Csak egy férfi látja meg egy bizonyos férfinak tárja fel magát, és neki is csak akkor, ha kitart mellette. De a férfiaknak nincsenek titkaik, csak a nők előtt, és soha nem nőnek föl abban az értelemben, ahogy a nők. Ez sokkal nehezebb, és egy férfinak sokkal tovább tart, amíg felnő, és soha nem lenne rá képes a nők nélkül. Ikea fém ágykeret 90x200 table Kapcsolattartás újraszabályozása 2010 relatif Oscar után - Barry Jenkins: If Beale Street Could Talk // kritika // Filmtett - Erdélyi Filmes Portál Omega szimfónia & rapszódia Szívkórház balatonfüred várólista Ha a Beale utca mesélni tudna Madách színház műsora Repülőgép azonosító alkalmazás A vérvétel mit mutat ki de Fehérmájú szó jelentése teljes
Dave Franco mint zsidó ingatlanos, Pedro Pascal mint Puerto Ricó-i maffiózó, Diego Luna mint spanyol ajkú pincér, illetve mind közül kiemelkedve Regina King mint Tish anyja (a szerepért Oscar-jelölést is kapott). Általuk lassan körvonalazódik az ügy, a fiatalok társadalmi helyzete, viszonyuk a többségi társadalommal és a családjukkal. Chazelle a túláradó szenvedélyek moziját forgatja újra meg újra, Jenkins a visszafojtott, magunkba polcolt érzelmekét – egységesen magas színvonalon. Karrierjük az ominózus Oscar-gála után is hasonlóan, vagyis enyhe csalódással folytatódott: Az első ember és a Ha a Beale utca mesélni tudna az idei Oscaron csak a technikai vigaszdíjakra kapott jelölést (Jenkinsnek azért akadt egy legjobb adaptált forgatókönyv nomináció). És ez nem írható kizárólag a Holdra szállás körüli álpatrióta zászlóbotrány számlájára. Chazelle okosan lépett tovább, és egy középköltségvetésű, kifejezetten realista látványfilmmel folytatta a pályáját, de a zárkózott, befelé élő Neil Armstrong portréját nem tudta megfejteni – a közönség pedig nem fogadta el tőle, hogy egy túlságosan rideg Jenkins-filmet rendezett.
Biztos, hogy nagyon szép a történet és a monológok és a mondanivaló, de azt hiszem elég volt. Szerintem a lelkem már belefáradt, hogy sajnálkozni tudjon vagy csak a film nem volt annyira jó, mindenesetre egyáltalán nem hatódtam meg. Regina King viszi a filmet a hátán, neki jár az elismerés a többiek inkább csak idegesítettek. Ráadásul indokolatlanul hosszú is. Nem hiszem, hogy különösebben nagy elismerésnek fog ez a fillm örvendeni kis országunkban, de megkockáztatom, hogy a tengerentúlon sem. Nincs benne annyi. Aztán persze lehet, hogy tévedek. Egy fiatal harlemi nő kétségbeesetten próbálja vőlegénye ártatlanságát bizonyítani, miközben első gyermeküket hordja a szíve alatt. Játékidő: 119 perc Kategoria: Dráma, Romantikus, 2018 IMDB Pont: 7.
Értékelés: 28 szavazatból A 19 éves Tish New York Harlem negyedében él az 1970-es évek elején. A lány boldog, mert eljegyezte a gyermekkori barátja. A jövőről álmodoznak, amikor a rasszista zsaru manipulációjának következtében letartóztatják az ártatlan Fonnyt. Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Jenkinst sem csábították el a lehetőségek, meg az amerikai piacot lassan teljesen leuraló Disney, mint fekete pályatársait, ahol Ava DuVernay az Időcsavar t, Ryan Coogler a Fekete párduc ot rendezte. Nem váltott se témát, se stílust, továbbra is független filmeket forgat, méghozzá az ún. beboop 2019. április 3., 17:33 Soha nem láttam azt a szeretetet és tiszteletet, amit a férfiak meg tudnak adni egymásnak. Azóta volt időm ezen hiszem, amikor egy nő először látja ezt – bár még nem voltam nő –, eleve csak azért látja, mert szereti a férfit: különben egyáltalán nem láthatná. Ez nagyon nagy felismerés tud lenni. És ebben az elcseszett időben és térben sok nő, talán a legtöbb nő fenyegetést érez ebben a melegségben és energiában. Úgy képzelik, hogy ki vannak zárva. Az igazság az, hogy egy olyan nyelv jelenlétében érzik voltaképp magukat, amit nem tudnak megfejteni, tehát befolyásolni sem, és bármekkora felhajtást csinálnak, olyannyira nincsenek kizárva, és nyugtalanság tölti el őket, hogy tulajdonképpen örökre be vannak zárva.
A történetnek kétségkívül megvan a maga igazsága, de Baldwin dühe nélkül, amely Jenkins érzelmes adaptációjából elpárolog, csak a közhelyszótár marad az intézményesített rasszizmusról, amit száz meg száz filmben láttunk már – ennél okosabban, érzékletesebben kifejtve. A történet sovány, és az a kevés is lassan csorog, amit csak részben ellensúlyoznak a színészekből előbányászott, érzékeny pillanatok. Azok, amelyekben Jenkins a feketék magánéleti küzdelmeiben képes érzékeltetni a rájuk nehezedő sorscsapásokat. Amikor még egy terhesség is olyan küzdelmes, mint Muhammad Alival bokszolni, aki a méhen belül visz be olyan erős csapásokat, hogy a hősnőnk kizökken a napi rutinból, leejti a tojást, felborítja kávét, és majdnem összeesik munkában. Vagy amikor az anyós elrepül Puerto Ricóba tisztázni a fiát, és egy négyperces néma szekvenciában parókát, maszkot húz magára, hogy erőt sugározzon és talán félelmet is keltsen, de mindhiába. Fonny, a szobrászfiú, és szerelme, a tizenkilenc éves Tish Harlem egyik feketék lakta utcájában tervezi a közös jövőt.