A Balkán mai délszláv területein a romanizált lakosságra "ült rá" egy kis létszámú szláv elit, majd idővel nyelve és kultúrája is egyeduralkodóvá vált. Angliában viszont épp ellenkezőleg történt az 1066-os normann hódítást követően: kétszáz évig élt egymás mellett az angol és a francia szó, majd az őslakos többség nyelvileg is beolvasztotta a hódítókat. Magyar revolt Másodfokú égési sérülés Lehet, hogy teljesen félreértettük eddig a magyarok őstörténetét - 444 Magyar Őstörténeti Témacsoport Tondach inspira tetőcserép Írta: Euronews • A legfrissebb fejlemények: 28/05/2019 A Tűzmadár táltos dobkör tagjai énekelnek ősmagyar rendezvényküön 2010-ben. - Szerzői jogok MTI Fotó: Beliczay László Betűméret Aa A történelemkönyvekből mindannyian ismerhetjük Julianus barát történetét, aki a 13. század elején elindult keletre, és viszontagságos utazása végén magyarul beszélő emberekre akadt. Sorozat: BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport Források és Tanulmányok | Atlantisz Könyvkiadó. A Magna Hungariának elnevezett területen azután átsöpört a tatárjárás, és a magyarul beszélő közösség is eltűnt – azonban úgy fest, nem teljesen nyomtalanul.
Régészeti rajz egy sírról (Forrás: A honfoglalók viselete, Helikon, 2014) Egészen különös Sudár szerint az is, hogy a magyarok megtartották a nyelvüket a honfoglalás után is. A legtöbb példa azt mutatja, hogy a betelepülő népek átvették a helyi kultúra nyelvét, mire saját államot alapítottak. Így lett például szláv nyelve az egyébként török bolgároknak, vagy lettek szintén szláv nyelvűek az egyébként Skandináviából érkező oroszok (ruszok). Logikus magyarázat lenne, hogy a Kárpát-medencét nagyon kevesen lakták a honfoglaláskor, vagy hogy a magyarok voltak rengetegen, de valójában egyikre sincs semmilyen bizonyíték. Az íróasztalnál felismert elmélet és a gyakorlat néha ellentmondanak Megkérdeztük Sudár Balázs véleményét a hazai hagyományőrző mozgalmakról is. Magyar őstörténet-kutatás ‒ új utakon – KELETKUTATÁS. Szerinte a tudománynak mindenképpen fel kell vennie a kapcsolatot velük: az amatőr érdeklődők igényeit ki kell szolgálni, míg a mozgalom szűkebb, de szinte profiként működő rétegét be kell vonni a kutatásokba. Utóbbiak munkája például a honfoglalás kori tárgyak rekonstruálása esetében nagyon komoly eredményeket is hozhat.
A kutatás következő lépcsőfoka annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a bizonyos közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi történt az idők során az e géneket hordozó embercsoportokkal. A kutatáshoz sikerült megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek. A térképen a korai magyarság feltételezett vándorlási útvonala látható régészeti adatokra alapozva. A sárga terület a manysi, a piros a hanti népcsoport mai elhelyezkedését jelzi. A nagyobb, áttetsző rózsaszínnel jelölt területen ősmagyar régészeti leleteket találtak, és nagyjából ide tehető a Julianus barát által említett Magna Hungaria. Forrás: Post et al. A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg.
Forrás: Magyarok a honfoglalás korában. Magyar őstörténet 2. Szerk. : Sudár B. Budapest 2015, 187. (Nagy Béla munkája) A Sarkel-kérdés időrendi szempontból a korai magyar történelem, illetve a magyarok kelet-európai feltűnésének egyik meghatározó eleme volt. A Don alsó folyásánál, Cimljanszk közelében a szovjet-orosz régészek több, egymástól mindössze néhány km távolságra lévő erődöt tártak fel. Közülük kettő a Don-folyó jobb partján állt és faragott, fehér mészkövekből építették őket. Az egykori bal parton – a cimljanszki víztározó által ma már elárasztott területen – álló, kiégetett téglából épült erődöt szokás a bizánci forrásból ismert Sarkellal azonosítani. Az erőd építészeti jellegzetességei és metrikus adatai megerősítették ennek a bal parti cimljanszki erődnek Sarkellal megfeleltetését, jóllehet ma már több téglaerődöt is ismerünk az egykori kaganátus területéről. Az alaprajz elrendezése, a bástyák száma, a falhosszúságok és -vastagságok arányai, valamint az építőanyag méretei valóban a bizánci erődépítészet szabályainak és mértékegységeinek felelnek meg.
"László Gyula remek régész volt, de azt például íróasztal mellett tévesen feltételezte, hogy a szablya fokéle arra szolgált, hogy visszafelé húzva az ellenfél lovát megsebesítsék vele. Amikor kipróbálták, kiderült, hogy visszahúzásból ezt nem lehet megcsinálni, szúrásra viszont alkalmas a szablyák fokéle. Előfordult, hogy egy rekonstruált nyeregről a hagyományőrzők azonnal látták, hogy azt nem lehet egy igazi lóra rátenni. A speciális gyakorlati tudás sokat segíthet, és a hagyományőrzők az ismeretterjesztésben is nagyon fontos szerepet kaphatnak. Ezért segíteni kell őket, hogy minél pontosabb információkhoz jussanak a tudománytól. " Közreműködött: Tbg