Amikor még új egy szerelem Amikor még azt sem kérdi, épp most hol jársz Nincs messze semmi, nincs távolság Amikor még él a bizalom De a néhány furcsa telefon mindent elvág Úgy érzed, nagy lett a távolság Lehet, hogy féltékeny vagyok De ha õrültség, ordíts rám! És ha tényleg nincs rá semmi ok, ordíts rám! Háromszor szóltam rád Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Látlak felhõn, látlak vonaton Látlak jönni, s menni utadon, de nincsen már nyom Ami elvezet hozzád, a szívedhez Ez az egész furcsa lebegés Gyomromban ott a remegés, épp most hol jársz Nem élem túl, ha nem engem vársz Háromszor vágtál át Kétségek közt, még bírom, még fáj Csak tudjam meg végre, ha nem kellek már Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh
Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Kétségek közt, még bírom, még fáj Csak tudjam meg végre, ha nem kellek már Háromszor szóltam rád Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Háromszor vágtál át Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Háromszor szóltam rád Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh Háromszor vágtál át Háromszor kértem, hogy mondj mindent el De te háromszor nem jöttél el Neked ez a szerelem? Óh, óh, óh, óh - óh, óh, óh, óh
– én, az Úr szóltam.
Ez az egész furcsa lebegés, Gyomromban ott a remegés, Épp most hol jársz? Nem élem túl, ha nem engem vársz. De ha õrültség, ordíts rám! Háromszor vágtál át, Neked ez a szerelem? Oh, oh... Kétségek közt, még bírom, még fáj Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már. Neked ez a szerelem? Oh, oh... Búzadara diéta alatt
A kérést tiszteletben tartva visszamentem az utcára, mire egy úriember (? ) azonnal lecsapott az általam üresen hagyott helyre. Szóltam neki, hogy azért jöttem ki, mert az ügyintéző kért egy kis időt, mire rám förmedt, hogy őt ez nem érdekli. Feladtam a pozíciómat, így jártam, ő bemegy. Ráhagytam. Immáron hazafelé menet zöldre váltott a lámpa a zebránál, és ahogy leléptem a járdáról, egy pillanatra megálltam, hogy megigazítsam a kezemben lévő táskákat. Ez a kb. másfél másodpercig tartó művelet elégnek bizonyult arra, hogy időközben egy utcából kiforduló autós rám dudáljon, majd még valamit oda is mondjon, hogy mit képzelek én, miért nem haladok rendesen, mert ő rákanyarodna a körútra. Ráhagytam ezt is. A három eset között nagyjából fél óra telt el. Nem vagyok se pszichológus, se coach, se életvezető. Nem mondom meg az embereknek, mikor és mit csináljanak, de azt tudom, hogy odafigyeléssel, türelemmel, és feszültségkeltés helyett előzékenységgel könnyebben elviselhetőek a nehéz percek. Egy szívélyes mosoly, egy kis kedvesség, néhány jó szó vagy biztatás a gyógyszertárban, illetve az élelmiszerüzletben dolgozóknak, és máris úgy érezhetjük, tettünk valamit azért, hogy jobbak legyenek a lelkileg is kimerítő napok.