Nincs rossz szándékom, nincs bennem rosszindulat, ezzel szemben mégis kapok rosszindulatú, bántó megjegyzéseket. Persze név nélkül általában, és persze sokszor úgy, hogy el sem olvassák amit írok, csak átfutják. Sokszor rosszul értelmezik az írást, és sokszor szó szerint hülyeségeket írnak. De a blogolás ezzel is együtt jár. El kell fogadni mindent, a negatív érzéseket, megjegyzéseket, és kritikát is. Én azt gondolom a negatív kritika jó. Kell az ellenvélemény, kell a más vélemény, de főleg kell a felismerés, hogy boldog ember nem bánt egy másikat. Csakis az, akinek hiányérzete van, akinek valami nem sikerül, aki irigy, aki nem találja helyét a világban. A boldog és elégedett ember nem bánt, pusztán megjegyez valamit. Így mindig megköszönöm a negatívumokat is, mert az is öröm ha olvasnak, még ha nem is tetszik mindenkinek.
Már-már közhelynek számít a fenti kijelentés, hiszen a mai internetes világban folyton a szemünk elé kerül a fenti mondat. Ennek ellenére vagy éppen ezért érdemes elgondolkodni rajta. A boldog ember elégedett az életével. Nem biztos, hogy megvan mindene, mégis úgy érzi, hogy nem szenved hiányt. Természetesen vannak dolgok, amik nem tökéletesek az életében, de ezt nem úgy éli meg és nem úgy látja, hogy mije nincs, hanem elérendő célként lebeg a szeme előtt, mert a boldog embernek vannak céljai. Nem ül a babérjain és várja a csodát, hanem hittel és akarattal tesz azért, hogy a meglévő helyzetet fenntartsa, illetve jobbá tegye. Csak az ostobák hiszik azt, hogy tétlenül bármi az ölükbe hullhat. Ők a bajaikért, a problémáikért mindig másokat okolnak, mindig külső hatást sejtenek a rossz mögött, mivel más a hibás, így haragra gerjednek és az általuk hibásnak vélt embereket támadják, bántják. Ha nincs konkrét személy, akit támadhatnának, akkor gyakran az egész világot ellenségnek tekintik és ennek megfelelően bánnak az emberekkel.