A mi kis életünk. Hűű, de nagyon nem így képzeltem! Eltelt 7, 5 (hétésfél! ) hónap azóta az ominózus éjszaka óta, amikor is a kisasszony megunta a pocak-albit. Azóta volt szülés utáni depresszió, volt hasfájás, volt csak "heccből" nem alvás, aztán volt csend, (az a tipikus vihar előtti féle), most van hozzátáplálás, és van fogzás. Kúszás-mászás, ácsorgás, mindenen felkapaszkodás-de csak szigorúan ott, ahol nem lenne szabad. Persze mellette zajlik a család élete is. bebeszéltem magamnak a laktózérzékenységet, így növényi tejeket iszok (persze a többi tejterméktől nincs bajom, mert nem tudom miért... A mi kis életünk :). ) Anyának lenni csodálatos. Nehezebb, fárasztóbb, idegörlőbb, keményebb, embert próbálóbb, mint amit én gondoltam. Várandósan itthon ücsörögtem, miután kitakarítottam, főzöcskéztem, sütiket sütöttem, egy-két selfiehez kisminkeltem magam, belőttem a sérót, filmeket, sorozatokat néztem, nyugodtan, csendben tudtam enni és inni. Az én tünemény gyermekemmel hatalmas szerencsém van. Áldott jó gyerek.
Két tinédzserrel amúgy is csendes az élet. Most azonban nincsenek barátok, akik átjönnek, akik azért csapnak némi zajt, nevetgélnek, a fiúk bunyóznak a kisfiam szobájában. A lányom barátai sincsenek itt, akik olykor hangosan beszélgetnek egymással, kacagnak, vihognak. Most csendesebb minden. Mégis, valahogyan a karanténban is zajlik az élet, a mi kis életünk. Ezeket a pillanatokat örökítettem meg. Anglia, 2020. március vége. Index - Nagykép - Lecsendesült az élet. Amikor a brit kormányfő, Boris Johnson bejelentette, hogy három hétig mindenki maradjon otthon, az iskolák is bezártak. Online folyik az oktatás, itthon tanulnak a gyermekeim. Titkon kicsit örülök is ennek az egésznek, mert úgy érzem, ezáltal egy kicsit közelebb tudhatom magamhoz a már kamasz gyermekeimet. Kicsit többet ölelhetem őket, többet beszélgethetek velük. Nem rohanunk a magunk útján, hanem csendben ülünk egymás mellett itthon. Halasi Eszter vagyok. Hat évvel ezelőtt jöttünk ki Angliába, elsősorban azért, hogy a fiam és a lányom megfelelő, kevésbé stresszes oktatásban részesüljön.
:-D Így, egy gyönyörű kerek kosarat raktam oda, ahova lehet tenni a kenyeret... Telefonnal készültek el képek, jobb is, hogy a kisebb, nagyobb hiányosságot elfedi, de hát élünk itt, életképek! :-) PRAKTIKÁK 1. Arra gondoltam, mivel a cím a praktikákra is kiterjed, vágjunk bele, a háztartási praktikákba. :-) Legelső praktika, amit kitaláltam, mert ma éppen a tűzhelyet sikáltam, (jaj de koszos volt) inkább kívülről. Vettem csodaszivacsot. Mert a facebookon ódákat zengtek róla... hát, jó jó, de ezt is dörzsölni kell rendesen, hogy azt a sárga zsírt leszedje. Úgyhogy kényelmesebb volt a flóraszept zsír oldó, és a fém dörzsi kombó. villi lett! És képzeljétek még a pizza sütő tepsim is meglett! khmmm, a tűzhely alatt volt. A mi kis életünk!. ;-) Szóval, ha valaki nagyon unatkozik, vagy éppen le akarja vezetni a feszültségét, bátron álljon neki, lesikálni a tűzhelyét! :-) Ti hogy szoktátok tisztítani??? Kenyér, szilvásgombóc A helyzet az, hogy nem vagyok egy olyan ember aki megjegyez dátumot, és nagyon ritkán nézem menni, hány darab amit csinálok.
9:00 Az énekes és párja, Péterfi Andrea már az interjú közben is elérzékenyültek, amikor belegondoltak, mit szólnak majd a családtagok, ha meglátják őket az átalakulásuk után. Vajon félnek az öregedéstől? A videóból kiderül!
2022 © RTL Magyarország. Minden jog fenntartva.
Most már csak meg kell tanulnod újra ráfigyelni és elengedni a megfelelésre való késztetésedet. Az út önmagadhoz Nézz magadba Tedd fel magadnak a következő kérdést: Ha egy percig, némán magadban elcsendesülsz, akkor tetszik az, amit látsz vagy hallasz önmagadban? A legtöbb ember nem igazán szeret kapcsolódni a benső énjéhez, mert ilyenkor rengeteg mély belső konfliktusok kerülnek felszínre. Észre sem vesszük, hogy figyelemelterelő pótcselekvésekbe kezdünk olyankor is, amikor kicsit lenne időnk önmagunkhoz kapcsolódni. Például megy a televízió vagy a rádió, pedig nem figyelünk rá. Mi kis életünk 5. Nyomkodjuk a telefonunkat, miközben semmi nem indokolja, hogy ezt tegyük. Szóljon valami, vagy csináljunk valamit, csak ne kelljen szembesülnünk azzal, ami belül van: "Boldogtalan vagyok, üres, rezignált, frusztrált, és akkora nagy már a belső feszültség, hogy már ránézni is fájdalmas, kellemetlen. " Ezért inkább igyekszünk minden módon elfordítani a fejünket, és kitölteni bármivel azt a csendes űrt, ahol mindez ránk szakadhatna.
Persze minden jó, van munkahelye mindenkinek, élünk egyik napról a másikra, örülünk kisebb, nagyobb dolgoknak, bosszankodunk, majd újra örülünk a reggeli napfelkeltének, a későbbi naplementében. Telik egy nap, egy hét, egy hónap. Már a 12 hónapból 1 eltelt. Nemrégen volt az ezredforduló, döbbenet, hogy már 22 év telt el azóta. És mi reggel felkelünk, tesszük a dolgunkat, majd este, lefekszünk, majd felkelünk ú mókuskerek. Ami néha jó, és örül az ember, ha a megszokott rutin van. Kialakult a 4 fős életünk is. Ami a legnagyobb bánatomra szó szoros értelmében 3 fős. Mert bár Dávíd néha itt ül velünk a nappalibs, de egy szot sem lehet kihúzni belőle. Dolgozik, csinálja a kreszt, akkor látjuk többet, ha baja van. Pl nátha, vagy a feje fáj. De akkor sem beszél sokat. Sosem beszélt, de mostanában annyit sem. Mondjuk Bence sem... Mi kis életünk magyar. ő is sokat dolgozik, de van, hogy napokig nem ír, ez van, Én néha ráirok akkor tőmondatokban válaszol. De ettől függetlenül TUDOM, bármi baj lenne, mindkettőre lehetne számítani azonnal Mesiekkel minden nap beszélünk, persze ott van Szofi azért sokat dob ezen.