnek, egy nagyon nehéz szituációban tért haza Kecskemétre. Egy megszűnő NBI-es klub romjain kellett elkezdeni az építkezést, az akkor teljesen amatőr státuszban szereplő KLC megye I-es csapatára építve, de azóta is gyakorlatilag ritka alkalom, hogy "Paja" nélkül fusson ki a pályára, az immáron NBIII-ban szereplő csapatunk. Ezer szállal kötődsz a klubhoz, hiszen a KTE utánpótlásában kezdtél el futballozni, majd itt mutatkozhattál be az NBI-ben is. Nem akármilyen meccsen tűnt fel a szotyizó Orbán Viktor. Milyen emlékeid vannak a fiatalkori évekről? Gyakorlatilag itt kezdtem el futballozni, itt is jártam végig az összes korosztályos csapatot, aztán az U19 után jött az NBIII., hiszen akkor jutott fel a KTE, majd indított tartalékcsapatot. Pont akkor öregedtem ki az utánpótlásból, ez egy nagyon jó lehetőség volt, hogy egy magasabb szinten is meg tudjam mérettetni magam. Jól is sikerült az a szezon, hiszen bronzérmesek lettünk. Utána felkerültem szépen az NBI-es kerethez is, részese lehettem a kupagyőzelemnek, bemutatkozhattam NBI-ben is, úgyhogy nyugodtan mondhatom, itt lettem kész labdarúgó.