QUBIT Szerző: BALÓ SÁRA 2019. 03. 13. Az alkoholizmus Magyarországon óriási méretű, egyéni életeket és családokat megnyomorító népegészségügyi probléma évtizedek óta. Nem létező íveket hasznalt tv. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2017-ben 379 ezer főre becsülte a magyar alkoholisták számát, ami arányaiban nagyjából a világon a nyolcadik legtöbb alkoholistát jelenti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az alkoholfüggők mindössze 4 százaléka nyilvántartott, tehát kezelés alatt álló vagy kezelést valamilyen módon igénylő beteg. Az alkoholizmus igen összetett társadalmi jelenség, mivel pontos kiváltó okai (ahogy a legtöbb mentális eredetű betegségé) nem világosak. Ami biztos, hogy a probléma komplexitásából adódóan az állam többféle szakpolitikával hozzájárulhat a rizikófaktorok csökkentéséhez az oktatáspolitikától a gazdaságpolitikáig. Teheti ezt direkt, explicit intézkedésekkel (például preventív célú egészségügyi oktatással) vagy indirekt, implicit módon. Ilyen implicit eszköz akár a gazdasági válságok hatékony kezelése is (ami nyilván több szempontból előnyös), de tekintve, hogy 2007-ről 2008-ra az alkoholisták száma Magyarországon 10 százalékkal emelkedett, feltételezhető, hogy a válság során kialakuló kilátástalan élethelyzetek is közrejátszottak az alkoholisták számának növekedésében.
Milyen lenne Budapest és a városban élők viszonya egymáshoz, ha megépültek volna azok a házak, terek, tornyok vagy hidak, melyek végül nem, vagy nem pont úgy születtek meg? Az Alexandra Könyvesházban pódiumbeszélgetésen jártunk A beszélgetés címe, ami egyúttal egy kiállítás témája, a "Mi lett volna HA" elsőre teljesen történelmietlennek tűnik. Másodikra pedig egy nagyon izgalmas játéknak; ha tetszik, gondolatkísérlet arra, milyen lenne Budapest és a városban élők viszonya egymáshoz, ha megépültek volna azok a házak, terek, tornyok vagy hidak, melyek végül nem, vagy nem pont úgy születtek meg. Nem létező íveket hasznalt te. 5/5 Káli Béla, Dévényi Tamás, Bojár Iván András, Németh Gábor 1/5 2/5 3/5 Dévényi Tamás, Bojár Iván András, Németh Gábor A Körzőgyárban hamarosan bemutatásra kerülő kiállítás ezt a tematikát járja körbe. Olyan budapesti épületeket tár a közönség elé, amelyek csak a tervezőasztalon léteztek. A tervek közszemlére tétele művelődéstörténeti különlegességként is felfogható, hiszen olyan építészeti emlékekről van szó, amelyek fizikai valóságukban soha nem léteztek.
Adatvédelmi áttekintés Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Vajon szellősebb lenne, vagy már rég beépült volna hétemeletes házakkal? A kérdés valójában könnyen megválaszolható. Természetesen más épületekkel, más lenne a város. Más lenne hozzá a viszonyunk is. Nem csupán hangulatában, hanem az egymáshoz fűződő viszonyunkban is. Ugyanis egy város akkor működik, ha a benne élők egyszerre használják, tisztelik és alakítják. Mi lett volna, ha az eredeti, Erzsébet téri helyszínen épül föl a Nemzeti, és ma nincs Gödör? Persze az is érdekes kérdés lehet, hogy miért nem valósultak meg ezek a tervek. Nem létező íveket hasznalt 4. Mondjuk a háborút követő években az államosított tervezőtevékenység és/vagy anyag- és forráshiány miatt? A Körzőgyárban október 16-tól tekinthető meg a kiállítás, amely filmek, modellek segítségével mutatja be a meg nem épült várost. szöveg: Biczó Gabriella képek: Kresalek Dávid