Középidei mészkő és dolomit került a felszínre a Bükkben és az Aggteleki-karszton. Harmad- és negyedidőszaki üledék (homokkő, homok, agyag, kavics, lösz) borítja a Gödöllői-dombságot, a Cserehátot és az Észak-borsodi-dombvidéket. Folyók szabdalták fel, alakították ki a Nógrádi-medencét, a Borsodi-medencét (Sajó völgye) és a Hernád völgyét. A címben említett három állat egykor a mai Magyarország területén is előfordult, de a 20. század során jelentősen megritkultak. A Dunántúli-középhegység - FÖLDRAJZ MAGAZIN. Szlovákia és Erdély magas hegyei, erdei között viszonylag nagy egyedszámban vannak jelen ma is. Számukra teljesen másképpen néznek ki az határok: ők egyedek, illetve farkasfalkák territóriumaiban gondolkodnak, nem az ember által a térképen megrajzolt országhatárokban. Így fokozatosan elkezdtek átlátogatni Magyarországra, és egy idő után meg is telepedtek. 1980 környékén először az eurázsiai hiúz ( Lynx lynx), majd a 2000-es években a szürke farkas ( Canis lupus), az utóbbi években pedig a barna medve ( Ursus arctos) jelent meg az Északi középhegység területén.
A gépjárművel érkezőkre valamennyi nemzeti parkunkban vonatkozik a szabály, hogy nem éjszakázhatnak a parkolóban leállított lakókocsiban, lakóautóban, s hogy a közforgalom számára megnyitott utakról gépjárművel sem térhetnek le, az erdészeti üzemi utakra nem hajthatnak be. Dunántúli Középhegység Nemzeti Parkjai - Filmajánló: Magyarország Nemzeti Parkjai - Dunántúlzöld Könyvtár Jamvk. Balaton-felvidéki Nemzeti Park (alapítva: 1997) - 56 998 hektár (fokozottan védett 11 134 hektár), a Dunántúlon a Balaton északi partján húzódó régió a Kis-Balaton tájvédelmi körzetével együtt, egyedülálló földtani, tájképi természeti értékekkel. Duna-Ipoly Nemzeti Park (alapítva: 1997) - 60 314 hektár (fokozottan védett 16 119 hektár), Budapesttől északra, a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyók között. Magában foglalja a festői szépségű Duna-kanyart és a Szentendrei-szigetet. Őrségi Nemzeti Park (alapítva: 2002) - 40 000 hektár, az 1978-ban alapított Őrségi Tájvédelmi Körzet, az 1976-ban alapított Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, valamint a Belső-Őrség határán futó Rába-völgy természetközeli állapotú területeit öleli fel.
A Karancs-Medves-vidék és a Gömöri-Hevesi-dombság szlovákiai területeit Szlovákiában Cseres-hegység (Cerová vrchovina) néven ismerik. Keleti szakasz Szerkesztés A Bükk nagyrészt mészkőhegység, a Bükk-fennsíkot körülvevő területen riolit és riolittufa is előfordul. A Cserehát dombvidék, amely a Bódva és a Hernád között a Sajóig húzódó területen fekszik. Átlagos magassága 300-400 méter. Területét agyag és homok borítja, néhol márványszerű aprókristályos mészkő található. Az Eperjes–Tokaji-hegység az Északi-középhegység legkeletibb része. Néha nem az Északi-középhegységhez sorolják, hanem külön hegységcsoportnak tekintik. Fő tagjai a Zempléni-hegység és a Szalánci-hegység. A Zempléni-hegység Magyarország területére esik, a Szalánci-hegység zöme viszont Szlovákiában található. Zempléni-hegység vagy más néven Tokaji-hegység vulkanikus eredetű, kőzetanyaga riolit és andezit. Híres szőlőtermesztő vidék. Északi részén a Bózsva és mellékvizeinek medencéje a Hegyköz. Szalánci-hegység (szlovákul Slanské vrchy): túlnyomó része Szlovákiában húzódik.
Közeledik a nyár. Új sorozatunkban Magyarországot "járjuk körbe", dióhéjban bemutatjuk tájainkat, egyúttal szolidabb és igényesebb szállásokat is ajánlunk. Az északkelet-délnyugati irányú hegység a Duna és a Zalavári-hát (a Zala-folyó keleti oldalán emelkedik) között elterülő, mintegy 200 km hosszú hegység. A hegységet felépítő kőzetek 150-200 millió éve rakódtak le, az akkori tengerekben, majd emelkedtek a magasba és mára feldarabolódtak és lekoptak. A leggyakoribb kőzete a mészkő és az annál nehezebben oldódó, málló dolomit. Emiatt a dolomitfelszínek sokkal kopárabbak, vékonyabb a talajrétegük, gyérebb a növényzetük. A Dunántúli-középhegységet több hegységre tagolják a futásirányára merőleges törésvonalak, árkok, tágasabb medencék. Így jól elhatárolható a Bakony, a Vértes, a Velencei-hegység, a Dunazug-hegység (tagjai: Pilis, Gerecse, Budai-hegység). A lehulló csapadék a kőzetek repedésein keresztül a hegységek mélyébe szivárog, gyarapítva a karsztvízkészletet. A mélybe szivárgás miatt azonban nem alakult ki sűrű felszíni vízhálózat, kevés a patak.