Interaktív gyermekelőadás Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátéka alapján Aki nagyban vitáz, kicsiben is vitéz! Petőfi irodalmi hőse Kacsóh Pongráctól kapott olyan muzsikát, amely nekünk, magyaroknak a legkedvesebb. Jelen műsorunk a jövőt kívánja alapozni: olyan rendszeres matiné-előadásokat kínálunk, melyek később az Eiffel Műhelyház mellé épülő Közlekedési Múzeumba érkező családok számára is kiváló zenés kikapcsolódást nyújthatnak. Az Opera Gyermekkarának szólistái, valamit kis kardalosai és persze, a vendégek mind Andrássy Frigyes szerkesztő-mesélő vezetésével teszik meg Petőfi és Kacsóh szereplőinek útját egy rövid órában. Kacsóh Pongrác: János vitéz János vitéz, Iluska, Bagó, a Francia király és a Francia királylány szerepében a Magyar Állami Operaház Gyermekkarának szólistái. A Nyáj, a Haramiák, a Huszárok, az Óriások és a Tündérek szerepében a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei. ALKOTÓK Rendező: Harangi Mária Szerkesztő: Andrássy-Neuenstein Frigyes Koreográfus: Vetési Adrienn A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett MNBI művészeti vezetője: Radina Dace Beszédtechnika tanár: Szabó Hella SZEREPOSZTÁS Mesélő: Kőrösi András A francia király: Andrássy-Neuenstein Frigyes Közreműködik (zongora, ének): Andrássy-Neuenstein Krisztina Közreműködnek a Magyar Állami Operaház Gyermekkarának szólistái Közreműködnek továbbá a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei
I. felvonás A falu végén búcsúznak a leányok a hadba induló huszároktól. A háromszínű lobogóra a piros pántlikát Iluska, a falu legszebb virágszála köti rá. Szegény Iluskát halálra kínozza gonosz mostohája: a kis árvának egyedüli öröme, minden boldogsága Kukoricza Jancsinak, a derék bojtárlegénynek szerelme. De ennek az idillnek is végeszakad. A gonosz mostoha pénzért felbéreli a falu csőszét, hogy hajtsa a tilosba Jancsi nyáját, és mikor ez megtörténik: Jancsinak menekülnie kell a nép dühe és a reá váró büntetés elől. Búcsút vesz Iluskájától, felcsap huszárnak és megy világot látni, de megígéri szerelmesének, hogy soh'sem feledkezik el róla, és száz halálból is visszajön érte, kis menyasszonyáért. II. felvonás A franczia király udvarában nagy a szomorúság: a török megnyerte a csatát, veszendőbe a francziák királyának koronája, országa. Ekkor megérkezik hős huszáraival János vitéz - aki sok hőstettéért nyerte ezt a nevet - és a szép franczia királyleány kérésére vállalkozik az ország megmentésére.
A gyermekeknek szánt operett-előadás, ugye, már eleve nehéz műfaj, hát még akkor, ha a színpadi produkció, mondhatni, az épített környezetre is rálicitálva idézi fel letűnt történelmi és esztétikai korszakok világát. Palcsó Sándor rendezése eleve nem lehetett mesteri, legfeljebb tán játékmesteri, s ami abból most a színpadon érzékelhetővé válik, az leginkább valamiféle bizarr időutazás jegyeit mutatja. "Becsületes magyar ember nem hímez, nem hámoz" - énekli belépőjében a pásztorok királya, s ennek szellemében a kritikusnak sem lehet elhallgatnia, hogy a cselekményt nyitó toborzási jelenet egészen alacsonyan indította az előadást. Az csak a kisebbik gond volt, hogy a strázsamesteri egyenruha szűknek tűnt Sárkány Kázmér számára, de az már a nagyobbik, hogy az énekes vokális produkciója minden várakozást alulmúlt, s hogy Sárkány prózai játékának allűr-népszínmű jellegét egy-kettőre a gonosz mostoha (Sánta Jolán), de még az énekszámait hatásosan abszolváló Bagó, azaz Szegedi Csaba is átvette.
A tóból virágok, rózsák nőnek, és előtűnik a tündérek birodalma, ahol Iluska a tündérkirálynő. A két szerelmes boldogan talál egymásra és Jancsit rábírja Iluska, maradjon meg Tündérországban a tündérek királyának. Jancsi beleegyezik, de mikor a távozó Bagó szomorú nótája felcsendül a furulyán, nem bír magával, és utána rohan, haza, szép Magyarországba. Iluska sem maradhat, hasztalan kérlelik a tündérek, Jancsija után siet, és együtt, egymást átölelve, örök szerelemben egyesülve érkeznek haza, estének idején, a faluvégre, lluska jól ismert kis házába. Bagó siratva elvesztett boldogságát lepihen a patak partjára. Magyar Színpad, 1904. november 18.