(Az égitestcsoport nem azonos a Neptunusznál távolabb mozgó, a Plútó és társai alkotta Kuiper-övvel. ) Lehetséges tehát, hogy meg egy hatalmas törmelékzóna van a Naprendszer külső vidékén, amelyet eddig az ott lévő égitestek halvány mivolta miatt nem vettek észre, azaz talán kisbolygóövből is kettő van. Véletlenek a bolygórendszerben A sok érdekes jelenségre egyelőre nincsenek pontos magyarázatok. Felmerült, hogy a véletlenszerűen zajló becsapódások maguk is jelentős eltéréseket okozhatnak az egyes égitestek között, és erősen befolyásolhatják azok korai fejődését. Egy-egy nagyobb kataklizma nyomán akár új égitestek is születhetnek, avagy a robbanástól elferdült forgástengely járhat később éghajlati kilengésekkel. Az égitestek víztartalmát is erősen befolyásolhatják az ütközések, a Földre is sok vizet hoztak a becsapódó objektumok. Gyulai Hírlap - A Naprendszer bolygóinak kialakulása. Az égitestek összeállásának végén zajlottak a legnagyobb ilyen kataklizmák. Amelyik planéta több nagyobb ütközést szenvedett el, annak például lényegesen nagyobb lehet víztartalma (és ideális esetben óceánjai lehetnek), mint amelyeket véletlenül elkerülték az ilyen ütközések.
A Föld Holdja túlságosan nagy, a Mars mágneses tere túl gyenge, a Vénusz visszafele forog, az Uránusz pedig majdnem gurul a pályáján. A csillagászok még ma sem értik, hogy átlagosnak vagy kivételesnek tekinthető a Naprendszer. Kezdjük ott, hogy maga a Föld is szokatlan égitest a Naprendszerben. Folyékony víz és élet van rajta, messze a legerősebb mágneses térrel rendelkezik a kőzetbolygók (Mekúr, Vénusz, Mars) között, és hatalmas hold, a Hold kering körülötte. Belső szomszédja, a Vénusz majdnem ugyanakkora égitest, hasonló távolságra van a Naptól, és anyaga, belső összetétele is emlékeztet a Földére. Ugyanakkor a Vénusznak a Földnél sokkal vastagabb légköre van, felszínén 450 Celsius-fokos forróság uralkodik, és nincs globális mágneses tere - ráadásul a többi bolygóhoz képest ellentétes irányba forog. A legbelső, a Naphoz legközelebbi Merkúr első pillantásra erősen hasonlít a Holdra, de valójában sok szempontból különbözik tőle. Mozaik digitális oktatás és tanulás. Az "anomáliát" különösen magas vastartalma képviseli. A Merkúr közel fele akkora tömegű, mint a Mars, sok vasat tartalmaz, lassabban is forog a Marsnál - mégis mágneses térrel bír.
A mintegy 100 kilométeres ősi szikladarabok jégkristályokból álltak, a vízgőz egy része pedig kondenzálódott a porszemcséken. Csakhogy a gázlemezben megtalálható volt az alumínium 26-os tömegszámú radioaktív izotópja, amely a vízben még gazdag szikladarabokba kerülve belülről felhevítette azokat. Ennek nyomán láva és víz képződött, utóbbi a hőség hatására elpárolgott. Kemények a Naprendszer maradék rejtélyei. Utána félmillió éven át nyugalom volt a Naprendszerben, mielőtt a bolygóképződés második hulláma megindult a külső régióban. Új bolygóelemek alakultak ki porrészecskékből, amelyek a Nap irányába mozogtak. A külső és belső Naprendszer határán a radioaktív alumíniumizotóp nagy része már szétesett, így itt kevés illékony elem tudott elpárologni. Ez utat nyitott a gáz- és jégóriások kialakulása számára. "A külső Naprendszerben a bolygók kialakulása később kezdődött, de jóval gyorsabban fejeződött be, a belső bolygóknak lényegesen több idő kellett" – mondta Tim Lichtenberg, az Oxfordi Egyetem tudósa, a tanulmány vezető szerzője.
Talán egy ősi robbanás keretében szétdarabolt objektum bőséges anyaga övezi a Szaturnuszt - de erre egyelőre nincs bizonyíték. A bolygók forgástengelyének és mágneses terének összehasonlítása (Northern Arizona Astrobiology Club, Koerner) A Föld érdekességei közül a Hold létét sokan elemezték. Ma már tudjuk, hogy a Holdat egy ősi, Mars méretű objektummal bekövetkezett hatalmas ütközés során kiszórt anyag alkotja. Mindezt kivételes események tartják, mivel igen kicsi lehetett egy ilyen ütközésre az esély. Ugyanakkor nem ez az egyetlen nyoma a hatalmas ősi ütközéseknek. Talán a Vénusz is elszenvedett egy hasonló kataklizmát - ennek folyományaként lassult le és fordult meg tengelyforgása. A Merkúr anomálisan nagy vasmagját szintén egy ősi becsapódás nyomán leszakadt külső rétegei hagyhatták hátra. Az apró égitestek megfigyelése alapján nemrég felmerült, hogy a Neptunusszal azonos pályán sok kisbolygó vagy üstökösmag keringhet. Ezek dinamikai helyzetüket tekintve a Jupiter előtt és mögött 60 fokkal haladó, úgynevezett trójai kisbolygókra emlékeztetnek.
A belső naprendszerben négy kőzetbolygó (a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars), a külső naprendszerben négy óriásbolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) alakult ki. A kőzetbolygók kérge szilikátos, a gázbolygók viszonylag kis szilárd magját hatalmas hidrogén? hélium légkör veszi körül. A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja. A belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter között, a külső ún. Kuiper-öv pedig a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el ellipszis alakban a Nap mint gyújtópont körül. Ezekben az övekben található öt olyan objektum, amelyek egy 2006-ban bevezetett égitesttípus ma ismert első tagjai, a törpebolygók: a Ceres, a Plútó, a Haumea, a Makemake és az Erisz. Hat bolygónak és három törpebolygónak természetes kísérői is vannak, ezeket holdaknak nevezzük. A holdakon kívül az óriásbolygók körül gyűrűk, gyűrűrendszerek keringenek. A rendszerben vannak szabadon keringő testek is, ezek az üstökösök, a kentaurok és a mindenütt jelenlévő bolygóközi por.
Kövesházi Kalmár Elza (1876-1956), New Hungarian Quarterly, 1988/112. L. L. : A bronzba öntött mozdulat. Kövesházi Kalmár Elza Emlékkiállítás, Művészet, 1988/8. Egy elfelejtett magyar szobrásznő Fülep Lajos: KÖVESHÁZY-KALMÁR ELZA Művészet, 1908 Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny. Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp. ], Béta Irodalmi Rt., [1937]. Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. Magyar művészeti kislexikon. Körber Ágnes. Bp., Enciklopédia Kiadó, 2002. Magyar életrajzi lexikon I-II. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. Magyar Nagylexikon. Élesztős László (1-5. k. ), Berényi Gábor (6. ), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Révai Új Lexikona. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Új magyar életrajzi lexikon. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Kövesházi Kalmár Elza: Csicsibua 2019-01-16 A titokzatos című, oltárszerű – de akár síremléknek is beillő – szobor a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításán szerepel, amely a 20. század első felének életreform mozgalmait, illetve e mozgalmak és a különböző művészeti ágak, művészcsoportok néhol nyilvánvaló, néhol rejtett összefüggéseit hivatott feltárni. (A felhalmozott izgalmas dokumentumok, tárgyi emlékek és műalkotások elképesztő mennyisége egyébként inkább megnehezíti, mint segíti az átlátást, inkább csak bepillantást enged abba a különleges kapcsolati hálóba, ami a századelő reformgondolkodóit ezer szálon összefűzte. ) Kövesházi Kalmár Elza műve maga is egy sarokban rejtőzik, ott, ahol a környező falakat táncfotók borítják. Az aranyos fényű, patinás fa talapzaton álló alabástrom szobor három stilizált alakot formáz, akik egy ismeretlen szertartás rituális mozdulataival kapcsolódnak egymáshoz. A csúcsos süveget viselő központi figura tartása és szabályos redőkben leomló ruhája istennőt vagy papnőt sejtet; a ruharedőkből két másik alak bontakozik ki – mintha épp most látnának napvilágot.
Későbbi plasztikai tanulmányaihoz a müncheni év teremtette meg az alapot. 1898-ban kezdett mintázni, rövid ideig Hermann Hahn korrigálta. Első plasztikái mellett iparművészeti alkotásokat és színes litográfiákat készített. 1900-tól állította ki műveit, melyekkel itthon és a külföldön rendezett reprezentatív magyar tárlatokon szerepelt (1923: Oslo; 1924: Bécs; 1927: Fiume; Firenze; 1929: Genf; 1930: Washington). Ebben az évben Párizsba utazott, majd hat hónapot Firenzében töltött, ahol később hosszabb ideig élt (1902-1903 és 1905-1909). 1909 és 1912 között Bécsben, 1914-ig Párizsban tartózkodott. Az I. világháborúban több mint két évig Albániában és Montenegróban dolgozott ápolónőként. A háború után rövid ideig Salzburgban, 1920-tól haláláig Budapesten élt. Szerteágazó munkássága során grafikákat, iparművészeti tárgyakat, fa-, bronz-, réz kisplasztikákat, síremlékeket, kút- és mauzóleumterveket, majolika- és kőszobrokat, festett viaszminiatűröket egyaránt alkotott. Kőszobrait maga faragta.
Egyik fő ihletője a tánc, a mozgás volt. Művészeti társulati tagságok [ szerkesztés] 1907-től a KÉVE, 1925-től a Spirituális Művészek Egyesülete, 1926-tól az Új Művészek Egyesülete tagja. 1928-ban a bécsi Künstlerbund Hagen külföldi levelező tagjává választották. Részt vett a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének elnöki tanácsa munkájában is. Egyéni kiállítások [ szerkesztés] 1901 • Királybazár, a Műbarátok Köre kiállítása [Katona Nándorral, Szinyei Merse Pállal] 1904 • Galerie Miethke [Raffaellivel], Bécs 1909 • Könyves Kálmán Szalon [Olgyay Ferenccel] 1988 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár. Válogatott csoportos kiállítások [ szerkesztés] 1946 • Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1947 • Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1954 • Magyar kisplasztikai és grafikai kiállítás 1800-1954, Ernst Múzeum, Budapest 1965 • A századforduló művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1984 • A KÉVE.