Andrij Romanovics Csikatilo az egyik legismertebb szovjet sorozatgyilkos. A rosztovi rém néven is ismert. Andrij Romanovics Csikatilo – Andrej Romanovics - Csikatilo. 1978–1990 között 53 bizonyított gyilkosságot követett el. Ő maga 56 gyilkosságot ismert be, de a nyomozás adatai szerint az áldozatok száma elérhette a 65-öt is. A gyilkosságok nagy részét a Rosztovi területen követte el, de gyilkolt Ukrajnában és Üzbegisztánban is. Golyó általi halálra ítélték, 1994-ben kivégezték. Kevesebb megjelenítése További információ Wikipédia
1936 ősze. Az ukránok még a több millió halálos áldozatot követelő legnagyobb nemzeti tragédiájuk, a holodomornak nevezett, a Sztálin által gyakorlatilag mesterségesen előidézett éhínség következményeit nyögik. Andrij romanovics csikatilo. Ezekben az embert próbáló időkben egy északkelet-ukrajnai kis faluban megszületik az az ember, akinek története nem csak egy, minden egészséges humán képzeletet felülmúló kegyetlenségű sorozatgyilkosról szól, hanem arra is alkalmas, hogy a szovjet bűnüldözési rendszer totális csődjét bemutassa. Az Andrij Csikatilóról szóló mai cikkünk hangsúlyozottan csak felnőtt olvasóinknak szól, közülük is azoknak, akik erős gyomorral rendelkeznek. Jelen írás szerzője tényleg nem tartozik azok közé, akik fenntartások nélkül elfogadják a bűnözők ügyvédei által a bíróság előtt oly sokszor hangoztatott, védencük nehéz gyermekkorára vonatkozó hivatkozásokat, de el kell ismernie, hogy Csikatilo korai évei tényleg minden jelzőt megérdemelnek, csak a "felhőtlen"-t nem. A bevezetőben már említett ukrajnai éhezés jellemzésére nehéz szavakat találni.
Az orosz nyelv és irodalom okleveles középiskolai tanáraként Csikatilo mintegy tíz évet tanított, majd - több, tanítványait érintő zaklatási ügye után - egy építőipari vállalat anyagbeszerzőjeként folytatta. Rémtettei jelentős részét az oroszországi Rosztov környékén követte el (innen ered az állandó jelzője, a rosztovi rém), de egy-egy gyilkosság erejéig átruccant távolabbi régiókba is: Ukrajnába, az Észak-Kaukázusba, sőt Üzbegisztánba és Leningrádba is. 5 érdekesség a rosztovi rémről| Minden,amit nem tudtál Andrij Romanovics Csikatiloról - YouTube. Börtöninterjú Csikatilóval oroszul, angol felirattal: A hivatalos moszkvai propaganda sokáig nem akart tudomást venni arról, hogy a huszadik század egyik legvisszataszítóbb sorozatgyilkosa Lenin földjén garázdálkodik és valószínűsíthetően szovjet állampolgár. A sajtó szoros pártellenőrzés alatt állt, szó sem lehetett arról, hogy az újságok, a rádió vagy a televízió beszámoljon arról, hogy Hasfelmetsző Jack kései utódja a szabaddá lett népek örök szövetségének területén tevékenykedik, minden szempontból lepipálva a nagy elődöt. Csikatilo 1978 decemberében kezdte a sorozatot, s négy évnek kellett eltelnie (valamint kilenc áldozatnak meghalnia) addig, amíg 1983 januárjában felállították az ilyenkor szokásos különleges nyomozócsoportot.
az ENSZ-ben is megőrizte helyét a Szovjetunió idején. Az orosz wikiben sem orosznak, hanem szovjetnek titulálják. Halálakor már nem volt Szovjetunió. június 24., 12:11 (CEST) [ válasz] Például Brezsnyev is ukrán ember volt, ennek ellenére az apai nevét nem Illicsnek írjuk át. Ha a nemzetisége határozná meg a cirill betűvel anyakönyvezettek nevét akkor azoknak a jelentős részét javítani kellene. Ilyen szabály viszont nem létezik, csak olyan, hogy a nevet nevezetessé (hírhedtté) vált formájában írjuk, pl. Mihail Moiszejevics Botvinnik. De legyen Csikatilo. -- Sepultura vita 2015. június 24., 12:42 (CEST) [ válasz] A tárgyalás nem lehetett 1994 áprilisában, ha 1994 február 14. -én kivégezték. Andrij Romanovics Csikatilo — Google Arts & Culture. Valóban hibás, javítva. augusztus 27., 04:57 (CEST) [ válasz] A ruwiki szerint több filmes feldolgozás készült. Az Evilenkót nem az oroszok készítették és Marton Csokas magyar származású új-zélandi színész kapott szerepet benne. – Sepultura P' 2016. augusztus 7., 16:06 (CEST) [ válasz] Csikatilo 1936-ban született, ez a holodomor (1932-1933) után három évvel történt, nem alatta.
A vérképelemzések kétszer AB-nek, egyszer B-nek találták, míg utólag kiderült, hogy Csikatilo vércsoportja A volt. 1985-től kezdve (lásd még a Gorbacsov és a peresztrojka szócikkeket a lexikonokban) a sajtó már többé-kevésbé nyíltan ír a sorozatgyilkosságokról, a nyomozás állásáról, s a százmilliónyi hírfogyasztó szovjet polgárhoz hasonlóan maga Csikatilo is élénk figyelemmel kíséri a fejleményeket. Egyszer még őrizetbe is veszik gyanús viselkedése miatt, de a már említett vércsoport-tévedés miatt néhány óra elteltével csak egy lopással tudják meggyanúsítani. Három hónapot ül, majd folytatja a gyilkosságsorozatot. 1989 nyarán megöli egyetlen külföldi áldozatát, egy Rosztovban tanuló fiatal magyar főiskolást, a 19 éves Varga Ilonát. A Fetyiszov-csoport a kezdeti 14 fősről lépcsőzetesen 200 fősre duzzad. Közöttük ott van Alekszandr Buhanovszkij kriminálpszichológus, aki a szovjet bűnüldözés mindmáig legkomplexebb elkövetői profilját rajzolja meg tudományos lélektani eszközökkel. 1990 januárjára már harminckilenc emberölés van a még mindig ismeretlen gyilkos számláján.
Ennek egyedüli, állítólag magától Jurij Andropovtól, frissen megválasztott pártfőtitkártól kapott feladata az akkor még ismeretlen gyilkos beazonosítása és bíróság elé állítása volt. A Mihail Fetyiszov által irányított csoport lelkesen munkához látott, de már tevékenysége harmadik hónapjában rá kellett döbbenniük, hogy hiába a napi 18-20 óra munka, a szabad kéz, a korhoz (és a szovjet viszonyokhoz) képest kiváló logisztikai háttér, mindez nem elég. Fetyiszov őrnagy azzal a javaslattal fordult elöljáróihoz, hogy esetleg olyan külföldi partnerekhez kellene fordulni némi támogatásért, akiknek komoly tapasztalataik vannak sorozatgyilkosos ügyek nyomozásában, például az FBI-hoz vagy a Scotland Yardhoz. Az illetékes állami szervek felháborodottan visszautasították a kósza ötletet: csak nem képzeli az őrnagy elvtárs, hogy imperialistáktól fogunk segítséget kérni? A szovjet bűnüldözés nem csak a nemzetközi kapcsolatok kiépítése területén bizonyította alkalmatlanságát: a kriminalisztikai labor többször is tévesen azonosította az elkövető vércsoportját, amit a különböző áldozatok testén talált nyálból és ondóból rögzítettek.