Nem formálhatjuk a magunk képére – de megpróbálhatjuk segíteni, hogy teljes mértékben kibontakoztathassa a képességeit. Szendi Gábor felvázolja, hogyan adhatunk teret azoknak a készségeknek, képességeknek, lehetőségeknek, melyek gyerekünkben benne rejlenek.
Szendi Gábor előadásában arról beszél, hogy a fogyasztói társadalom által ígért anyagi boldogság – még ha sikerül is elérnünk – homokként folyik ki az ujjaink közül. A valódi boldogság ugyanis szinte mindig küzdelemmel, verejtékkel, nyugtalansággal jár: az érzést a remény és a kétség közti hányódás, a kudarcok és a sikerek, a meg nem értettség és az elismertség, a kitaszítottság és az elfogadottság váltakozása jellemzi. A boldogság valójában ott él mindannyiunkban, csak fel kell ismernünk, és meg kell tanulnunk élni vele. Szendi leás a boldogság ősi gyökereihez, és az agykutatás, a genetika és az antropológia eredményeire támaszkodva bizonyítja, hogy az igazi boldogság a saját küldetésünk felismerését, a sorsunkban rejlő lehetőségek kibontásáért vállalt felelősséget, és a minket éltető közösséghez való hazatalálást jelenti. Mindset Pszichológia. Soha nem késő tehát visszanyúlni a bennünk élő lehetőségekhez, hiszen agyunkba égve ott él a boldogság ősi, eredeti képe. Lehet, hogy Ön is boldog, csak nem tud róla?
Dramaturg-íróként dolgoztam, s már nem akarom végleg kompromittálni a szerencsét, de találkoztam két nagyszerű rendezővel, akiknek írtam három filmet (egy nagyjáték, két tv). Közben a stúdió annyira belejött a rendszerbírálatba, hogy végül a Párt megszüntette, és én az utcára kerültem. Pironkodva írom, de ez is szerencse volt. Pár évvel ezután ugyanis a filmgyártás széthullott, de igazából én már kitoloncolásom előtt is kezdtem unni a kontraszelektív környezetet. Akkoriban mindenki azt kérdezte, miért rosszak a magyar filmek. Én tudtam. Ekkor régi hobbimból kifejlődött az új szakmám, könyvkötő lettem. Egy ilyen helyzetben nagy szerencse, hogy a hobbim nem banáncímke gyűjtés volt. Részben antik könyveket kötöttem antikváriumoknak, részben egyfajta földalatti kiadóként háború előtti pszichológiai könyveket adtam ki. Aztán 32 évesen úgy döntöttem, én inkább pszichológus szeretnék lenni. Akkoriban 15 embert vettek fel, s köztük lehettem én is. Szendi Gábor: Szárnyakat adni ( kitartó és kiváló gyerekek nevelése). Ekkoriban házasodtam, s az anatómia vizsgáról mentem az apás szülésre.
Azért kezdtem népszerűsíteni, mert a tudományos tények és személyes tapasztalataim is igazolták, hogy ez az egészséges. Egyszer valaki találóan azt mondta rám, hogy amolyan Tanító vagyok. Van egyfajta küldetéstudatom: eljuttatni az emberekhez, ami szerintem javukra válna. Amúgy elég sok olyan ügyet képviselek, amin inkább veszíthetek, de nyerni biztosan nem fogok. A beszélgetés folytatását 2016. márciusi lapszámunkban olvashatják! Zimber Szilvia XX. évfolyam 3. szám