Ebben a kiüresedésben találja meg a lélek a nyugalmát, mert – mivel semmihez nem kötik szenvedélyei – semmi nem fárasztja őt felfelé, és semmi nem nyomja lefelé, mert ő alázatának központjában van. (Keresztes Szent János: Kármelhegy) Keresztes Szent Jánost a Todo y Nada doktorának is nevezik. Tanítása ugyanis két kulcsszón alapszik: semmi és minden. Ahhoz, hogy az emberi lélek elérje Isten közelségét, a mindent, semmivé, azaz szabaddá kell válnia mindentől, ami ebben gátolja. Nem csak a bűnökről és bűnre vezető alkalmakról van itt szó, hiszen feltételezi, hogy a lélek az ilyen "durva természetű iszaptól" már régen megtisztult. Ahhoz azonban, hogy valaki elérje az Istennel való egyesülést, lelki tehetségeiben (emlékezet, értelem, akarat) további tisztulásra van szüksége. Istennek ugyanis az egész ember kell. Ezt a tisztulást szolgálja az érzéki rész aktív és passzív éjjele, majd az értelem sötét éjszakája. Az élő szeretetláng c. művében, melyet a szakértők az egyházi misztikus irodalom legkiválóbb remekének tartanak, Keresztes Szent János azokat a csodálatos hatásokat is bemutatja, amelyeket az Istennel való benső egyesülés hoz létre a lélekben.
"Arca békét és örömöt sugárzott; soha nem látszott csüggedtnek, soha nem tűnt úgy, hogy neheztel, akár önmagára, akár az irányítása alatt állókra; mindig szelíden bánt az emberekkel. " Így jellemzi egy szerzetestársa Keresztes Szent Jánost. Ez a fajta öröm kétségkívül nem pusztán a fájdalom hiányának gyümölcse. Keresztes Szent János szövéssel foglalkozó szegény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot a kopár Kasztíliában, 1542-ben. Apját, Gonzalo de Yepest gazdag szülei kitagadták az örökségből, mert rangján alul házasodott, és János gyermekéveit meghatározta a családban megtapasztalt szegénység, illetve a szüleit összefűző gyöngéd szeretet. Gonzalo korai halála nyomorba taszította feleségét, Catalinát és a két életben maradt gyermeket, Franciscót és Jánost. Az anya egyik városból a másikba vándorolt munkát keresve, míg végül Kasztília nemzetközi kereskedelmi központjában, Medina del Campóban telepedett le. Örömükre Jánost itt felvették egy szegények számára alapított iskolába, ahol jó előképzettséget kapott ahhoz, hogy kamaszéveiben betegekkel foglalkozhasson a medinai kórházban.
Keresztes Szent János (1542—1594) Vaksötét éjszakában, szerelem vágyától lángokban égve, én, boldog, messze jártam! Nem vette senki észre, csöndes volt házam, elpihent a népe; Biztosan a homályban, a titkos létrán át utamra térve, Arcot, ruhát cserélve, csöndes volt házam, elpihent a népe; Sötét és boldog éjjel, titokban jártam, senki meg se látott, nem láttam senkit én sem, más fény nem is világolt, egyetlen a szívemben égő láng volt. Mutatta fényesebben a délidőben csúcson járó napnál, utamat hol keressem, hol vár, kit ismerek már, hol rejtekünk, ahol most senki sem jár. Ó, éj, utamra vittél, ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel, ó, éj, egyesítettél Vőlegényt kedvesével, lányt egyformává téve Vőlegénnyel! Neki őriztem eddig, virágzó keblem neki odaadtam, álomba szenderült itt, én egyre simogattam, cédruslomb hűsítette lankadatlan. Csipkés oromra surrant a szél és sebzett gyönge kézzel engem, játszott hajával ujjam, csak őrá figyeltem, aléltan már a sebre sem ügyeltem. Feledtem azt, ki voltam, fejem Szerelmesem vállára csuklott, megszűnt, mi volt, mi voltam, liliomágyra hullott, elmúlt a gond, és minden vele múlott.