Az első ülés, 1945. július 17. A második ülés, 1945. július 18. A harmadik ülés, 1945. július 19. A negyedik ülés, 1945. július 20. Az ötödik ülés, 1945. július 21. A hatodik ülés, 1945. Potsdam konferencia lényege weather. július 22. A hetedik ülés, 1945. július 23. A nyolcadik ülés, 1945. július 24. A kilencedik ülés, 1945. július 25. A potsdami konferencia A "három nagy" potsdami konferenciáját 1945. július 7-e és augusztus 2-a között rendezték meg. A teheráni és jaltai megbeszélésekhez hasonlóan a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Az időközben elhunyt Roosevelt utódaként az amerikai elnök, Truman mellett július 28-tól új szereplő volt a brit választásokon vesztes Churchill t felváltó Attlee is. Annak ellenére, hogy a távol-keleten még folytak a harcok, a potsdami konferencia tulajdonképpen a második világháború diplomáciai lezárásának tekinthető. A megbeszéléseken – egyebek mellett – megvonták a németországi, az ausztriai és a berlini megszállási övezetek határait, egyben megállapodtak az egységes német állam fenntartásában.
Az értekezletre rányomta bélyegét, hogy a szovjet fél – miután már nem függött az amerikai hadiszállításoktól – véglegesíteni kívánta megszerzett kelet-európai befolyását. Churchill felismerte ezt, de hiába érvelt Trumannak, az amerikai elnök nem akart belebonyolódni az európai egyensúlypolitikába, s nem kívánta kockára tenni Moszkva Japán elleni hadba lépését. A konferencia fő témája Németország háború utáni sorsa volt, de körvonalazódtak a Harmadik Birodalom volt szövetségeseinek jövőjével kapcsolatos elképzelések is. Potsdam konferencia lényege school. Életre hívták az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió, Franciaország és Kína Külügyminisztereinek Tanácsát, hogy az készítse elő az Ausztriával, Bulgáriával, Finnországgal, Magyarországgal, Olaszországgal és Romániával kötendő békeszerződéseket, valamint a "békerendezést" Németország számára. Az elképzelések szerint a békeszerződések megkötése "ezen államok elismert demokratikus kormányaival" lehetővé tette ENSZ-tagsági kérelmük támogatását is. A "három nagy" érvénytelennek nyilvánította az Anschlusst (Ausztria 1938-as Németországhoz csatolását), a két államot megszállási övezetekre osztották fel.
Az amerikai küldöttség úgy tartotta, hogy mindegyik megszálló hatalom a maga övezetében hajtsa be a jóvátételt. Amíg a nyugati övezetekben voltak a német ipari körzetek és gazdasági központok, addig a keletnémet gazdasági körzetek a kíméletlen bombázások következtében romokban hevertek. Végül úgy döntöttek, hogy a nyugati jóvátételi igényeket a nyugati övezetekből és a külföldi német tőkebefektetésekből, a szovjet igényeket a szovjet megszállási övezetből és részben a nyugati övezetek ipari berendezéseiből elégítik ki. A "hármak" tárgyaltak a diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetőségeiről Magyarországgal, Finnországgal, Bulgáriával, illetve szó esett az ENSZ -tagsági kérelmek támogatásáról is. Rögzítették Lengyelország keleti és nyugati határait, döntöttek a Külügyminiszterek Tanácsának felállításáról a békeszerződések megkötésére. ORIGO CÍMKÉK - Győzelem napja kiemelt. A brit kormányfő és az amerikai elnök hozzájárult továbbá Königsberg és térségének Szovjetunióhoz csatolásához. Spanyolország felvételét az ENSZ -be megtiltották.