Ennek a visszájára fordult szituációnak a jellemző megoldása az alkoholba menekülés, és a folyamatos részegség, amely elfeledteti velünk sivár léthelyzetünket. Az, hogy Kis János saját és Simeon élete között megállapított párhuzamok mennyire fedik a valóságot, a nézőre van bízva. Véleményem szerint csak a saját magát sajnáló, és sajnáltató ember kétségbeesett megoldáskeresése szólal meg ezeknél a részeknél, mert cselekedni nem képes. A magát aszkétának valló Kis nem saját akaratból vállalja ezt az életformát, mint Simeon, akit egy fentebb eszme vezérel. Kis egyetlen célja a létfenntartás, az általa élt élet nem egy választott, hanem egy kényszerből kialakult helyzet. Ő az aszkétaságba menekül, míg Simeonnál ez nem egy menekülés, sokkal inkább egyfajta rátalálás. Nem tagadja meg magától a testi örömöket, sőt ez számára az igazi hajtóerő. Miután eladósodott, ki kellett adnia a lakás egyik szobáját egy házaspárnak. Kis tornászok vagyunk mi.com. A házaspár női tagját, Zsuzsit, már első este elcsábítja. Egy kis ideig úgy tűnik, a Zsuzsival való kapcsolata ki tudná rántani a lélektelen élet vákuumából, azonban a pénz, a materiális javak eltiporják a szellemit.
(mászás, átbújás) Kerekecske, gombocska, Volt egy kicsi dombocska. (a tenyér csiklandozása) Dombon állt egy házikó, (a kezekkel háztető formázása) Házikóban ládikó, (a kezek ökölbe szorítása) Ládikóban kerek tálca (az ököl nyitása) A tálcán meg öt pogácsa. (az ujjak megfeszítése) Arra ment az egérke, mind megette ebédre. Hamm! Ez a szemem, ez a szám, ez pedig az orrocskám. Jobbra, balra két karom, forgatom, ha akarom. A lábamon megállok, s ha akarok ugrálok. Hideg van és fázom, (járás a karok összefonásával) Didergek, toporgok, (megállás, toporgás) Én itt nem maradok, Inkább visszafordulok. Tornáztató mondókák | Cseperedő Palánták Családi Napközi Nyíregyháza. (irányváltoztatás) Dombon állt egy házikó(két tenyér háztetőt formáz) Házikóban ládikó(négyszögletű formát mutatunk a levegőben) Ládikóban kerek tálca(kört írunk) Kerek tálcán öt pogácsa(öt ujjat felmutatunk) Arra járt az egérke, mind megette ebédre. Hamm! (bekapjuk, tenyerünket a szánkhoz emelve. ) Játék az ujjakkal AMIKOR KINN SÜT A NAP /a két kéz ujjai nyitva, kinyújtott karral, kb. a mellkas magasságában/ A CSIGA A HÁZÁBAN MARAD.
Dombon törik a diót, a diót, (egymás kezét fogva körbesétálunk) Rajta vissza mogyorót, mogyorót. (visszafordulunk) Tessék kérem megbecsülni és a végén a lecsücsülni, (ritmusra tapsolunk) Csüccs! (lecsücsülünk) Két karommal súlyt viszek (terpeszben oldalra kinyújtjuk a karokat és billegünk balra-jobbra) Mérleg vagyok, billegek, Két karommal súlyt viszek. Kaszálj Pista, kalapálj, holnap délig meg ne állj! Kis Tornászok Vagyunk Mi. Ilyen kicsi a törpe: guggoljunk le a földre! (leguggolunk) Ilyen nagy az óriás: nyújtózkodjunk kispajtás! (felállunk, fölfelé nyújtózkodunk) Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifület csinálunk kezünkből a fejünk felé) Bajsza végét pödöri, (bajszunkat pödörjük) Répát eszik ropp, ropp, ropp, (fogjuk a répát, ritmusra markoljuk) Nagyot ugrik hopp, hopp, hopp. (hármat ugrunk) Gomba, gomba, gomba, (öklünket összeütögetjük) nincsen semmi gondja, (tenyerünket forgatjuk) ha az eső esik rája, (ujjakat lefelé tartva mozgatjuk) nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben fejünk előtt) Az esőt csak neveti, (szánkra mutatunk nevetve) van kalapja, teheti.