A kötethez Fried István írt szakmai utószót. Idézet, kritika, recenzió helye. Kis türelmet kérünk. (a szerk)
Első próbálkozása volt eme mű, melynek fikcióját már a mű elején megteremti: "E regényes önéletrajz szereplői költött alakok, csak e könyv oldalain van illetőségük és személyiségük a valóságban nem élnek és nem is éltek soha. ", majd a második rész nyitásaként: "Rossz emlékező vagyok. Időszakok, emberek külseje, találkozások nyom nélkül szitálnak át emlékezetemen, mindig csak eseménycsoportokra emlékezem, melyek nagy, laza tömbökben kapcsolódnak össze.... Hálátlan emlékező vagyok. Mindig egy-egy ember emelkedik ki a zűrzavarból... Egy polgár vallomásai • Helikon Kiadó. ". Ezeken felül sokszor megjelennek az "azt hiszem" és a "ha jól emlékszem" fordulatok, melyek a gyerekkori eseményeinél hatványozottabban játszanak szerepet. Ezek után a sorok után nem tudjuk meg soha, valójában mi történt meg és mi nem, a fikció-valóság tökéletes egyensúlyában bízunk. A fikció része lehet még a szokatlan időszerkezete a műnek. Márai nem kronologikus sorrendben szerkesztette meg a művét, hanem különböző csomópontok köre rendszerezte. A műben megfigyelhető különböző filozófia nézetek közül a Freud-féle filozófiát említeném meg.
Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. Egy polgár vallomásai - Hello Book Webshop. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül! " ( Füves könyv) vallomás Feltöltve 2008 szeptember 18 Filed under: Az igazi, Ég és Föld, élet, érzések, boldogság, bukás, igazság, lélek, Márai Sándor, megértés, megbocsátás, pillanatok, torzkép, vágyak | 3 hozzászólás "Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli.
úgy látta, hogy az írás, miként Osvát Ernő elnevezte: életmód.
Érdekes megemlíteni néhány gondolatot az akkori társadalomról. Elképesztően merev rendszerben, szigorú erkölcsök között éltek. A családokban folyamatos osztályharc dúlt, ami a polgári társadalom elengedhetetlen velejárója. A zongorázást kötelezővé tették, és mai szemmel, ellentmondást nem tűrő eszközökkel kényszerítették az embereket a tanulásra. Egy polgár vallomásai [eHangoskönyv]. A verés akkor általánosan elfogadott pedagógiai eszköz volt, a pofonok hozzátartoztak a nap munkarendjéhez, mint az imádság vagy a szorgalmi dolgozatok. Ugyancsak érdekes a családok viselkedése a társadalomban. A szalon csak vendégek számára volt fenntartva, egyfajta mutogatás céljából. Tulajdonképpen ez lett volna "főbejárat" a lépcsőházból, de itt csak a megbecsült vendégeknek nyitottak ajtót. " Ez volt az a hely ahová hónapszámra nem lépett be senki, a lakásnak ez a talán legtágasabb és világos szobája, ahol csak a vászonhuzatokba bújtatott bútorok álltak". A cselédek, a családtagok, a szülők is a folyosóról jártak be a lakásba, a konyha mellett nyílott egy kis, üveges ajtó, csengőt sem szereltek ide, kopogtatni kellett a konyhaablakon.
Lenyűgöző volt, szuper klassz! Lehetett volna ennél több is? Igen! Magnusszal játszottunk egy schnell partit (3-3 perc), és nyertem! Micsoda nap! – írta a magyar sakkozó. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.