Így hát Rómába mentek ahol felajánlották szolgálatukat III. Pál pápának. Zarándokpapoknak, reformpapoknak nevezték őket. Ez lett későbbi fő jellemzőjük, és emiatt emlékszünk ma is Loyolai Szent Ignácra. Az inkvizíció, a hatalomgyakorlása és mérhetetlen vagyona miatt sokan elfordultak a katolikus egyházról. Ignác fő műve, a Jézus Társasága szerzetesrend viszont egy öntudatra ébredő és megújuló egyház bázisa és szimbóluma lett. Inigo tudta, hogy még tanulnia kell, és hogy az imádság önmagában nem elegendő, így felnőtt fejjel visszaült az iskolapadba, amit annak idején a katonáskodás miatt hagyott abba. Több mint 10 évig tanult hogy méltóképp vezethesse társait. Ezek a papok az egész világot meg akarják reformálni! - fakadt ki ellene egy pap, és igaza volt. A szerzetesrend egyre nőtt, nemcsak Európában, de az egész világon alakultak tagozatai. Inigo 1556. július 31-én halt meg. A feljegyzés szerint úgy, mint bárki más. Egy másik írás szerint viszont pont úgy, ahogy élt: alázatosan. Mikor érezte, hogy közel a vég, saját maga és egy beteg páter számára áldást kért.
Ignác vagyis Loyolai Szent Ignác (1491 – 1556), a Jézus Társaság alapítója. Tiszteletét elsősorban természetesen rendje terjeszti. Szerzetesi fogadalma előtt sokáig katonáskodott, a mórok ellen harcolt. Ebből is érthető, ha híres lelkigyakorlatos könyvében a két zászló: a jó és rossz, a kegyelem és kárhozat lobogója alatt háborúskodók küzdelméről szól. Ezeknek hatására a katonák különösen tisztelték. Ebből a hódoltság idején még a törökök is kivették a részüket. Egy 1667-ből való kassai följegyzés szerint Ignác az egri törökök között is csodát tett, akik ezért képét tiszteletben tartották, és török módon díszítették. A helyi hagyomány erejére vall, hogy az egykori egri császári és királyi 60. gyalogezred zászlaján szintén Szent Ignác oltalmazta a regimentet. A gyöngyösi jezsuitáknak a szent ünnepén tartott körmenetét néhány előkelő török is tisztelettel nézte végig. Jellemző az is, hegy Temesvárott a XVIII. században újjáépített várfalnak Ignácbástya (Ignatus-Bastion) volt a neve. Szent Ignác szobra egészen 1785-ig várvédő célzattal ott őrködött Buda főterén.
Ignác egy Guipúzcoa tartománybeli baszk nemesi család sarjaként született 1491-ben, tizenkét testvér közül utolsóként. Egy spanyol nagyúr apródjaként, s később fiatal tisztként dicső jövőről álmodozott. 1521 pünkösdvasárnapján azonban egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette. Ez az esemény Franciaország és a Habsburg-ház harcában, amely az egész korszakra rányomta a bélyegét, alig számított valamit, mégis történelmi jelentőségű: következtében Inigo de Lopez a spanyol király szolgálatát fölcserélte Krisztus, az ég és föld Ura szolgálatával. Így válhatott Inigo lovagból Szent Ignác. A sebesülés véget vetett a becsvágyó nemesember érvényesülésének. Az egyik lába, hiába tettek meg az orvosok mindent, rövidebb maradt a másiknál. Hosszú ideig kellett feküdnie. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól, és egy szentek életéről szóló könyv. Először kedvetlenül lapozgatta őket, de végül egészen e művek hatása alá került. Amikor Ignác félig-meddig felépült, először egy karthauzi kolostor magányába akart vonulni.
Aztán elzarándokolt Miasszonyunkhoz, Aranzazúba és Montserratba. Ez utóbbi közelében fekszik Manréza, ahol először csak rövid ideig akart maradni, de aztán majdnem egy egész esztendőt eltöltött. Ez a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődés és a misztikus átalakulás ideje volt. Itt élte át élete legnagyobb kegyelmét: ekkor kezdett a szeme megnyílni, értelmében nagy világosság támadt. Itt, Manrézában született meg a Lelkigyakorlatok, amely segítségére volt abban, hogy átformálja a világot. "A Szent Ignác által kínált út arra irányul, hogy az ember rátaláljon a szabadságra: hogy tudjon szabadon azzá válni, akivé lennie kell; hogy szeressen, és elfogadja mások szeretetét; hogy jó döntéseket hozzon; s hogy megtapasztalja a teremtés szépségét és Isten szeretetének misztériumát. " "Szent Ignác azt tanácsolta ugyan a jezsuitáknak, hogy mindig különítsenek el időt az imádságra, ám elvárta tőlük, hogy aktív életet éljenek. »Az út a mi otthonunk« – mondta Jerónimo Nadal, Szent Ignác egyik első társa. "
Az Ignác mégis filippínó film, hiszen a JesCom (Jesuit Communications), vagyis Jézus Társaságának Fülöp-szigeteki médiatagozata készítette. A végeredményen ez egyébként nem látszik: a trükkök és speciális effektusok kissé darabosak, de egyébként a látvány miatt nem kell szégyenkezni, a kosztümök és a fényképezés is remek, ahogy a főszerepet alakító Andreas Muñoz is. Az Ignác a regényes élettörténetnek természetesen a hitbeli oldalát domborítja ki - mindezt pedig ízlésesen, de nem finomkodva teszi. Aki nem vevő a film üzenetére, az a néha meseszerű, néha viszont csak elcsépelt és blődli - főleg a film első felére jellemző - jeleneteket is nehezebben nyeli le. Az Ignác igazán akkor kezd el működni, mikor a főhős is a helyes útra lép. Az film első fele Inigot mint romantikus lelkű, wannabe-lovaghőst ábrázolja: kora nemességének kicsapongó életét éli, nem veti meg a nőket és az italt sem, mégis, hajtja valami magasztosabb eszme. Többet akar: valami maradandót alkotni, csak épp ekkor még azt hiszi, mindezt csak kardforgatással és dicső harccal érheti el.