2016-ban jelent meg első verseskötetem, a Kincs és öröm, majd a Szelek szárnyán (2017), Az én világom (2018), Hulló szirom, Messze zeng – gyermekversek, Angéla álma – Egy asszony élete c. kisregény (2019), Illanó idő – verseskötet, Árny és Fény, Tavaszi napsugár – gyermekversek, Ajándékba kapott gyermek – kisregény (2020). – Mire vagy legbüszkébb irodalmi elismeréseid közül? – A Cserhát Művész Kör Irodalmi Nagydíjat (2018), Elismerő Oklevelet (2019, 2021), Költői díjat (2020), Költői Emlékdíjat (2021) adományozott. A Magyar Alkotók Nemzetköi Egyesületétől több elismerő oklevelet, két Aranylant díjat kaptam például. Jegy.hu | Kalocsai Zsuzsa. – Az írás mellett van más kedves elfoglaltságod, hobbid? – Nagyon várom a tavaszt, hogy a virágaimnak tudjak hódolni. Szeretem szépíteni a környezetünket. Télen a varrógépemmel szoktam varrogatni új dolgokat. És ott az olvasás, tv, zenehallgatás, na és persze az írás, ami kikapcsol és megszűnik a világ körülöttem. – Örülnék, ha egy kicsit mesélnél családodról, gyerekeidről, unokáidról is!
Az én életemet áldozta fel a színpadért – a pénzért és a hatalomért. Vita:Kalocsai Zsuzsa – Wikipédia. Csakhogy én nem adom fel… #metoo Facebook Instagram/krencseyhella Twitter/krencseyhella Krencsey Hella - ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem A KÖNYV megrendelhető vagy személyesen átvehető a kiadó könyvesboltjában! A problémák gyökere az volt, hogy a férj (akitől később elvált Kalocsai) eltiltotta közös gyermeküket az anyjától, ami frusztrálttá, zaklatottá tette a primadonnát. "Néhány nappal múltam 24 éves, és már három éve éltem együtt az ország ismert művésznőjével, amikor egyik délután a Színésznő kamasz fia az utolsó pillanatban (az ex-férj egyértelmű utasítására, mondván, látott engem reggel az utcán kutyát sétáltatni, emiatt nem találkozhat a 16 éves fiú az anyjával - igen, mi ilyen abszurd világban éltünk) megint lemondta a lehetséges találkozót, kétségbe ejtve ezzel az anyai "muszáj" érzést a Színésznőben. Egy ideig vigasztaltam, próbáltam megnyugtatni, esetleg más programot kitalálni - Vele lenni -, mígnem dühe és fájdalma átcsapott az én hibáztatásomba; csupán percek teltek el, de már az előszoba szőnyegén feküdtem tele lila-zöld véraláfutásokkal, zúzódásokkal, fájdalmakkal, értetlenül, mozdulatlanul… A karom, a lábam, az arcom az ütések erejétől piros, majd lassan sárgás foltokban pompázott, és sajgott mindenem; magzatpózban vártam az enyhülést, némán folytak a könnyeim, átáztatva a kemény, szúrós, piszkos előszoba-szőnyeget.
Tanítónénim inspirált. Középiskolás koromban is jó magyartanárnőm volt. A mai napig megmaradt bennem az írás szeretete. Férjem halála után kezdtem komolyabban írni. Kevés versem maradt meg, nem kellő gonddal őriztem meg őket a sok költözködés miatt. Kedvenceim: Ady Endre, József Attila, Vörösmarty Mihály, Arany János, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Jókai Mór – és sorolhatnám, akiknek az írásai, versei nagy hatással voltak rám. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, a letűnt korokról írt műveket olvasni. Közel állnak hozzám Fekete István művei, hisz nem messze Kaposvártól – Göllében született, és ifjúsági regényeinek eseményei azon a környéken, a természet adta szépséges helyeken játszódnak. – Milyen témák foglalkoztatnak elsősorban? – Fontosnak tartom a szeretetet, a családot, az emberi megbecsülést, a barátságot, az őszinte szavakat. Elítélem a zsarnokságot, az emberi megaláztatást, s mindazt, ami gátolja a fejlődést. Gondolataimat, érzéseimet, a hozzám közel álló hangulatokat fogalmazom meg verseimben.
Ahogy a Krencsey Hella is az, még ha papírom is van róla, hogy hivatalosan e név alatt vagyok-leszek írónő. Az én polgári nevem Kamarás Nóra, bár leginkább egy manipulatív SzínészNŐ "nórikája" (direkt kisbetűvel, mint egy szolgálólány), "Babája", "Mindene", "Szerelme" voltam. Itt jegyzem meg, hogy a fiú egy évvel korábban, telefonon azt mondta az anyjának, hogy kezdjen rólam bizonyítékokat gyűjteni, mert az apjával mindenképpen börtönbe fognak juttatni. Zsuzsa nagyon kiborult azon, hogy a fia ismét, sokadik alkalommal is lemondta a találkozást, és úgy döntött, hogy szakít velem, elköltözik tőlem" - mondta a fiatal nő. "Veszekedtünk, ő pakolni kezdett. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az én dolgaimat is a bőröndjébe rakja, ami egyébként nem először fordult elő, egy korábbi szétköltözés alkalmával is több holmimat elvitt, mondván: azok az ő tulajdonai. Ezt szóvá tettem neki, mire nekem támadt, ordított velem és megrúgott, lökdösni kezdett. Én megpróbáltam védekezni, és ahogy eltoltam magamtól, a vállánál - véletlenül - megsértettem a bőrét a körmeimmel.