Feldobott kő (Balázsovits Lajos) Forrás: filmarchívum S persze a slusszpoén: a film végén, már rendezőként, Pásztor Balázs forgatni kezd, korábbi tapasztalataiból. A film címe az, hogy Feldobott kő. Sára filmje tehát személyes vallomás, beszámoló az emberi léptékű világ, a hagyományokra épülő, földhöz ragaszkodó paraszti Magyarország sorvadásáról, és felnövéstörténete a téves eszmékből kiábránduló, politikailag hazug korszakban emberségét megőrizni igyekvő generációnak. Sára Sándor egész rendezői életművében (de kiváltképp a 80 huszár, a Tüske a köröm alatt, a Krónika esetében) hű maradt a maga számára is mintegy mottóként kimondott szavakhoz: "kérd számon a történelmen az embert". Filmjeivel pedig arra késztette nézőit, hogy kérjék számon ők is: magukon.
Sára Sándor filmrendező-operatőr Pintér Judit filmkritikussal beszélget első filmjéről, a Feldobott kőről. Sára arról mesél, hogy milyen kompromisszumokat kellett hoznia a forgatás alatt, illetve hogy milyen nehézségeket okozott nemcsak rendezni, hanem fényképezni is a filmet. Vincze Teréz filmesztéta így jellemzi Sára klasszikusát: "Sára filmje egy generáció, a fiúk filmje, azoké a fiúké, akik a háború utáni Magyarországon próbálták megtalálni a saját útjukat egy olyan, politikailag hazug korban, mely akár még apjuk megtagadására is rákényszerítette őket (Balázs, hogy munkát kapjon, apját halottnak hazudja), s mely a képzelt magasabb célok árnyékában szem elől tévesztette a valódi értelmet: magát az embert. A fiú azonban elindult, hogy felmérje (a szó szoros értelmében földmérő műszereivel, szimbolikusan a történelmi értékű tapasztalatok megszerzésével) a vidéket, megvívja saját harcát, s emléket állítson azoknak az embereknek, akikről a történelem hajlamos megfeledkezni. A háború után rohamos tempóban felszámolt vidéki, paraszti Magyarország művészi dokumentálásának legfontosabb darabjai közé tartozik Sára filmje.
és a Rencontres Cinématographiques de Cannes eseményen vetítik (november 23-26. ) – közölte az NFI. A Feldobott kő teljeskörű, 4K felbontású restaurálása a Nemzeti Filmintézet igazgatóságaiként működő Filmarchívum és Filmlabor közös munkája; a restaurálási munkálatokban még részt vett Sára Sándor is.
Ezt is nézd meg! Kamera és teodolit – Sára Sándor és Varga Balázs beszélgetése (2012): A rendező Tudtad? Sára Sándor rendezőként is fontosnak tartotta a történethez való fizikai közelséget: "Számomra mindig is fontos volt belenézni a kamerába. Úgy egészen másként lát az ember. Idővel persze megtanulja, miként vágja ki kamera nélkül a világból azt a szeletet, azt a képet, amelyre éppen szüksége van, de a kamera nagy segítséget tud nyújtani ebben. Épp ezért nem értem, hogyan lehet úgy forgatni, hogy a rendező körülbelül ötven méterre ül a színészektől, és a felvett képet egy monitoron látja csak. Számomra ez elképzelhetetlen. A monitor halott, nem adja vissza a szereplő rezdüléseit, pedig ahhoz, hogy jó kép készüljön, testközelből kell látni a színészt. " Plakát tervező: Bálint Endre (forrás: NFI)
Sára Sándor – Fotó: Koszticsák Szilárd A Feldobott kő 52 év után tér vissza Cannes-ba, ahol 1968-ban a versenyprogramban szerepelt. Abban az esztendőben két magyar játékfilm is bekerült a rangos versenybe: Jancsó Miklós Csillagosok katonák (1967) és Sára Sándor Feldobott kő (1968) című alkotása. Az országszerte kibontakozó diáklázadások miatt azonban a fesztivál félbeszakadt, bár Sára Sándor filmjét még sikerrel levetítették. Mint az NFI közleménye emlékeztet, a magyar újhullám e nagyhatású alkotása szokatlan vizuális erővel láttatja az ötvenes évek magyar falujának véres történelmét, az emberéletekbe kerülő, erőszakos szövetkezetesítést és a kötelező parcellázásokat. A főszereplő fiatal geodéta, akiből a film végére filmrendező lesz, teodolitján át a néző a Magyarországot a feje tetejére állítva látja, hatalmas totálokban. A restaurált mozikópia idei cannes-i premierje nem kevésbé rendkívüli körülmények között valósul meg. A 73. Cannes-i Filmfesztivált a koronavírus-járvány miatt nem a szokott módon tartják meg: a Cannes Classics válogatást a lyoni Lumiére Fesztiválon (október 10-18. )
A Feldobott kő talán azért is máig az egyik legjobb – ha nem a legjobb – játékfilmje, mert rendkívül hosszú érlelési szakasz előzte meg, és ott sűrűsödött benne Sárának az újhullám időszakában szerzett minden tapasztalata. A cím Ady versét idézi, és a történelem által beszabályozott életekre, a szabad pályán keringés nehézségére utal. A film az ötvenes évek elejének gyalázattól mérgezett miliőjében játszódik, hőse a fiatal figuráns és hobbifotós, Pásztor Balázs, aki "osztályidegen" létére eleinte hisz az épülő új rendszerben, de érző-gondolkodó ember lévén idővel kiábrándul abból. A Feldobott kő leplezetlen önvallomás, amelyet számos momentum jelez, mindenekelőtt az, hogy Pásztor Balázs a rendező alteregója. (Sára is fotózással kezdte a pályáját, és az ő útját is megnehezítette "osztályidegen" származása; az pedig mindennél egyértelműbben jelzi Pásztor Balázs és Sára azonosságát, hogy a zárlatban az időközben filmrendezővé lett hős a Feldobott kő című filmet forgatja. ) A filmet direktorként, operatőrként és forgatókönyvíróként is jegyző Sára tehát egyrészt eljátszik a maga élettényeivel, másrészt rendre megidézi korábbi – rendezőként és operatőként abszolvált – kisfilmjeit, a Cigányok at a romatelepen játszódó részben, a → Vízkereszt et (1967) a tanyasi világ ábrázolásakor.
– mondta a film kiválasztásáról Gérald Duchaussoy, a Cannes Classics program-igazgatója. 2018-12-17 05:32:07 dittike (5) #4 Szinte félelmetes ahogy a társadalmi integrációt/dezintegrációt ecseteli a film és teszi ezt egy olyan kemény világban ahol mint egy népmesei hősnek a főszereplőnek ki kell állnia ennek a világnak a próbatételeit hogy aztán fel tudja munkája során dolgozni tapasztalatból szerzett tőkéjét ami szellemi, morális és erkölcsi kérdéseket feszeget. Nagyon jó, micsoda képek, arcok! 2014-11-24 01:35:09 Ugor #2 Csodálatos képeket őriz a film, évtizedekkel ezelőtt láttam, és megmaradtak, visszaköszöntek, nem is egy. A fekete és a szürke (fehér) ló összekötve vágtat... a nyárfa ledől a parton, amíg a folyón eveznek az csónakokban, a lenyírt cigányok szeme... A végére valahogy a rendezés is helyreállt, ami az elején recsegett-ropogott. A színészi játék is sivár helyenként. De a hatalmi erőszak és gonoszság örök példa. Nem felejthető. A hatvanas évek olvadásában a magyar filmművészet óvatosan bár, de megkezdte a nagy léptékü társadalmi kérdések vizsgálatát.