Április 24. Szent György (271–303 körül) ókeresztény eredetű vértanú, katonaszent, aki a legenda szerint megmentette a királylány életét a sárkánytól. Tisztelete már a kora középkorban elterjedt a Közel-Keleten (Egyiptom, Szíria), valamint Európában. A trullai zsinaton (692) az atyák apokrifnek minősítették a szent legendáját, mégis egy évezrednél tovább a hit diadalmas hőseként, legyőzhetetlen katonaként tartották számon Dömötörrel, Mártonnal, compostellai Szent Jakabbal, valamint Szent László királlyal együtt a középkori lovagi világban. A Meroving dinasztia György állítólagos fiától eredeztette magát. Oroszlánszívű Richárd angol király őt választotta a keresztes lovagok védőszentjének. III. Henrik uralkodása idején (1216–1272) 1222-ben, az oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították a szentet. Szent György lett a lovagok, lovas katonák, a cserkészek, felszerelése miatt a fegyverkovácsok, szíjártó céhek, valamint a vándorlegények patrónusa. A bizánci gyökerű görögkeleti egyház kedvelt szentje volt.
Laczkovits Emőke szerk. Veszprém–Debrecen, 1997. Laczkovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban. Veszprém, 2000, 13–15. MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, III. köt., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977–1982. Pócs Éva: Szent György napja. In Szolnok Megye Néprajzi Atlasza II. 1. Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk. 2001.
A nyugati egyház is tisztelte Györgyöt, de mivel alakjának hitelességét az újabb kutatások nem tudták maradéktalanul bizonyítani, ma már nem szerepel a szentek sorában. György tisztelete Magyarországon Szent István koráig vezethető vissza. Szent Gellért püspök Györgynek nagy tisztelője volt, a keresztség szentségében eredetileg ezt a nevet kapta. Fiatalon a bencés rend velencei Szent György monostorába lépett, aminek később apátja lett. A veszprémi Szent György kápolna a sárkányölő lovagnak talán a legősibb hazai szentélye, amely feltételezések szerint még a 9. századból származik. A Szent Imre hercegről szóló legendában olvasható, hogy szüzességi fogadalmát egy szolgálója jelenlétében, Veszprém várának legrégebbi, György nevére szentelt kápolnájában tette le. A katonaszent tisztelete a barokk korszakban kezdett el hanyatlani hazánkban. Egyházi kultuszával szemben az újkorban inkább névünnepe került előtérbe, legalább is a néphagyományban, a közéletben, illetve a gazdasági életben. Szent György napja a középkortól kezdve országos szinten a közigazgatási év kezdete volt.
Ennek a korai angol érdeklődésnek György iránt talán volt valami köze a kereszteshadjáratokhoz, mivel III. Henrik, Piper és Cantilupe mind felvették a keresztet – hadjáraton viszont sosem jártak, így érdeklődésük lehetett csupán annak is köszönhető, hogy általában véve növekedett Szent György kultusza Európa-szerte. Angliában azonban továbbra is gyenge maradt ez az érdeklődés: csupán a fent említett két eset kapcsolja össze az 56 éven keresztül uralkodó III. Henriket Szent Györggyel. Ehhez képest több ezer esetben kapcsolható össze kedvenc szentjével, Hitvalló Eduárddal, akinek tiszteletére újjáépíttette a westminsteri apátságot. Ugyanígy a kis George de Cantilupe lehetett az első ember e keresztnévvel Angliában, de a Dictionary of National Biography által a 13. századra jegyzett 1550 ember között ő az egyetlen is. Ha volt is Henrik udvarában jelentős érdeklődés Szent György iránt, az bizonyosan nem a király miatt volt. Az ő példaképe a békés és jámbor Hitvalló volt, Györgyöt inkább családi körének harciasabb tagjai követhették.
A Dunántúlon "szentgyörgyharmatnak" nevezik az ekkortájt esett esőt. Ezzel kapcsolatban a tájegységen él az a monda, hogy a török megátkoztatta hazánkat a magyarokkal. "Verjen meg a szentgyörgyharmat Magyarország. " Ez az "átok" azonban jót jelentett a termés minősége és mennyisége szempontjából. Céhzászló A bemutatott műtárgy a nagyvázsonyi varga céh 1867-ből származó bordó színű selyemzászlója. A céhzászló az egyes céh tagok összetartozásának szimbóluma volt. Ezeket kezdetben a céh világi jelvényei díszítették, majd a 15–16. századtól kezdve jelent meg az egyes mesterségek védőszentjének ábrázolása is. A zászlón látható kép Szent Györgyöt lóháton ábrázolja katonaruhában, amint dárdájával halálra sebzi a sárkányt. A "sárkányölő" motívum, a szent legendájának nyugati hagyományaiból eredeztethető, több szent esetében is előfordul. A történet röviden így szól: Líbia Silena nevű városánál egy tóban élt egy sárkány, aki rettegésben tartotta a lakosságot. A nép úgy döntött, hogy minden nap két bárányt áldoz fel a sárkánynak.
A kortárs források sem jelenést, sem templomépítést nem említenek Richárd kapcsán, valamint az is megtudható belőlük, hogy a király keresztesei fehér keresztet hordtak, nem pedig pirosat. Azonkívül, hogy egy Györgynek szentelt templomban házasodott meg, Richárdnak nem létezik semmiféle kimutatható kapcsolata a szenttel. Amennyire megállapítható, az angol királyi és arisztokrata körökben az első érdeklődés Szent György iránt a 13. század közepén mutatkozott meg, két emberöltővel Richárd halála után. 1245-ben például III. 1216-1272) fizetett egy bizonyos "Versíró Henriknek" egy beszámolóért Szent György életéről, egy évtizeddel később pedig a szent képét helyeztette Winchester vára csarnokának bejárata fölé. Emellett a király egyik legkedvesebb udvaronca, Paulin Piper valamikor 1251-es halála előtt költött néhány sornyi verset György tiszteletére, míg 1251-ben William de Cantilupe, egy erős udvari kapcsolatokkal bíró báró úgy döntött, elsőszülött fiának a György nevet adja. Ez az első utalás a brit történelmet átfogó hivatalos életrajzgyűjtemény, a Dictionary of National Biography-ben szereplő ilyen keresztnevű személy.