Nem az anyákról, hanem a gyerekekről. A gyermekek különleges lények és nem utolsó sorban ők teszik a nőket anyává. A gyermekek olyanok mint a virágok Friedrich Fröbel szép... Anyák napja, az anyaság ünnepének története Az anyák napját, az anyaságról való megemlékezés napját szerte a világban megünneplik. Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél - bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Mentovics Éva: Köszönet a locsolásért! ⋆ Óperencia. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged. Mondókák, versek angyal szárnyon: Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Harry potter szereplők igazi never Az óperencián is túl... : Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. " A teljes versért kattints: Mentovics Éva – Elmesélem, hogy szeretlek 4.
(Pedig annak idején mindegyik tetszett. ) Ezt tavaly is eljátszottam, de időhiány miatt gondoltam rá, hogy átnézem, hátha most valamelyik újra megtetszik. De nem. Így elkészült a legújabb. Olvassátok el, hátha valakinek elnyeri a tetszését, és nem kell saját műsor összeállításával küszködnie. A rendszeres olvasóimnak szívesen elküldöm a versgyűjteményemet, ha esetleg saját műsort szeretnének, és éppen verseket keresgélnek. Legnagyobb részét évekkel ezelőtt könyvekből gépeltem be, később az internetről is töltöttem le párat. ZENE. Emberek: Tábortűz Horváth Emerencia: Kis madárka Kis madárka énekel a faágon Lepketündér mosolyog a virágon A madárka azt dalolja, Lepke a virágnak súgja: Minálunk nagy ünnep van ma Édesanyák napja. Te vagy az én őrangyalom, hogyha hívlak nem késel. Tudod anyu, úgy szeretlek… nem mondhatom elégszer. Az én titkom Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás.
A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel. – Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz. – Jól van – szólt búslakodva a kis csillagocska. – Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni. Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára. A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton… Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá. – Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mint amilyen korábban volt!