A megélt hit azonban – már amennyiben vallásos hitről beszélünk – igen távol esik a külsőségektől és különösen a pártelköteleződéstől. Pont ezért igyekszem hangsúlyozni, hogy választópolgárként is megvan a szabadságunk, nem leszünk rosszabb keresztények akkor, ha épp nem arra a pártra húzzuk az x-et, amely kisajátítja, felhasználja a kereszténységet" – fejtette ki Beer Miklós. A volt püspök gyakran beszél arról, hogy az egyház a politika lekötelezettjévé vált, a rendszerváltás óta. "Nem tudjuk, hogy egy demokratikus rendszerben hogyan is kellene viselkednünk. Észrevétlenül belecsúsztunk abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy sok mindent az államtól kapunk és az államtól várunk. Beer Miklós: “Az egyház és a papok nyílt pártelköteleződését nem tartom szerencsésnek”. Végigkísérte a történelmünket a trón és az oltár kettőssége, tehát lett volna módunk megtanulni, hogy az sosem segítette az egyház hitelét, ha túl közel került a politikához" – fejtette ki. Beer úgy látja, hogy a járvány alatti időszakból nem sikerült felismernünk, hogy nincs vesztegetni való időnk, de a mostani háború egy erősebb figyelmeztetés.
A váci megyés püspök már karácsonykor sem a megszokott szentbeszédet tartotta az éjféli misén, de azóta egy blognak adott interjújában már nyíltan sürgeti a katolikus egyház önkritikai érzékének növelését. A blogtulajdonos magyarázkodásra kényszerült. Beer Miklós váci megyés püspök karácsonykor tartott, tévében is közvetített szentbeszédére egy ország kapta fel a fejét. Beer Miklós: „Nem mi döntjük el, hogy ki méltó az irgalomra”. Az egyházi prominens megemlítette a korrupciót, a politikai fondorlatot, hogy József Attila-i "fortélyos félelem igazgat", de Ferenc pápára hivatkozva az egyenlőtlenségek ellen is beszélt. A püspök szerint Jézus úgy jött közénk, mint ma egy hajléktalan vagy egy menekült, és mivel a katolikusoknak "a másik ember testvére", az is joggal várhatja, hogy keresztényi segítséget kap, aki rossz helyen-időben született. Beer a váci Nagytemplomban hirdette meg azt a kezdeményezést, hogy "karolj fel egy családot", egy embert, akit "rendszeresen segítesz", önként, nem parancsra – majd bátor karácsonyt kívánva befejezte a szentbeszédet.
Az interjú aztán nagyot szólt, a blog gazdája, Gégény István magyarázkodásra is kényszerült, érdekes módon leginkább a harangozás, másodsorban a túlméretezett katolikus sajtó témája szült ellenérzést. De Gégény illusztrálja is, mit ért belterjes katolikus sajtó alatt: az Örömhír (Debrecen-Nyíregyháza Egyházmegyei lap) egyik számának első tíz oldalán valamennyi oldalon Bosák Nándor püspök egy-egy fotója látható. ()
Szóba került a határra épített kerítés is, Beer ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, nem örül a fizikai határzárnak, de a tömeget valahogy kezelni kell, értelmezése szerint ezzel csak azt akarja elérni a kormány, hogy a tömeg az ablak helyett az ajtón jöjjön be. "Aki be akar jönni, az nézzen a szemünkbe" – mondta. Bolba egyértelműen kerítésellenes, "ma már attól is kiráz a hideg, ha egy rozsdás drótkerítést meglátok az utcán sétálva". A menekültkvótáról és az 1294 menekültről, akit be kellene fogadnia Magyarországnak, azt mondta, az összlakosságra vetítve az annyira észrevehetetlen lett volna, mintha a Sziget Fesztiválra néggyel több koncertezőt engedünk be. A főrabbi szerint a határokat védeni kell ugyan, de egyértelmű szabályok lefektetése mellett azt is meg kell határozni, hogy kiket engedünk be. Az előadók beszéltek a muszlim vallásról és a muszlim emberekről is, Beer szerint kevés és felszínes információnk van az iszlámról. "Ugyanúgy lehet ránk, keresztényekre is mondani, hogy terroristák vagyunk, mint a muszlimokra, ne legyünk annyira büszkék magunkra, inkább nézzünk végig a történelmünkön. "
Tréfásan azt szoktam mondani, hogy most már felelőtlenül csak pap lehetek. Sokkal jobban érzem magam a közvetlen emberi kapcsolatokban. Püspöki szolgálata alatt is látható volt elköteleződése a rászorulók felé. Most bekapcsolódott a felzárkóztató programba. Honnan fakad ez az elhivatottság, mi táplálja ezt a lelkesedést? Ha visszagondolok az életutamra, úgy vélem, erre a Jóisten felkészített személyes élményekkel. A második világháború alatt születtem, és egyéves voltam, amikor édesapám a háborúban meghalt. Anyám ottmaradt egyedül, özvegyen, a lakásunkat lebombázták, Zebegényben találtunk otthont az anyai nagymamánál. Aztán következtek az '50-es évek nehézségei. Emlékszem, nyolcadikos voltam, amikor életemben először kaptam olyan hosszúszárú nadrágot, ami új volt. Ebben az időszakban értettem meg azt is, mit jelent, hogy nincs otthon egy falat kenyér. Szóval, nem könyvekből tanultam a szegénységet. Fiatal papként több településen szolgáltam, Pilismaróton és Dömösön is, ahol újra szembesültem a szegénységgel, láttam az emberek mindennapi életét.