fenyő iván, lakástalkshow, lovász lászló, viasat3 15
Iratkozzon fel hírlevelünkre! Értesüljön elsőként legfontosabb híreinkről! TERMÉKAJÁNLÓ #vita #Ördög Nóra Napi horoszkóp: a Mérleg gyógyulását támogatják most az égiek, Halaknak üldözési mániája van, a Baknak változtatnia kell az életén A nyár egyik legnagyobb trükkje: ezért kenj borotvahabot a testedre A fiú két nappal a megismerkedésük után megkérte a kezét. Sebestyén Balázs kíméletlenül odaszólt Friderikusz Sándornak. Ami utána történt… Horoszkóp: csillagjegyed szerint ha ebben a korban házasodsz, életre szóló boldogság vár rád Kivitte a szappanos vizet a leanderekhez a kertész barátnőm. Olyat tett velük, hogy azóta már szépek és tele vannak virággal Ezt teszi a paradicsom a szervezeteddel, ha ezt előbb tudtuk volna… Mintha átok ülne ezen a 3 csillagjegyen! Ennyire nincs szerencséjük a szerelemben Ebben a fagyiban van a legkevesebb kalória, és még irtó finom is Kiskegyed - AKCIÓK Megjelent a Kiskegyed Konyhája júliusi száma (X) Mentes receptekkel jelent meg a Kiskegyed Konyhája különszám (X) Megjelent a legújabb Kiskegyed Konyhája (X) FRISS HÍREK 20:08 19:45 19:20 18:55 18:31
Az óda Az óda görög eredetű szó, az antik költészetben az isteneket és hősöket dicsőítő költeményeket nevezték így. Emelkedett, ünnepélyes hangvételű költemény választékos formában. Hangneme a pátosz, s mindig lelkesítőleg hat; kitűnik mély gondolati tartalmával: magasztos eszmék, nagy tettek, hazaszeretet, az emberiesség a témái. A megszólított gyakran megszemélyesített fogalom, allegorikus alak vagy kiemelkedő személy. Logikai érvelésre emlékeztető versfelépítés: általános tétel képekkel való szemléltetése. A zárlat magyarázó, tanító célzatú (általában erkölcsi célzatú). József Attila: Óda József Attila Óda c. költeményét (1933) egy rövid szerelmi fellángolás váltotta ki a költőből Lillafüreden. A futóismeretség nem valóságos szerelmi kapcsolat, inkább csak felvillanó lehetőség volt, alkalom arra, hogy mélyen élő szerelmi igénye, vágya elementáris erővel feltörjön. Mint több ez időben keletkezett verse, ez is a valóságból vett helyzetképpel indul, megteremtve az eszmélkedés, az emlékezés szituációját.
Kevésbé ismert tény, hogy az egyik legkedveltebb magyar üdülőhely kulturális központként is funkcionált és közismert alkotások színhelyéül szolgált. A film és az irodalom révén Lillafüred a magyar kultúra térképén is méltó helyet foglal el. Itt ülök csillámló sziklafalon – kezdődik a leghíresebb és a legszebbnek tartott magyar költemény egyike, József Attila Óda című verse. A csillámló sziklafal és a pár sorral később említésre kerülő Szinva patak egyértelművé teszi a költő viszonzatlan szerelmi történetének színhelyét: Lillafüred. Az Óda keletkezési dátuma is arra utal, hogy József Attila nem véletlenül keveredett Budapestről a Hámori-tó partján épült lillafüredi Palotaszállóba: 1933-ban ugyanis itt rendezték az országos írótalálkozót, ahol a Nyugat színe-java felvonult. Az 1930-ban átadott neoreneszánsz stílusú nagyszálló addig jószerivel ügyvédeket, orvosokat, nagykereskedőket, igazgatókat és politikusokat fogadott, de '33 júniusában olyan nevek is felkerültek a vendéglistára az íróhét révén, mint József Attila, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kassák Lajo s, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!
A következő részben az elragadtatott hangvételű, hatalmas látomás után a beszélő ismét visszatér a múlékony emberi lét világába. úgy érzi, hogy a szavak szánalmasan keveset mondanak, és a hegeli szemlélettel összhangban úgy látja, hogy az egyedi, a konkrét lét még szavaiban is mulandó és töredékes a benne megjelenő tisztább, elvontabb általánossal szemben: "A lét dadog, / csak a törvény a tiszta beszéd". Majd ismét fellobban a szenvedély, minden eddiginél erősebben feltör az eddig csak közvetetten kifejezésre jutó vágy a feloldást jelentő nő után. Ez az önkívülettel határos, szinte már fájdalmas és reménytelen, kétségbeesetten könyörgő-követelő indulatkitörés a vers szerkezeti csúcspontja. A "lágy bölcső, erős sír, eleven ágy" kifejezések a szerelemben való megsemmisülés és újjászületés misztériumát is felidézik. Mindhárom fogalom asszociációk útján visszautal az előző rész végén szereplő "öntudatlan örökkévalóság"-ra, a vágy tulajdonképpeni céljára. A zárójelbe tett szakasz a bántófényesség, a magasban csattogó szív képeivel az öröm és az ámulat eksztázisát érzékelteti, de ezzel együtt a viszonzatlan szerelem félelmét, az elveszettség kétségbeesett állapotát is kifejezi.
Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad. ) 1933. június
Leírás és Paraméterek ÓDA 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!