A várúr (Hollóárnyék-trilógia 2. ) leírása Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet. Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes. A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani. "Lényegében 2014 legjobb hősi fantasyje" Fantasy Book Critic
Úgyhogy bár élveztem ezt a 700 oldalt, közben kicsit bennem van, hogy mit vesztettünk (vagy legalábbis, hogy mi változott) az első részhez képest. Ezek után pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy merre indul tovább Anthony Ryan. Miután már annyi érdekes szereplőt ismertünk meg, kétlem, hogy visszatérne az első rész nyugodt, magával ragadó, egynézőpontos stílusához – viszont közben abban is reménykedek, hogy a harmadik részre megint valami újat mutat az amerikai szerző. Hiszem, hogy képes még tovább variálni az "epikus fantasy" fogalmát, képes újfent egy olyan koncepciót váltani, amire a legkevésbé sem számítanánk: a tehetség mindenképpen megvan benne, legfeljebb abban reménykedek, hogy kicsit visszább fogja a tollát. Én mindenesetre ott leszek a zárásnál is.
Az aktuális problémák tárgyalása unalmas didakticizmusba és keveset mondó coelhoi bölcselkedésbe fullad végül. A történet szerkesztése az első kötetét követi. Az első fele bemutatja az olvasónak az alapkonfliktust és a szereplőket, akik aztán a regény szinte mértani közepéig a jól kiszámítható, számukra kiszabott utat járják be Ryan világában, utazásukkal pedig eltűntetik a térkép fehér foltjait, vagyis tovább épül az első kötetben csupán néhány részletében megismertetett világ. A regény közepén aztán minden eddig felrajzolt ív gyökeresen megváltozik, s ez hidegzuhanyként éri az olvasót (holott ennek a trükknek már az előző kötetben is nagy eséllyel bedőlt). A már A vér énekében is búvópatakként olykor-olykor előkerülő sötét, fenyegető erő még definiáltabbá válik, ezáltal előkészítve a befejező kötet mindent eldöntő, a világot átalakító történéseit. Meglátásom szerint Anthony Ryan egyszerre szeretett volna dögös fantasy történetet és metsző társadalomkritikát írni, ám ezek közül csak az első sikerült.
Ajánlja ismerőseinek is! Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet. Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes. A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.. Fordítók: Matolcsy Kálmán Borító tervezők: Frédéric Perrin Kiadó: Fumax Kiadó Kiadás éve: 2015 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Kinizsi Nyomda ISBN: 9786155514210 Kötés típusa: kemény papír Terjedelem: 712 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 14.