- Jobb, ha a két generáció nem egy lakásban él. Idővel egyre nehezebb alkalmazkodni a másikhoz. - Az anyósra panaszkodni harmadik személynek tilos. Jobb személyesen megbeszélni a problémákat. - Nem baj, ha a nagymama elkényezteti az unokát. Tiszteletben kell tartani a nagyszülők nevelési elveit is. – Az anyósprobléma minden családban létezik, de van, ahol tudják a házaspárok kezelni a szülők zsémbelését – mondta a Blikknek Horváth Magdolna családterapeuta. – A bajok a "határátlépéssel" kezdődnek, amikor az idősebb generáció a fiatalok életébe egyre inkább bele próbál szólni, amit a meny vagy a vej meg is enged. Fontos lenne, hogy a fiatalok, ha új családot alapítanak, el tudjanak szakadni szüleiktől, s ne tőlük kérjenek tanácsot a házasságukhoz. Anyós Beleszól A Gyereknevelésbe. A viszályt családi rivalizálás is okozhatja, például az, hogy melyik nagyszülő láthatja többet az unokát, vagy kinél tartsák a családi ünnepeket. A házastársaknak ez esetben is egységes megoldást kell keresniük – magyarázta Horváth Magdolna. – Az anyósok leginkább azért neheztelnek menyükre vagy vejükre, mert a meglévőnél mindig "jobb" társat képzelnek el gyermeküknek – vélekedett Szilágyi Gyula (62) szociológus.
Tisztelt Frank Orsolya! A következő problémában szeretnék tanácsot kérni: egy faluban élek családommal, párommal és 3 éves kislányommal, közvetlen közelben a nagyszülők és a házban a dédimama (párom családja). A legnagyobb problémám az anyósom. Sajnos valamiféle beteges módon magáénak szeretné tudni a gyereket. Születése óta a sarkunkban van, legszívesebben azt szerette mindig, ha a gyerek nála van, ha ő fogja, ha az ő házában van. Sajnos én régebben alá adtam a lovat azzal, hogy amíg otthon voltam a picivel, örültem neki, ha elviszi néha, mert valljuk be, sokszor elfáradtam. Mindig elvállalta a picit, nekem furcsa is volt, de a párom szorgalmazta ezt, mert ő meg sajnos nem egy mintaapa és örül, ha a gyerek nincs otthon:(. Sajnos sem őt (gyermekem apját) se a családját nem sikerült eléggé kiismernem, mielőtt a pici megszületett volna (még nem terveztünk gyereket) és ráadásul le kellett költöznünk a párom falujába, mert itt jobb lakhatás várt ránk, meg neki itt van munkája. Szóval nekem itt van ez a túlbuzgó anyós, aki viszont már beteges végletekig megy el.
Szülőként gyakran szembesülünk azzal, hogy a szüleink, testvéreink vagy akár távolabbi rokonaink és ismerőseink folyamatosan szeretnék megmondani, miként is kell gyereket nevelni. Mindenki beleszól a gyereknevelésbe? Érdemes már a gyerek születése előtt megbeszélni a családtagjaiddal, mi az, amibe beleszólhatnak, és mi az, amiben nem kéred a véleményüket. Ha előre meghúzód a határvonalakat, amikkel aztán mindenki tisztában van, sokkal kisebb az esélye, hogy bármelyik fél átlépi őket. Ha ez mégis megtörténik, akkor sem kell kíméletlennek lenned velük, hiszen a diplomatikus megközelítés sokszor jobb eredményre vezet. Ahelyett, hogy közölnéd a szüleiddel, hogy ne járjanak át hozzátok olyan sűrűn, beszélj meg velük heti egyszeri sétát a parkban, esetleg közös ebédet. Fontos, hogy mindenki tudja, mi az, amiben kizárólag neked van jogod dönteni mint szülőnek. Különösen érdemes tisztáznod a dolgot, ha rendszeresen a rokonaid vigyáznak a gyerekedre. Előfordulhat, hogy szigorúan megtiltod a kicsinek, hogy leckeírás előtt tévézzen, de amikor a nagyszülőknél van, ők korlátok nélkül hagyják mesét nézni.