Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám. Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan. Nem is lehet csodálni! Petőfi Sándor rövid versek. Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugonni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle – hát az Irást abban hagyám. És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! Petőfi Sándor: Nemzeti dal Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet Petőfi Sándor: Szülőimhez Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Éd'sapám s anyámnak. Lesz csinos ház, amiben Megvonúlnak szépen; Pince lesz a ház alatt, Jó bor a pincében.
Ajánló Kedvenc könyvek Kedvenc filmek és sorozatok Fodor Ákos versek Anyanyelvünk Vendégkönyv Hírlevél Kapcsolat Jár az óra Jár az óra, tik-tak, tik-tak jár, benne egy manócska kalapál. De ha áll az óra és nem jár, alszik a manócska és nem kalapál. Arany Lacinak Laci te, hallod-e? Jer ide, jer, ha mondom, rontom-bontom, ülj meg itten az ölemben, de ne moccanj, mert különben meg talállak csípni, így ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, s nyisd ki füledet, nyisd ki ezt a kis kaput; majd meglátod, hogy mi fut rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, szállj be Laci fejibe. Petőfi sándor versek gyerekeknek. Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt víz a vederbe, kapta magát, telemerte. És vajon minek merítette meg azt a vedret? Tán a kertet kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... Nem biz a. Telt vederrel a kezében a mezőre ballag szépen, ott megállt és körülnézett; ejnye, vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát?
Egy lépést kell tennem még, Egy lépést előre, S akkor rájutok a tél Fagyos küszöbére. Lépnél egyet előre, Lépnék egyet hátra, S benne volnánk közösen A szép meleg nyárba'. Zöldleveles, fehér… Zöldleveles, fehér Virágos ákácfa, Kék ruhában szőke Kislyány van alatta; Megeredt az eső, Annak végét várja, A pitvarajtóból Kacsintgatok rája. Gyere be, galambom, Gyere a szobánkba! Míg eláll az eső, Űlj föl a ládánkra; Ha magas a láda, Rája fölültetlek, Ha kemény az űlés, Az ölembe veszlek. Az álom… Az álom A természetnek legszebb adománya. Megnyílik ekkor vágyink tartománya. Mit nem lelünk meg ébren a világon. Álmában a szegény Nem fázik és nem éhezik, Bibor ruhába öltözik, S jár szép szobák lágy szőnyegén. Álmában a király Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál… Nyugalmat élvez. Álmában az ifju elmegy kedveséhez, Kiért epeszti tiltott szerelem, S ott olvad égő kebelén. Petőfi sándor versek nemzeti dal. – Álmamban én Rabnemzetek bilincsét tördelem!
… Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla… te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. Az iskolákban nem tanulni, hiába, Ilyet… a természet tanított tégedet. Petőfi Sándor legszebb versei - Divatikon.hu. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára!