A vörös cipő/Bunhongsin/The Red Shoes (2005) Egy pár vörös cipő, amely ha valakinek a birtokába kerül, annak az illetőnek alaposan felforgatja az életét. Főhősnőnk éppen megtudja, hogy férje megcsalja, majd, miután elköltözik otthonról, pöttöm lánya nagyon furcsán, egyre erőszakosabban kezd viselkedni vele szemben. A vita tárgya gyakran a címszereplő ruhadarab, amely nemsokára emberéleteket is követel. A kérdés: mi történt a múltban, pontosabban a múlt század elején a cipők eredeti tulajdonosával? "A vörös cipő" című film tárgyalásánál akarva-akaratlanul is a "Cselló" jut az ember eszébe. Mivel az e nemes hangszer köré készített szintén koreai produkció bámulatosan jól sikerült (az eddigi legjobb, amivel dolgom volt - egyelőre), ezért érdemes viszonyítani, annál is inkább, mivel szinte egyidőben került a mozikba mindkét darab. Nos, hogy lehűtsem a kedélyeket, a cipőnk minden tekintetben alulmarad vonós hangszerünkkel szemben. Történet, szereplők, rendezés mind-mind hasonló, de a színvonal és a végeredmény a "Cselló" teljes és megsemmisítő erejű győzelmét hozza.
Már a Fekete hattyú merített az ő egyik meséjéből, melyből 1948-ban drámát is készítettek, majd 2005-ben a koreaiak is készítettek egy horror változatot, A vörös cipő (The Red Shoes/Bunhongsin) címmel. A cselekmény középpontjában egy elátkozott vörös cipellő áll, ami gyors és véres halálát okozza a tulajdonosának, azaz inkább eltulajdonítójának. Sun-jae (Hye-su Kim) egyedül neveli kislányát, miután hűtlenségen kapta férjét. Sikerült szerezniük egy olcsó lakást, amit egész szépen felújítottak, és szemészeti rendelőjének munkálatai is megkezdődtek, melynek köszönhetően megismerkedett a fiatal belsőépítésszel, akivel kölcsönösen szimpatizálnak egymás iránt. Az indulatok egyre inkább kezdenek elharapózni, a furcsa halálesetek pedig, amiknél mindig valahogy ott van a cipő is, ráébresztik Sun-jae-t, hogyha meg akarja menteni magát és lányát, fel kell kutatnia a tárgy múltját. Bizony, újabb ázsiai horror, ahol egy tárgy a közvetítője a bosszúszomjas kísérteteknek, de ezúttal nem is igazán lehet lopással vádolni, hisz egy mese volt az alapja, bár az eredet csak a visszaemlékezésekből tűnik ki, amik tényleg meseszerűek, de kellően teátrálisak is egyben.
A vörös az őszi és téli divatbemutatók kifutóinak királynője. Minden évben erősen jelzi jelenlétét mindenféle vörös kabát, dzseki és latex nadrág formájában. Az idei kifutók bizonyították, hogy idén télen a vörös teljes mértékben uralni fogja a hólepte utcákat. Vörös total look vagy egy intenzív egyrészes ruha? A döntés a tiéd. Total look vagy egy kifejező vörös kiegészítő? Milyen cipőt válasszunk a vörös outfithez? Ma eloszlatom a kétségeidet! A tervezők imádják a vörös színt A Bottega Veneta divatház vörös színnel örvendeztetett meg mindenkit a téli divatbemutatók során. A vérvöröstől és lédústól kezdve egészen a kifinomultig és nőiesig. A modellek vörös árnyalatú csipkés, piros ruhában vagy latex kabátban sétáltak végig a kifutókon. A Bottega Veneta teljes egészében a piros mellett tette le a voksát és büszkén mutatta be total look stílusait. Ha nem szereted túlzottan az ilyen nagy dózisú színeket, válassz egy piros ruhadarabot. Ha nem tudod milyet – olvass tovább! Alexandra Lapp és egy rövid lecke a vörös stílusról Meríts ihletet a vörös megjelenéshez a stílus mesterétől!
Mint a nagy balettekben, a történetben is van egy extrém, melodramatikus tulajdonság A piros cipő (összhangban van a filmen belüli balett és maga a film középpontjában álló Andersen-mesével). Ennek a furcsa, elvetemült szerelmi háromszögnek mindhárom része szilárdan tartja szenvedélyeit. Bár Vicky a végére úgy tűnik, megviselte az életre szóló táncolni akarás eredményeit, amikor először találkozunk vele, olyan heves, mint Lermontov vagy Craster. - Miért akarsz táncolni? - kérdezi tőle Lermontov, akit olyan helyzetbe kényszerítettek, amikor Vicky nagynénje egy show utáni partin megpróbálja táncra bírni a balettigazgatót. - Miért akarsz élni? azonnal válaszol. - Nos, nem tudom pontosan, miért, de… én kell - mondja fanyarul Lermontov. "Ez az én válaszom is" - válaszolja a lány, és egy kicsit hosszabb ideig tartja az elméjét. Ez a fajta szenvedély, amelyet mind a három játékos képvisel. Lermontov számára nincs más, csak a tánc, minden más zavaró tényező. Vicky vitathatatlanul ugyanezt érzi - az a tény is, hogy képes meggyőzni őt, hogy hagyja el Crastert.
A piros cipő a maga módján nagyon sikeres volt az Egyesült Királyságban a disztribútor állítólag gyenge marketingkampánya ellenére, valamint az Egyesült Államokban. Itt, A piros cipő eredetileg csak egy New York-i színházban nyitották meg 1948 végén, és több mint 2 millió dollárt gyűjtöttek ezen az egy helyszínen, mielőtt a Universal Pictures rájött volna, hogy az egész ország színházaiban jól járhat. fantasztikus vadállatok és hol találhatom őket könyv folytatása A sikere itt nem mondható le. Ha például rajongsz a klasszikus MGM musicalekért Egy amerikai Párizsban és Singin 'in the Rain (AKA a valaha készült legnagyobb film), köszönheted A piros cipő. Az 1948-as film nagyrészt egy zseniális balett-táncosra (Moira Shearer) és az intenzív kapcsolatokra összpontosít, amelyeket egy balett-impresszárióval (Anton Walbrook) és egy kezdő zeneszerzővel (Marius Goring) fűz. De a kép középpontja a balett művészet bemutatója, amelyben Shearer karaktere Hans Christian Andersen meséjének balett-adaptációjában táncolja a főszerepet.
Red Shoes Turns 70 A balett világa egy maroknyi filmkészítő számára jelentett villanáspontot a 21. század folyamán, évtizedekkel azután, hogy a művészeti forma meghatározóbb volt a populáris kultúrában. Az elmúlt pár évtizedben a balett alapította a nagy független filmeseket, Robert Altmantól 2003-as drámájáig. A cég Darren Aronofsky-nak a rémületével Fekete hattyú 2010-ben és Luca Guadagnino Dario Argento ikonikus, 70-es évekbeli rémtörténetének várható remake-jével, légszomj. De a balettfilmek legjobbja meghaladja sajátos mesterségét, és nemcsak ezeknek az újabb szerzőknek, hanem az egész mozi számára is hatalmas befolyással bír a művészet létrehozásának együgyű, szinte gyilkos szenvedélyének ábrázolásában, minden más ellenére. Ez egy olyan film, amely ma 70 éves, és örök marad: Michael Powell és Emeric Pressburger A piros cipő. (Ez a bejegyzés tartalmazza spoilerek mert A piros cipő. ) Hét évtizedes befolyás Mivel a balett már nem annyira elterjedt társadalmunkban, mint egykor volt, meglepő lehet ezt tudni A piros cipő nem csak Powell és Pressburger, az ismertebb nevén The Archers filmkészítő duó egyik utolsó hurrahája volt.
És ott van Julian Craster (Goring, egy másik íjász rendszeres, akit legismertebb szerepe a színészi mellékszerepe Élet-halál kérdése), egy bájos fiatal zenész, aki Lermontov kreatívcsoportjának részévé válik, miután rájött, hogy Lermontov eredeti zeneszerzője másolja művét. Ha hárman kizárólag balletikai munkájuk javítására hivatottak, az egy dolog lehet, de Julian és Vicky mindketten fiatalok, gyönyörűek és elbűvölték egymást, így nem sokkal később beleszeretnek. Lermontov számára ez nem fog sikerülni. Powell és Pressburger soha nem jönnek egyenesen arra, hogy azt sugallják, hogy szerelmes Vickybe. (Ha szerelmes, akkor ez valóban elvetemült kapcsolat és vitathatatlanul egyoldalú. ) Ami nyilvánvaló, az a birtoklási tulajdonság, amelyet Vicky-vel mutat fel, ami Craster kirúgására készteti, amint a romantikus kapcsolat nyilvánvalóvá válik. Egy ideig Lermontov elveszíti Crastert és Vickyt is, aki kilép a társaságból és megnősül. De elég hamar Lermontov meglátogatja és könyörög, hogy térjen vissza társaságához.