Csakhogy a Rossz versek minden szélsőséges szubjektivitása ellenére szerencsére nem, vagy nem csak a nőkkel megállaás nélkül nyüglődő Merthner Tamásról/Reisz Gáborról szól, hanem rajta keresztül egy csomó más klassz és fontos dologról. Például arról, hogy a szerelem mennyire önző tud lenni. De annyira önző, hogy simán végig lehet úgy szenvedni egy életet lebénító szerelmi csalódást úgy, hogy az ember igazából egy kicsit sem érdekli a másik, aki miatt elvileg annyira hú de borzasztóan szenved. Míg Reisz az első filmjében - minden öniróniával együtt - eléggé elszálltnak tűnt önmagától/a főszereplőjétől, a Rossz versekben sokkal kegyetlenebb saját magával/ az alteregójával. A vígjáték minden snittje azt üzeni ugyanis, hogy a szerelem annyira önző dolog, hogy igazából bőven elég hozzá egy ember, főleg ha megfelelően sajnálja magát. Annáról, a csajról ugyanis konkrétan nem tudunk meg semmit. Neki itt aztán nemhogy lapot nem osztottak, de szövegkönyvet sem, mert az összes megszólalása elférne egy villamosjegyen, de ami még fontosabb, a rendező-főszereplő-zeneszerzőt láthatólag még az áltis énekkarvezető férfitanára is sokkal jobban érdekli, mint ő. Nézőpont kérdése, hogy az ember ezt az érdektelenséget a film hibájának vagy erényének tartja, a csajomat például kifejezetten idegesítette a nők látványos semmibevétele és a rendező önsajnáltató önzése, én viszont az öncsonkító őszinteség bizonyítékaként jól mulattam rajta.
A VAN a kapunyitási pániktól kezdve a kelet-európai tengés-lengésen át a mindennapi szerencsétlenkedésekig megdöbbentően pontos generációs életképet vázolt fel. A Rossz versek elméletben kibővíti a VAN -ban megalapozott szorongást azzal, hogy a főszereplő férfi és az országunk pszichéjének vizsgálata nemcsak a jelenlegi helyzet bemutatásával történik, hanem a különböző korszakokra való visszaemlékezéssel. Azonban a nagyobb merítés mégis kevesebb mondanivalót hoz magával, így a film a beteljesítetlen potenciál problémájával küzd. (Ilyen szempontból mégis összehasonlítható Ujj Mészáros X – A rendszerből törölvé jével, hiszen az is a múltban, nevezetesen a rendszerváltásban kereste a mai elkeserítő helyzet gyökerét, de nem igazán tudott bármi újat megfogalmazni a témában. ) Bár a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan is személyes film volt, a Rossz versek sokkal inkább szól Reiszről, mint az egész harmincas értelmiségi generációról. Már az is erre erősít rá, hogy maga a rendező alakítja a főszereplőt, és a VAN -ban tucatszámra megtalálható tipikus mindennapi szituációk is mellékes szerepet kapnak az álomszerű jelenetekhez képest.
Egyszerre több és kevesebb is a Rossz versek a VAN -nál: Reisz Gábor szélesebben merít, mégis kevesebbet markol. De továbbra is végtelenül szórakoztató. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! 2014-ben a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan látszólag a semmiből érkezve hatalmasat robbant. A magyar film tetszhalott állapotban lebegett éppen: vagy súlytalan játékfilmek készültek, vagy emészthetetlen művészmozik. A VAN viszont kilépett ebből a mederből: fanyar humorral, nagyfokú öniróniával beszélt egy generáció minden problémájáról. És a nemzedék imádta, megnézte a moziban, akár többször is. Aztán a hírnév hátán a film eljutott más nemzedékek tagjaihoz, akik értetlenül álltak előtte. Egy idő után világossá vált: ha a néző nem tud azonosulni a főhőssel, Szentesi Áronnal, akkor számára a VAN nemhogy értelmetlen, de felháborító. Mert mégis minek kell piedesztálra emelni egy ilyen fickót? Biztos vagyok benne: a Rossz versek ugyanilyen megosztó lesz. A film egyik meghatározó jelenetében a főhős az égnek emeli a tekintetét, és villámokkal súlyosbított esőben azt üvölti: " Én egy Szarjános vagyok! "
Azonban a megnövelt szubjektivitás ellenére sem nehéz azonosulni Tamással. Ki nem próbált volna a múltjában kutakodva rájönni, hogy miért érzi magát nyomorultul a jelenben? Ki ne tette volna fel a kérdést, hogy hol lenne most, ha a tizen-/huszon-/harmincas énje nem egy álom kergetésével – vagy éppen feladásával – töltötte volna el az értékes éveket? Ki ne érezte volna úgy, hogy ha a múltbéli énje meglátná azt, ami lett belőle, dühében hasba rúgná? A Rossz versek tele van jó szkeccsekkel, azonban az összképet szemlélve mi is ugyanolyan tanácstalanok maradunk, mint Tamás. A film kiváló játékteret szolgáltat Reisz sokrétű kreativitásának megcsillogtatásához, de a cselekmény még a szintén egymásra dobott ötletekből építkező VAN -hoz képest is csak félig-meddig van felépítve. Végső soron mégis örömteli a tudat, hogy van egy ennyire izgalmasan egyedi rendezőnk, mint Reisz Gábor. Néha csapongó, néha önismétlő, de a miénk. És milyen jó, hogy a miénk.
Merthner Tamás nyomozni kezd a saját életében, és időben, térben és hangulatban ugrálva keresi azt a fontos Valamit, ami útközben elveszett. Vagy lehet, hogy nem is volt meg soha? Fantasztikusan játékos és szabad alkotás a "Rossz versek", és a maga módján mégis példásan rendezett. A cselekmény egyértelműen halad előre, nem vagyunk elveszve az időben. A történet egy szakítással kezdődik: Tamást elhagyja a barátnője, és ez a majdnem elviselhetetlenül fájdalmas esemény indítja el a nyomozást. Vajon mi romlott el és mikor? És ki tehet róla, hogy így lett? Nagyon jó és vicces jelenet, amikor a különböző életkorú Tamások egymásra mutogatnak: – A vízilabdázást te hagytad abba! – vádolja a 14 éves a 17 évest. A nagy belső expedíció közben előkerülnek az élet legnagyobb kérdései: elsősorban és minden életkorban a szerelem, Ziták, Annák, Mónikák, a gyerekkor; a szülőkhöz, egy fontos nagynénihez, a városhoz, a történelmi korhoz való viszony. Na és a hivatás, a "mi lettél, ha nagy lettél? " nyomasztó kérdése is.
Most már bevallhatom, hogy Reisz Gábor azonnal kultikussá vált elsőfilmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - ahelyett, hogy az ismerőseim kétharmadához hasonlóan remekül elszórakoztatott volna - engem inkább felhergelt és kis híján kihozta belőlem az okoskodó Szomszédok-szereplővel keresztezett Facebook-kommentelő KDNP-s taxist, annyira idegesített az élhetetlen balfasz főszereplője. Nem önmagában az idegesített persze benne, hogy a főhőse semmittevő, hiszen én a Semmittevés Aranykorában, a nyolcvanas-kilencvenes években szocializálódtam, abban a soha vissza nem térő aranykorban, amikor a velem nagyjából egykorúak többsége úgy tudott életvitelszerűen bulizni, meg délig aludni, hogy közben elvszerűen nem csinált semmit, mármint egyáltalán nem dolgozott, soha nem is tervezett dolgozni vagy úgy általában csinálni is valamit, és csak annyit járt be az iskoláiba, ha voltak, hogy ki ne rúgják véletlenül. Hanem az hergelt fel, hogy a VAN-t pont olyannak éreztem, mint azokat az aljas aranyoskutyás filmeket, amik csak és kizárólag azzal akartak megvenni, hogy milyen cuki, szőrös és búbánatos tekintetű a főszereplőjük.
Olyasmi, mint egy bomba a repülőtéren.
Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. Elfogadom Nem fogadom el. Adatkezelési tájékoztató
Főoldal Családi Képgaléria Budapest tudnivalók képekkel Locsolóversek húsvétra sok-sok Húsvéti képek, tudnivalók Szerelmes SMS gyüjtemény Idézetek Ballagásra Anyák napjára szép idézetek Anyák napi versek, képeslapok Gyermekversek Gyermek mondókák 1. Gyermekmondókák 2. Cicás képek Kutyás képek Gyermeknap vicces aranyos baba képek Diddle egerek Micimackó képek Mikulás-karácsony képek Mikulásról tudnivalók, versek Karácsonyi versek, idézetek Karácsonyi képek 2 Gyermekversek 2.
: Idézet katalógus. Idézetek gyűjteménye, idézetküldő portálok témakörök szerint kategorizálva. Gyűjteményünkben 419 válogatott idézetek témakörhöz kapcsolódó link közül válszthatsz!
- EztFigyeld Blog | Keresd az igazit! A legjobb vicces képek, videók. Poems Boci!