Az EHT kollaborációt jelentős mértékben támogatta az Európai Kutatási Tanács (European Research Council), és a németországi Max Planck Társaság. "Nagy örömünkre szolgál, hogy az ESO az elmúlt évek során ilyen fontos szerepet játszott a fekete lyukak és különösen az Sgr A* titkainak feltárásában" – számol be Xavier Barçons, az ESO főigazgatója. – "Az ESO nem csak az ALMA és APEX műszerekkel járult hozzá az EHT sikereihez, de a többi chilei obszervatórium korábbi, a galaxisunk központjával kapcsolatos fontos tudományos eredményére is szükség volt ehhez az új felfedezéshez" [2]. Méretbeli összehasonlítás a 2019-ben publikált M87* és a frissen közzétett Sgr A* fekete lyuk között. A képen a Naprendszerbeli méretek is fel vannak tüntetve, mint például a Merkúr vagy a Pluto pályája, valamint a Voyager 1 Naptól való távolsága. Az M87 galaxisban található "monstrum" szinte a Naprendszer méretével megegyező, a Sgr A*-nál 1000-szer nagyobb tömegű. Fotó - EHT collaboration. Források [1] [2]
Hatalmas eszközzel vizsgálták a fekete lyukat A kutatók nem bízták a véletlenre megfigyeléseiket, az Eseményhorizont Teleszkópot ugyanis azzal az ígérettel indították útjára, hogy az eszköz nemcsak a fekete lyuk és más jelenségek dokumentálásában, de az univerzum alaposabb megismerésében is nagy szerepet játszik majd. A cikk az ajánló után folytatódik Ahhoz, hogy a Sagittarius A* fekete lyuk felől érkező rádióhullámok közül kiszűrhessék a releváns jelzéseket, elemezzék az adatokat, majd létrehozzák a fotókat, olyan berendezésre volt szükség, ami még egy szuperszámítógép teljesítményét is felülmúlja. Az ETH átmérője ezért lényegében akkora lett, mint maga a Föld. A teleszkóprendszer 2006 óta működik, azóta pedig egyre több virtuális teleszkóp csatlakozott hozzá többek közt Európából, Amerikából és a Déli-sarkról. Ekkora kapacitással pedig a jövőben még többet megtudhatunk a rejtélyes univerzumról. Április 11-én befejeződött az Event Horizon Telescope nevű projekt fő adatgyűjtési fázisa, aminek célja, hogy a saját galaxisunk, azaz a Tejútrendszer magjában, a Sagittarius A* rádióforrás közelében feltételezett szupermasszív fekete lyuk eseményhorizontját fényképezze.
© MeerKAT Nem tűnik túlságosan nagy dobásnak, ugye? Mintha egy esti felvételt akart volna készíteni valaki, de beremegett volna a keze, miközben a gép exponált, emiatt pedig csak elmosódott fényeket látni. Pedig valójában tényleg egy komoly tudományos munka eredményét láthatjuk. A nagyobban itt látható fotó a Tejútrendszer közepén található fekete lyuk, a mintegy 25 ezer fényévre található Sagittarius A környezetét ábrázolja. A képet a dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóp-rendszerrel sikerült elkészíteni: a vevők segítségével összegyűjtötték a világegyetemből érkező rádióhullámokat, majd azok segítségével elkészítették a fent is látható végeredményt. A tudósok közlése szerint a kép közepén látható legfényesebb folt mintegy 1000 fényév átmérőjű, a közelében lévő kisebb foltok pedig szupernovák vagy épp formálódó csillagok. A felvételen jól látni azokat az 1980-as években felfedezett különleges, hosszú, vékony és mágneses "szálakat", amelyek sehol máshol nem láthatóak a galaxisban. Hogy pontosan hogyan keletkeztek, azt egyelőre még a tudósok sem tudják, látni azonban már látják.
Animációnk a Dolomitok hegyláncainak látványával indul, ezen keresztül szemlélteti a képek csoportosításának és összeátlagolásának a technikáját, amit a csillagászok a Tejútrendszer központi fekete lyukának, a Sagittarius A*-nak a megörökítésekor is alkalmaztak. A videó bemutatja, hogy egy hosszú megfigyelési sorozatból miért és hogyan nyerhetünk több különböző lehetséges képet a hegyvonulatról. A különféle egyedi felvételeket négy csoportba soroltuk. Ezek mindegyikéhez tartozik egy függőleges oszlopdiagram, amely mutatja, hogy melyik csoportba hány egyedi felvétel került. Ezeket a csoportokat ezután összeátlagoljuk, méghozzá a hozzájuk tartozó képszámlálóval, vagyis a grafikon vonatkozó függőleges sávjával súlyozva, így egy több képből álló csoport nagyobb súllyal esik latba a végső felvétel előállításánál. A videó ezután szemlélteti ugyanezt a folyamatot az Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope – EHT) Sagittarius A*-ról készült megfigyeléseivel is, rekonstruálva az Sgr A* fekete lyuk fényképét.
0mm, f/25. 0s, 1/125s, ISO 500 A kép mentesítsék a szerzői Creative Commons CC0. Lehet letölteni, módosítani, terjeszteni, és használja őket, jogdíjmentes amit akarsz, még a kereskedelmi alkalmazások. Nevezd nincs szükség.
Legfrissebb anyagaink: Nem tér-e vissza a betegség? Honnan veszem észre — lehetőség szerint időben —, hogy ismét itt a baj? A megoldás: a rendszeres kontrollvizsgálatok. Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus, egészségügyi-újságíró Befejeződött az sugárkezelés utáni vizsgálatok, a vizsgálatok nem mutatnak semmi kórosat, miért kell mégis kontrollvizsgálatokra járni? Az emlőrák terápiájának befejezése után nem ér véget a beteg és onkológusa közötti szoros kapcsolat, hiszen rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség az állapot nyomonkövetésére. A kontrollvizsgálatoknak alapvetően kettős célja van: a kezelés nem kívánt hatásainak nyomonkövetése, illetve a betegség kiújulásának lehető legkorábbi felismerése. A kontrollvizsgálatok előre megtervezett ütemezés szerint, kezdetben sűrűbben történnek, melyeket aztán később lehet ritkítani, amennyiben hosszabb ideig sem mutatkozik kóros eltérés. A kontrollvizsgálatok sugárkezelés utáni vizsgálatok és menetét protokollok szabályozzák, melyről — az adott betegség és körülmények ismeretében — az onkológiai gondozást végző orvos tud tájékoztatást adni.
A bőrfelületet nem szabad napoztatni, kaparni, dörzsölni; puha, nem szoros fehérneműre és ruhákra van szükség. Sem a hideg, sem a meleg vizes borogatás nem ajánlott általában. A kamillás borogatás olykor segíthet, de az áztatást mindenképp kerülni kell, mert a kiázott bőr sérülékenyebb, s hajlamosabb a fertőzésekre is – az otthoni hosszas fürdőzés, valamint a termál- és gyógyfürdők emiatt kifejezetten ellenjavalltak (műtött betegnél a forró víz az ödéma kialakulásának kockázatát is növeli).